Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

183 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 184 gyemben, Veszprémben, 65 iskolai tantermet és 6 tanítói lakást építenek ilyen erőkből, nem említve a most épülő körülbelül 50 művelődési otthont. Egyedül Veszprém megyében! Ez azt jelenti, hogy országosan helyeslő közvélemény és országos erőfeszítés jellemzi kulturális forradalmunk mostani szakaszát. A nagy áldozatkészség méltánylása mellett persze egy-egy elhatározást bírákii lehetne. Miért lesz felsőfokú tanítóképző intézet például éppen Esztergomban és miért nem lesz Békés megyében? Elég megfontoltak-é a művelődésház-építések? Ha a növekvő követelményeket vesszük figyelembe, nem fogjuk-e ezeket addigra kinőni, mire megépülnek? De ennek az ellenkezőjét is megvizsgálhatnánk: nincsen-e túlméretezettség vagy lazaság, néhány közel telepített művelődési otthonunk közül egyiket-másikat jobb tanácsi és üzemi kooperáció mellett megtakaríthattuk volna, legalábbis egyelőre. Az iskolaépítés során építünk-e elég tornatermet. Ezek száma sajnálatosan kevés az országban. De inkább építenek az országban két négytantermes iskolát, csakhogy ne kelljen nyolctantermes iskola esetében — már kötelező — tornatermet is építeni. Ezek után szeretnék most már beljebb lépni az iskolába, s néhány megjegyzést tenni a közismerten sürgős tennivalókra. Csak néhány kérdést érintek most, csupa olyant, amely nagy tömegeket érint, az egész országot érintú Ami az iskolák oktató munkáját illeti, mi megszüntettük a volt uralkodó- és vezető osztályok műveltségi kiváltságait, de az előnyét még nem hoztuk be. Orbán elvtárs elmondotta, hogy a mai általános iskolát annyi magyar gyermek végzi el, mint amennyi valaha a Horthy-korszakban csak az elemi elvégzéséhez jutott hozzá. Ez így tény. A Horthy-korszak analfabétái helyén most már olyan gyermekek vannak, akik 6—7 osztályt végeztek el az általános iskolában. De ezek a gyermekek, az egész tanulólétszámnak majdnem 30 százaléka, még nem járják végig a nyolcosztályos általános iskolát. Fő kérdésnek tartom ezt a kérdést, ha az általános iskolát, az itteni oktatást olyannak tekintjük, hogy egész nemzeti művelődésünk valóban alapvető munkája. Nekünk valóban általános, tehát általánosan eredményes iskolát is kell létesítenünk. Ezt akarjuk adni a magyar ifjúságnak, a munkások és a parasztok gyermekeinek is, a legtávolabbi helyeken is. Fő kérdésnek tartom, hogy az ifjúság zöme elvégezze a nyolcosztályos általános iskolát. Különösen ott nem végzik el végig a nyolc osztályt — s erre fel kell hívni a figyelmet —, ahol a szülők kevésbé iskolázottak, az eldugóttabb, kisebb községekben és a tanyákon. A szülők itt nem tudják támogatni gyermekeiket az iskolai munkában. De mi ezekre a helyekre is el akarjuk vinni a kultúrforradalom eredményeit. Hadd mondjam itt él, hogy ennek a nemzeti nevelő munkánknak nem állhatnak útjában a szülők — mint most például Veszprémben mutatkozik ez —, akik a helyi, nem szakosított iskola kedvéért feláldoznák azt a megoldást, hogy gyermekeiket, — bár utazás árán — szakosított iskolákba osztottuk el, és helyi iskolát szeretnének. Nem állhat útjában a szaktanárképzésünk terén mutatkozó lassúság sem. Bár a szaktanárképzés lassúságáról igazán csak viszonylagosan beszélhetünk, hiszen több mint tízezer tanítót szakosítottunk az elmúlt években, nem beszélve az új szaktanárképzésről a felszabadulás óta. És nem állhatnak útjában a pedagógusok sem, akik között még mindig vannak, akik helyenként gimnáziumot játszanak az általános iskolában. Nekik úgy kell dolgozniuk, hogy az elégségest a gyermekek mind elérjék, vagy csak az egészen gyenge képességűek ne érjék el. Az iskolákban ügyelnünk kell arra, hogy ott valóban tanítsanak s a munka zömét az iskolában végezzék el s ne merüljön ki a pedagógus-munka feleltetésben, előadásokban és osztályzásban. Nekünk el kell érnünk azt, hogy az általános iskolát az ifjúság hatalmas zöme végig tudja járni. Kulturális forradalmunk egyik célja megszüntetni a falu és a város közötti különbséget és a falusi elmaradottságot. Elmondhatjuk, hogy a 14 év iskolapolitikája elsősorban ebben az irániban érvényesül. Iskolaépítésünk egész tervszerűsége a falun jelentkezik. Ez helyes és kihat a szocializmus építésére. A szocializmus felépítéséhez széleskörű tanultságra van szükségünk és az élet legfontosabb dolgaiban kialakított tisztánlátásra az egész nép körében. Véleményem szerint az iskolázás kihat például a tsz-ek fejlődésére is. Amikor Győr és Veszprém megye mostani termelőszövetkezeti mozgalmára gondolunk, akkor egyben egy művelt, iskolázott parasztságra is lehet gondolni. Gondolunk mindannyian. Nekünk a művelődéspolitikánkkal a front teljes szélességében keli előre nyomulnunk s nem szabad elfelejtenünk az előrenyomulás közben az elmaradozókat sem. Minden gyermeket. Ennél alacsonyabb célunk nem lehet. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy tankönyveink még mindig nehezek, bár a minisztérium jelentős erőfeszítést tett ama, hogy tankönyveink a gyermekek számára használhatóbbakká váljanak. De felhívom a figyelmet bizonyos tankönyvekre. Nézzék meg például a képviselőtársak a középiskolai, gimnáziumi elsőosztályos biológia-könyvet, próbálják azt elolvasni; láthatják akkor, hogy mennyi abban az elvontság, a fogalmi fogalmazás. A mi népünk cselekvő mondatokban beszél. Ezt a könyvet például nehéz megtanulni. Követelményként jelentkezik az, ha az iskolai eredményeket javítani akarjuk, hogy tovább haladjunk a szakosítás területén. A költségvetés most 30 000 pedagógus továbbképzését biztosítja. Ezt rendkívül jelentősnek kell tartanunk s minden erőt ki kell fejtenünk annak érdekében, hogy ne csak bürokratikusán, mechanikusan történjék ezeknek a szakosító tanfolyamoknak, előadás-sorozatoknak a munkája, hanem azokon valóban a pedagógusok szívével és eszével beszéljenek. A meggyőzésre és a tudományos világnézet teljes elfogadtatására kell törekednünk a pedagógus-továbbképzés vonalán. Ugyancsak követelményként jelentkezik itt, hogy a pedagógusok oktató munkáját is ellenőrizzük és bíráljuk. Az utóbbi években elterjedt az a nézet, hogy a pedagógusok oktató munkája kielégítő. A nevelő munkájukat sokrétűen bírálják. Szerintem az oktatómunkát is ellen-