Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-30
1829 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1830 elvtárs felszólalásából — igen nagy súlyt helyez a tbc-s állatmegbetegedések visszaszorítására. Tízéves távlatban ezt országos viszonylatban fel akarják számolni. Csak helyeselni lehet — azt hiszem, a tisztelt Országgyűlés minden képviselője helyesli —, hogy a gümőkóros állatok húsáért kevesebbet fizetnek, a gümőkór-mentes tehenek tejéért pedig több pénzt adnak. Ez serkentőleg hat majd ilyen vonatkozásban és komoly eredményekhez vezet. Visszatérve megyénk egészségügyi vonatkozásaira és problémáira, igen lassú a járóbeteg-ellátás, a rendelőintézeti hálózat fejlődése Szabolcs-Szatmár megyében. Ennek következtében túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ország egyik legzsúfoltabb rendelőintézete a nyíregyházi rendelő. Rendkívüli hátrányokkal jár, hogy a szakrendelésekre utalt betegek 50, sőt sokszor 80 kilométert is" kénytelenek utazni ahhoz, hogy a szakrendelést igénybe vehessék. Sok pénzbe, fáradságba és munkából való kiesésbe kerülnek ezek az utazgatások, míg ha közelebb lenne a rendelő, akkor a munkaidő után is igénybe tudnák venni a dolgozók a szakrendeléseket. Az ötéves tervben 25 járási rendelőintézetet tervez és épít az egészségügyi kormányzat, de ez bizony még nem fogja megoldani az e területen fennálló problémákat. Látják ezt a problémát járási párt- és tanácsszerveink is. Legutóbb részt vettem Nyírbátorban a járási tanács ülésén, ahol a járás egészségügyi helyzetét tárgyalták igen sok vonatkozásban. A tanács úgy határozott, hogy a községekhez fordulnak anyagi hozzájárulásért, amellyel megteremtik a járási rendelőintézet alapját. A maguk erejéből azonban nem képesek sem a járási székhely, sem a községek ilyen jelentős pénzkiadással járó intézményeket létrehozni. Tapasztalatom szerint rendkívül gyümölcsöző lenne felkarolni már az előbb említett formában az ilyen kezdeményezéseket. A nyírbátori járásban, de megyeszerte is, igen sok intézmény jön létre így, közös összefogással; köztük a mai igényeket is kielégítő korszerű intézmények és olyanok is. amelyek csak szükségmegoldást jelentének de átmenetileg megoldanak igen sok komoly problémát. így született meg Nyírbátorban is a szülőotthon, a bölcsőde, a gimnázium és am i nem egészségügyi vonatkozású ugyan, hanem kulturális — egy igen jelentős, nagyon szép és igen értékes múzeum. Engedjék meg, hogy felhívjam a képviselő elvtársak figyelmét ennek nagyszerű kulturális értékére és kérem, ha arra vezet útjuk, látogassák meg ezt a nagyszerű és igen értékes kulturális intézményüket. Mentőállomást is létrehoztak, azt is érdemes megnézni, valamint azokat az iskolákat is, amelyek ilyen módon létrejöttek ezen a területen. Szeretném még egyszer nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, amit Sáró elvtárs tegnap is mondott, hogy ugyanakkor, amikor a községfejlesztési alapok nagyszerű célokat szolgainak, általában ezekből az egészségügyre eddig igen kevés jutott 1961-ben is mindössze csak hat szazaiékát használták fel erre a célra a községfejlesztési alapoknak. Ügy gondolom, nagyon sok függ azoktól, akik most itt ülnek az Országgyűlésben, tanácselnökök, párttitkárok és más területen dolgozó vezető elvtársak, hogy ezt a helyzetet megváltoztassák és az egészségügy céljaira fordítsák a községfejlesztési alapnak akkora hányadát, amennyi csak lehetséges, helyi vonatkozásban. Az elmondottakon kívül elsősorban az anyaés csecsemővédelmet szolgáló tanácsadó helyiségek bővítésére és korszerűsítésére gondolok. Ezek igen sok helyen szegényesek, kisméretűek. Sok helyütt nincs váróhelyiség, pedig most, amikor az embereknek már van olyan igénye, hogy gyermekeiket időnként megmutassák az orvosoknak, ezek az intézmények nem nélkülözhetik a váróhelyiséget. Javasolnám, hogy az illetékes szervek — itt elsősorban természetesen az egészségügyminiszter elvtárshoz fordulok — dolgozzanak ki normákat, hogy milyenek legyenek ezek a kis intézmé nyék, hogy létrehozásuk után ne kelljen megállapítani, hogy nem felelnek meg a célnak, ne kelljen esetleg két-három év múlva mást létrehozni, vagy átalakítani, bővíteni ezeket az intézményeket. A továbbiakban néhány olyan kérdést szeretnék érinteni, amelyek közvetlenül érintik az egészségügyi dolgozók helyzetét, életét és munkakörülményeit. Az utóbbi években mintegy 24 000 fővel növekedett az egészségügyi dolgozók létszáma. Erről a pénzügyminiszter elvtárs is évről évre beszámol, és mi képviselők is mindig foglalkozunk vele az Országgyűlésben. Ez a szám igen jelentős, és nagyban elősegítette az egészségügyi ellátás minőségi meg javulását és messzemenően csökkentette az egészségügyi dolgozók terhét. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a 24 000 főből körülbelül 20 000, vagy valamivel ennél is több, a közben munkájukat megkezdő új intézmények norma szerinti ellátását szolgálja. Néhány ezer fővel minőségileg is javult a helyzet. A betegellátás további minőségi javítása, a még jelentős számú túlóráztatás, ami intézményeinkben még nem küszöbölhető ki. további minőségi létszámfejlesztést igényel. Az orvosi létszámkeretet megszabják egyetemeink teherbíró képességei, az intézmények méretei és a hatéves orvosképzési idő. amelyet nem lehet csökkenteni. Ezért továbbra is az a javaslatom, hogy a kisegítő személyzet és a szakképzett egészségügyi dolgozók, nővérek, asszisztensek számát kell növelni, mert ezek még sok terhet, sok feladatot tudnak átvenni az orvosoktól, és lehetővé tehetik, hogy az orvosok valóban olyan munkát végezzenek, amit csak orvos végezhet el. Tegnap műszaki vonatkozásban Csergő miniszter elvtárs elmondotta, hogy különösen az adminisztráció veszi még igénybe a szakemberek értékes idejét. Ilyen vonatkozásban még nagyon sokat lehet segíteni. De van más lehetősége is a betegellátás javításának, az orvosok és a gyógyszerészek tehermentesítésének. Lehetővé kellene tenni ezt s ennek érdekében már tettünk lépéseket —, a nyugdíjas orvosok és gyógyszerészek foglalkoztatását. Az érvényben levő nyugdíjtörvény erre csak túlzottan leszűkített lehetőséget ad. A nyugdíjtörvény szerint a nyugdíjasok 500 forintig »
