Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1831 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1882 terjedőleg vállalhatnak munkát. Orvos és gyógy­szerész vonatkozásban ezt az alacsony határt nem tudjuk alkalmazni. Az orvosok, akik nyugdíjba mennek, azért teszik ezt, mert már nem tudnak napi 8—10 órát megerőltető körzeti területen, vagy zsúfolt rendelőintézetekben dolgozni, ahol sokszor száz-százötven beteget is el kell látniuk néhány órán belül, de közülük igen sokan há romórás tevékenységet nagyszerűen tudnának kifejteni. Hasonlóképpen szükség volna a gyógy­szerészek további foglalkoztatására egy éven be-' lül néhány hónapon keresztül. A tisztelt Ország­gyűlés tagjai valószínűleg személyes tapasztala­taikból is látják, hogy nem kevés azoknak a pa­tikáknak a száma, amelyeket most, a nyári sza­badságolások időszakában be kell zárni, mert nincs elég gyógyszerész ahhoz, hogy ilyen felelős­ségteljes munkát tudjunk végeztetni. , Az egészségügyi dolgozók többsége ma már tisztában van hazánk gazdasági helyzetével, meg­érti, hogy a mezőgazdaság fejlesztése, gépekkel, műtrágyával, gazdasági épületekkel való ellátása mindennél előbbre való közérdek. Mégis számí­tanak arra, hogy kormányunk látja, számon tart­ja anyagi helyzetüket, azt, hogy más. dolgozó ré­tegekhez képest az egészségügyi dolgozók bé­rezése le van maradva. Bíznak abban, hogy ami­kor mód és lehetőség lesz, felzárkózhatnak a többi dolgozó réteghez, vagy legalábbis megköze­lítik azokat. Olyanokat, amelyek hasonló értékű munkát végeznek és azonos a felkészültségük is. Addigis azonban, amíg majd átfogó bérrendezés­re sor kerülhet, feltétlenül rendezni kellene egyes rétegeket érintő lemaradásokat. Erre folyamato­san, az elmúlt évben is, ebben az évben is mó­dot adtak már az illetékes felső szerveink. így megemlíteném az ügyeleti díjakat az in­tézményeinkben. Ma az ügyeleti szolgálat díjazása messze nincs arányban azzal, amilyen értékű megerőltető és felelősségteljes munkát végeznek. Vidéki intézményeinkben — sok esetben az or­voshiány miatt és amiatt, hogy sok orvosunk ka­tonai szolgálati kötelezettségnek tesz eleget, má­sok szabadságra mennek, betegek — vannak fia­tal orvosok, akik egy hónapból 20 éjszakán is ügyeleteznek. Úgy gondolom, a tisztelt Országgyűlés egyet­értéssel találkozik, ha néhány mondatban elis­meréssel szólunk az egészségügyi dolgozók helyt­állásáról, áldozatos munkájáról. Egyre szélesebb azoknak a tábora, akiknek munkáját, magatartá­sát a szocialista öntudat jellemzi, minden tény­kedésükkel igazolják, hogy egyek pártunk és kor­mányunk céljaival és azok megvalósításáért ké­szek odaadóan dolgozni. Ez a politikailag és tár­sadalmi szemléletében is fejlett, ma már elég szé­les réteg hat a környezetére, egyre jobb légkör­ben folyik az élet, a munka az egészségügyi in­tézményekben, az egészségügyi hálózatban. Le­gyen szabad ennek bizonyságául emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést az ez év tavaszán lezajlott influenza-járványra, amikor rövid két-két és fél hónap alatt kétmillió beteget láttak el az egész­ségügyi dolgozók, a gyógyszerészek, úgyszólván hibamentesen, rendszeres feladataikon kívül. A fejlődést elsősorban pártunk helyes értel­miségi politikája segítette elő. A pártszervek ma már mindenütt a legfejlettebb oktatási formákba vonják be az orvosokat, a gyógyszerészeket. So­kan tanulnak a marxista—leninista esti egye­temen, és vesznek részt filozófiai oktatásban a legfejlettebb propagandisták irányításával. A pártszervek és a tanácsszervek érdeklődése ma már igen széles körben megnyilvánul az egészségügyi dolgozóknak nemcsak a munkája, hanem az élete, az életkörülményei iránt is, és segítik ezek előrevitelét. Társadalmi életünkben is egyre többen vesznek részt: az ez év első felé­ben lezajlott szakszervezeti választások során egyre több orvos — magas szakmai funkciókat betöltők és fiatalok — vállaltak sok munkával járó szakszervezeti funkciókat. Rendkívül széleskörű és eredményes az a te­vékenységük, amelyet a természettudományos és egészségügyi felvilágosítás terén végeznek. Tö­megek hallgatják előadásaikat. Irányítják a Vö­röskereszt munkáját. A Vöröskeresztnek 22 000 egészségügyi dolgozó aktivistája van. Az egész­ségügyi dolgozók, az orvosok természetesen ott, ahol erre a tanácsok is súlyt helyeznek, igen je­lentős munkát végeznek az egészségügyi állandó bizottságokban. Befejezve: egészében elmondhatjuk, hogy az 1961. évi költségvetés is biztosította egészség­ügyünk és szociálpolitikai céljaink megvalósítá­sát, hozzájárult annak fejlődéséhez. A költségve­tés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunkat il­leti a szó. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselőtársaim! Az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitája so­rán engedjék meg, hogy a Munkaügyi Miniszté­rium munkájával kapcsolatban egynéhány kér­désről beszéljek, s ennek során egyrészt a minisz­térium és társszerveinek munkáját, és az ezzel kapcsolatos tennivalók közül néhány fontosnak látszót elemezzek. Ami a minisztérium munkájának számszerű adatait, eredményeit illeti, röviden szólva azok megfelelőek, jól sáfárkodtak az 1961. évben rá­juk bízott pénzösszeggel. Első helyen említem meg azt, hogy eredmé­nyes és hasznos volt az eredeti költségvetési elő­irányzattal kapcsolatos takarékossági törekvés, amelynek eredményeként majd minden rovaton a kiadások terén csökkentést, vagy megtakarítást értek el. Természetesen főleg a dologi kiadások terén volt értelemszerűen hasznos ez. Az ipari tanuló intézeteknél elért 26,5 millió forintos maradvány az eredeti előirányzathoz ké­pest a tervező és bonyolító munka további meg­javítására hívja fel a figyelmet. Ez még akkor is megszívlelendő, ha a módosított tervhez képest az ipari tanuló intézeteknél a valóságos marad­vány csupán az eredetinek fele, 13 millió forint volt. örvendetes, hogy a bevételek terén 111,5 szá­zalékos eredményt értek el, s nem róható fel csu­pán a minisztérium hibájának, hogy a beruházási hitelek felhasználása 88 százalékos eredményt mutat. A mintegy 4 millió forintos maradvány az építőipar hibájának tulajdonítható elsősorban,

Next

/
Thumbnails
Contents