Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-30
1831 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1882 terjedőleg vállalhatnak munkát. Orvos és gyógyszerész vonatkozásban ezt az alacsony határt nem tudjuk alkalmazni. Az orvosok, akik nyugdíjba mennek, azért teszik ezt, mert már nem tudnak napi 8—10 órát megerőltető körzeti területen, vagy zsúfolt rendelőintézetekben dolgozni, ahol sokszor száz-százötven beteget is el kell látniuk néhány órán belül, de közülük igen sokan há romórás tevékenységet nagyszerűen tudnának kifejteni. Hasonlóképpen szükség volna a gyógyszerészek további foglalkoztatására egy éven be-' lül néhány hónapon keresztül. A tisztelt Országgyűlés tagjai valószínűleg személyes tapasztalataikból is látják, hogy nem kevés azoknak a patikáknak a száma, amelyeket most, a nyári szabadságolások időszakában be kell zárni, mert nincs elég gyógyszerész ahhoz, hogy ilyen felelősségteljes munkát tudjunk végeztetni. , Az egészségügyi dolgozók többsége ma már tisztában van hazánk gazdasági helyzetével, megérti, hogy a mezőgazdaság fejlesztése, gépekkel, műtrágyával, gazdasági épületekkel való ellátása mindennél előbbre való közérdek. Mégis számítanak arra, hogy kormányunk látja, számon tartja anyagi helyzetüket, azt, hogy más. dolgozó rétegekhez képest az egészségügyi dolgozók bérezése le van maradva. Bíznak abban, hogy amikor mód és lehetőség lesz, felzárkózhatnak a többi dolgozó réteghez, vagy legalábbis megközelítik azokat. Olyanokat, amelyek hasonló értékű munkát végeznek és azonos a felkészültségük is. Addigis azonban, amíg majd átfogó bérrendezésre sor kerülhet, feltétlenül rendezni kellene egyes rétegeket érintő lemaradásokat. Erre folyamatosan, az elmúlt évben is, ebben az évben is módot adtak már az illetékes felső szerveink. így megemlíteném az ügyeleti díjakat az intézményeinkben. Ma az ügyeleti szolgálat díjazása messze nincs arányban azzal, amilyen értékű megerőltető és felelősségteljes munkát végeznek. Vidéki intézményeinkben — sok esetben az orvoshiány miatt és amiatt, hogy sok orvosunk katonai szolgálati kötelezettségnek tesz eleget, mások szabadságra mennek, betegek — vannak fiatal orvosok, akik egy hónapból 20 éjszakán is ügyeleteznek. Úgy gondolom, a tisztelt Országgyűlés egyetértéssel találkozik, ha néhány mondatban elismeréssel szólunk az egészségügyi dolgozók helytállásáról, áldozatos munkájáról. Egyre szélesebb azoknak a tábora, akiknek munkáját, magatartását a szocialista öntudat jellemzi, minden ténykedésükkel igazolják, hogy egyek pártunk és kormányunk céljaival és azok megvalósításáért készek odaadóan dolgozni. Ez a politikailag és társadalmi szemléletében is fejlett, ma már elég széles réteg hat a környezetére, egyre jobb légkörben folyik az élet, a munka az egészségügyi intézményekben, az egészségügyi hálózatban. Legyen szabad ennek bizonyságául emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést az ez év tavaszán lezajlott influenza-járványra, amikor rövid két-két és fél hónap alatt kétmillió beteget láttak el az egészségügyi dolgozók, a gyógyszerészek, úgyszólván hibamentesen, rendszeres feladataikon kívül. A fejlődést elsősorban pártunk helyes értelmiségi politikája segítette elő. A pártszervek ma már mindenütt a legfejlettebb oktatási formákba vonják be az orvosokat, a gyógyszerészeket. Sokan tanulnak a marxista—leninista esti egyetemen, és vesznek részt filozófiai oktatásban a legfejlettebb propagandisták irányításával. A pártszervek és a tanácsszervek érdeklődése ma már igen széles körben megnyilvánul az egészségügyi dolgozóknak nemcsak a munkája, hanem az élete, az életkörülményei iránt is, és segítik ezek előrevitelét. Társadalmi életünkben is egyre többen vesznek részt: az ez év első felében lezajlott szakszervezeti választások során egyre több orvos — magas szakmai funkciókat betöltők és fiatalok — vállaltak sok munkával járó szakszervezeti funkciókat. Rendkívül széleskörű és eredményes az a tevékenységük, amelyet a természettudományos és egészségügyi felvilágosítás terén végeznek. Tömegek hallgatják előadásaikat. Irányítják a Vöröskereszt munkáját. A Vöröskeresztnek 22 000 egészségügyi dolgozó aktivistája van. Az egészségügyi dolgozók, az orvosok természetesen ott, ahol erre a tanácsok is súlyt helyeznek, igen jelentős munkát végeznek az egészségügyi állandó bizottságokban. Befejezve: egészében elmondhatjuk, hogy az 1961. évi költségvetés is biztosította egészségügyünk és szociálpolitikai céljaink megvalósítását, hozzájárult annak fejlődéséhez. A költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunkat illeti a szó. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitája során engedjék meg, hogy a Munkaügyi Minisztérium munkájával kapcsolatban egynéhány kérdésről beszéljek, s ennek során egyrészt a minisztérium és társszerveinek munkáját, és az ezzel kapcsolatos tennivalók közül néhány fontosnak látszót elemezzek. Ami a minisztérium munkájának számszerű adatait, eredményeit illeti, röviden szólva azok megfelelőek, jól sáfárkodtak az 1961. évben rájuk bízott pénzösszeggel. Első helyen említem meg azt, hogy eredményes és hasznos volt az eredeti költségvetési előirányzattal kapcsolatos takarékossági törekvés, amelynek eredményeként majd minden rovaton a kiadások terén csökkentést, vagy megtakarítást értek el. Természetesen főleg a dologi kiadások terén volt értelemszerűen hasznos ez. Az ipari tanuló intézeteknél elért 26,5 millió forintos maradvány az eredeti előirányzathoz képest a tervező és bonyolító munka további megjavítására hívja fel a figyelmet. Ez még akkor is megszívlelendő, ha a módosított tervhez képest az ipari tanuló intézeteknél a valóságos maradvány csupán az eredetinek fele, 13 millió forint volt. örvendetes, hogy a bevételek terén 111,5 százalékos eredményt értek el, s nem róható fel csupán a minisztérium hibájának, hogy a beruházási hitelek felhasználása 88 százalékos eredményt mutat. A mintegy 4 millió forintos maradvány az építőipar hibájának tulajdonítható elsősorban,
