Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1827 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1828 szerű intézményeink, másrészt a jó életfeltételek kialakulásával falun is megszűnt az a helyzet, amely a kisgyermekes anyákat kikényszerítette a határba minden körülmények között, még akkor is, ha nem történt gondoskodás gyermekeikről. Ma sok fiatalasszony a termelőszövetkezetekben, a kinti munkákban való részvételét ahhoz a feltételhez köti, hogy amíg ő kint szorgoskodik, gyermeke jól, lehetőleg intézményesen legyen ellátva. Űgy gondolom, el kell fogadnunk, hogy jogos és indokolt ez az igény. Tisztában vagyok mindazokkal a nehézségekkel, amelyek akadályai a bölcsődei, óvodai és napközis hálózatunk gyorsabb fejlődésének. Mégis javaslom, keressük a módját e hálózatok gyorsabb szélesítésének. Ismerve az egészségügyi intézmények létrehozására és felújítására fordítandó összegek felhasználását, egyetértek azokkal és mindnyájunknak egyet kell értenünk. Tudjuk azt is, hogy az egészségügyi tárca költségvetésében eddig is rendelkezésre állt bizonyos összeg a tanácsok által létrehozott bölcsődék, bölcsődei épületek berendezésére, és biztosította a minisztérium a létszámot is ezekhez az intézményekhez. Űgy látom azonban a tapasztalatok alapján — Szabolcs megyében szereztem ezeket a tapasztalatokat —, hogy csak a berendezés és a létszám-hozzájárulás nem hat eléggé serkentően a tanácsok kezdeményezéseire. A nyírbátori járásban például ez évben, mindössze tíz férőhellyel bővült a bölcsődei hálózat. Pedig itt a gyermekáldás igen magas. Szabolcs-Szatmár megyében születik országosan, 10 000 lakosra számítva, a legtöbb gyermek. Nincs megnyugtatóan megoldva az állami gondozásra szoruló, három éven aluli gyermekek elhelyezése sem. Zsúfoltak ezek az intézmények. Előfordul, hogy veszélyeztetett kisgyermeket nem tudnak időben felvenni ezekbe az intézményekbe. Sok még a kihelyezett gyermek s a róluk való gondoskodás, a velük való bánásmód még nem minden esetben megnyugtató. Rendkívül örvendetes, amit a járási és falusi tanácsok építettek, alkottak a községfejlesztési alapokból: kultúrházak, iskolák, járdák, korszerű utak, itt-ott fürdő, villanyhálózat-bővítés és megannyi nagyszerű dolog, amit kezdeményeznek és létrehoznak. Ismereteim szerint, legalábbis az én járásomban, a nyírbátori járásban, a falvak többségében a községfejlesztési alap több évre le van kötve megkezdett, vagy már több éve tervezett ilyen létesítmények céljára. Ezek ismeretében, a szociális és egészségügyi bizottság egyetértésével is, felhívom a Tervhivatal és a pénzügyminiszter elvtárs figyelmét: keressék meg a módját, hogy a falvakban a bölcsődék, óvodák és más, hasonló jellegű intézmények létrehozásához biztosítsunk jelentősebb célhitelt. Ez nagy serkentés volna az ottaniakra, akik igen nagy áldozatokra készek. Az általunk ilyen célra fordított összegek mellett rendkívül széles méretű az a társadalmi tevékenység, amelyben fogatokkal is nagymértékben részt vesznek a termelőszövetkezetek. Orvoslakások létrehozásának ilyen módon történt elősegítése eredményes volt. Az orvoslakások hálózatának bővítése — természetesen más intézkedések mellett — nagyban elősegítette a járási székhelyeken, de főleg a falusi körzetekben az orvosi állások betöltését. Évről évre, itt az országgyűlésben is, sokszor érte bírálat az Egészségügyi Minisztériumot és a vidékre nem szívesen költöző orvosokat az üres körzetek miatt. Most már jelentősnek mondható javulás van ezen a téren általában. Szabolcs-Szatmár megyében például ma 22 körzeti orvossal több dolgozik, mint ezelőtt két esztendővel. Ez határozott javulást jelent, még akkor is, ha ma is van tíz körzeti állás üresen. Az Egészségügyi Minisztérium nagy erőfeszítéseket tesz a vidéki orvosellátás megjavítására. Ennek is az eredménye, hogy míg az utolsó egy és fél év alatt Budapesten a tanácsi intézményeknél mindössze öt fővel, addig vidéken 362 fővel növekedett az orvosok száma. Megvan a biztosítéka annak, hogy a minisztérium által tett és teendő további intézkedések is pozitív irányban hassanak. Sok még és sokféle a tennivaló, hogy további javulást érjünk el az elmaradottabb területeken az egészségügyi ellátásban. Tovább kell javítani vidéken a betegellátás feltételeit, különös tekintettel a mezőgazdaság átszervezése folytán megnövekedett számbeli és minőségi igényekre. Tervszerűen kell törekedni továbbra is az aránytalanságok csökkentésére. Szeretném ennek az arányosításnak a szükségességét néhány Szabolcs-Szatmár megyei számadattal alátámasztani. A tárgyilagosság kedvéért előre kívánom bocsátani, hogy a megye egészségügyi hálózata önmagához képest, s a felszabadulás előtti állapotokhoz képest, igen nagyot fejlődött minden vonatkozásban. Ma a megyében 918 gyógyintézeti ággyal több van, mint 1945 előtt, ötéves tervünk pedig további jelentős fejlődést biztosít. Így például a jövő évben megnyitjuk végre a nagyon régen tervezett és több év óta épülő fehérgyarmati kórházat. Békés megye vonatkozásában Sáró elvtárs tegnap elmondta itt az Országgyűlésben, hogy Békés megye el fogja érni az országos vidéki átlagot az orosházi 400 ágyas kórház megépítésével, amelynek alapkövét már lerakták és megkezdik építését. A mi megyénkben a nagy fejlődés ellenére és az újonnan megnyitandó kórházat is beleértve, még egy újabb 400 ágyas kórházra lesz majd szükség ahhoz, hogy utolérjük az országos átlagot A tbc elleni küzdelem területén is igen sok történt a felszabadulás óta megyénkben, és csakis a felszabadulás óta történt. A felszabadulásig egyetlen tüdőgyógyintézeti ágy nem volt a megyében, most 500 ágyon ápolnak, gondoznak gümőkóros betegeket, és megkezdték egy 300 ágyas új intézmény építését. A gondozóhálózat kiépült, ezek száma megháromszorozódott. Most már nagyrészt megvannak e veszedelmes betegség leküzdésének a feltételei, az ötéves terv pedig további nagyszerű feltételeket biztosít. Bizonyos, hogy ezt a csatát, amelyet megindítottunk, és amely most is folyik a tbc ellen, meg fogjuk nyerni. Nagyon örülök annak, hogy a földművelésügyi tárca — most hallottuk Losonczi miniszter