Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-28
1763 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1764 állítani. Jelenleg, 1962-ben a szentesi Kontakta Vállalatnak mintegy 35 millió forintos terve van. A Híradástechnikai Anyagok Gyárát Vácon is bővíteni fogjuk. Már a hároméves terv idején mintegy 26,2 millió forintot adtunk, az ötéves terv során további 30 millió forintot fogunk ennek a vállalatnak a fejlesztésére fordítani. Ezenkívül az egész gépgyártásban körülbelül egymilliárd forintot fordítunk központi alkatrészüzemek létrehozására. Ebből az egymilliárd forintból mintegy 350—400 millió forint jut az elektromos alkatrészeket fejlesztő, illetve gyártó vállalatok és intézmények bővítésére. Központi keretből műszeriparunk 18 millió forint értékben hoz létre egy ilyen központi alkatrészelőállító vállalatot és a híradástechnikai ipar mintegy 120 millió forintos beruházásból szintén ilyen központi alkatrészelőállító vállalatot fog létrehozni. A termeléssel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a Remix Vállalat — bár még mindig nem tudja főleg minőségben az igényeket kielégíteni — jelentős fejlődést ért el az elmúlt években. Termelése 1960-ban mintegy 110 millió, 1961-ben 157 millió volt, s 1962-ben, tehát erre az évre mintegy 290 milliós tervet adtunk a vállalatnak. A Kontaktánál is jelentős fejlődés van: 1960ban 106 millió, 1961-ben 129 millió, s 1962-re 162 milliós tervet adtunk ennek a vállalatnak. A jövőt illetően Ajkán is létre kívánunk hozni egy híradástechnikai-alkatrészt előállító üzemet, amely — úgy gondolom — segít majd megoldani azokat a problémákat, amelyeket az elvtársak Ajka városával kapcsolatban mai hozzászólásukban megemlítettek. Itt nagy építkezést nem hajtunk végre, a Nehézipari Minisztériumtól megkapjuk azokat a helyiségeket, amelyek az erőműhöz felvonulási épületként szolgáltak, s így itt is több száz, főleg női dolgozónak tudunk munkát biztosítani. Ezzel is enyhíteni tudjuk azokat a problémákat, amelyek ma az alkatrészellátásban még fennállnak. Kutatásra is számottevő eszközöket tudunk fordítani. A Híradástechnikai Kutató Intézetet újjá fogjuk építeni, s jelentős feladatot fog ellátni, különösen az alkatrészek tartósságát, üzembiztonságát illetően. Még annyit — ami ezzel összefügg —, hogy jelentős mértékben kötve vagyunk különböző kapitalista cégekhez olyan szempontból, hogy a produktív alkatrészek egy részét ma a kapitalista országokból importáljuk, ami egyáltalán nem kívánatos, mert ez bizonyos fokig behatárolja a híradástechnika és a műszeripar fejlődését. Az elkövetkező időkben produktív alkatrészeket, tehát, amiket beépítünk különböző műszerekbe, berendezésekbe, ezeket nem kívánjuk ilyen mértékben bizonyos kapitalista cégektől vásárolni, mivel ez bizonyos fokú függőséget jelent az ipar fejlesztésével kapcsolatban. Űgyszintén jelentős lépéseket és intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy együttműködésünket a baráti országokkal megjavítsuk, megszervezzük és több alkatrészt cseréljünk ki egymás között. Én azt tudom mondani, hogy még sok intézkedésre lesz szükség annak érdekében, hogy a probléma, amely ma megmutatkozik a műszeriparban és a híradástechnikában az alkatrész hiányt illetően, megoldódjék. Egyébként a Minisztertanács elé kívánom terjeszteni a híradástechnikáról és a műszeriparról szóló jelentésünket, mivel további intézkedésre és segítségre van szükségünk, hogy e két iparágnak azt a fejlődését, amelyet a második ötéves terv előírt, minden körülmények között biztosítani tudjuk. Ami az Elektronikus Mérőműszerek Gyárával függ össze, az elvtársaknak mintegy 28—29 alkatrészben van hiányuk. A rövid idő miatt nem volt módomban ezeket a hiányokat felülvizsgáltatni, illetve intézkedéseket tenni, úgy hogy nem is kívánok kitérni minden alkatrész-problémára, csak annyit tudok mondani, hogy az Elektronikus Mérőműszer Gyár fennálló alkatrészhiányait, — ezt a több mint 28—29-féle alkatrészhiányt — el fogjuk intézni, a termelés útjában álló gátat megszüntetjük. Az IKARUS-gyárral kapcsolatban ismeretes a kérdés és azt is közölhetem a tisztelt Országgyűléssel, hogy nem is áll rosszul ennek a kérdésnek a megoldása. A Járműfejlesztő Intézet kidolgozott kétféle motort, egy négyhengeres motort 120 lóerőre és egy hathengeres motort 180 lóerőre. Ezek a motorok beépítve most már az előírt próbautakat megtették és 1963-ban a 180 lóerős motorból mintegy 250 darabot fogunk gyártani és ugyancsak 1963-ban már a széria gyártását is meg fogjuk szervezni. Ehhez természetesen mintegy 250 milliós beruházásra van szükség, ami szintén nem jelent rendkívüli beruházási tételt, mert ez benne van ötéves tervünkben, tehát külön plusz beruházás nem szükséges, mert ezt a második ötéves terv előirányozta. így tehát az IKARUS gyár részére szükséges nagyteljesítményű motorokat — a 180 személyes csuklós autóbusz motorját — mi már 1963-tól megfelelő darabszámban és mennyiségben tudjuk biztosítani. Ez vonatkozik a négyhengeres motorokra is. Ügy hogy 1965-ig 4700 motort tudunk adni azokból a motorokból, amelyek összefüggnek a hosszúlejáratú szerződésben vállalt kötelezettségeinkkel, tehát az IKARUS gyár minden körülmények között fogja tudni teljesíteni kötelezettségeit. Még egyetlen dolgot kell megemlítenem, nevezetesen, hogy a 250 millió forintos beruházás nem fogja teljes egészében megoldani a nagy motorok tekintetében fennálló hiányainkat, úgyhogy ennek a problémának a megoldása áthúzódik a harmadik ötéves tervre is, mert a végső célkitűzés az, hogy mintegy 40 ezer darab nagy teljesítményű motort tudjunk a Csepel Autógyárban előállítani. Kérem a tisztelt Országgyűlést és Mázi képviselőtársunkat, hogy szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. ELNÖK: Kérdem Mázi József képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e? MÁZI JÓZSEF: Igen. ELNÖK: Kérdem továbbá az országgyűlést, hogy a választ tudomásul.veszi-e? (Igen.) Ellenvélemény nincs. Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtársunk, valamint az országgyűlés a választ tudomásul vette.
