Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1731 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1732 hogy a bányákban, gyárakban és üzemekben megfelelő szociális helyiségeket biztosítsanak dolgozóink részére, ugyanakkor a kórházak és rendelőintézetek szociális helyiségekkel való ellátása, különösen a régi intézetekben legtöbb helyen igen hiányos és elégtelen. Hiányzanak a megfelelő öltözők, mosdók, inspekciós szobák, nemegyszer a W.C.-k is. Sok kívánnivaló található az ebédlőkben, kevés a kultúrtermük és ennek következtében megbeszéléseiket, gyűléseiket, osztályértekezleteiket legtöbb helyen csak a folyosókon tarthatják meg. Még a legújabb építkezésen is előfordult, mint például a III. kerületi rendelőintézetben, hogy ezek létesítésére nem gondoltak. Reméljük, hogy a folyó évben megnyíló XVI. kerületi rendelőintézetben már ilyen hiányosságokkal nem találkozunk. Befejezésül néhány szót kívánok mondani az úgynevezett orvosetikai problémáról. Ezt a kérdést tisztelt Képviselőtársaim feltehetően jól ismerik. Államunk becsületes szocialista magatartást és erkölcsi szemléletet kíván meg minden állampolgárától, így az orvosoktól is. Az orvosetika sem más, mint ez a szocialista magatartás és szemlélet kivetítése és megvalósítása az orvosi gyakorlatba, az orvosi ténykedés minden területére. Annyiban orvosi, mert az orvos és beteg viszonyára, az orvosi ténykedés mikéntjére vonatkozik. Ezzel a kérdéssel a párt, a szakszervezetek és az Egészségügyi Minisztérium közösen és több szinten ismételten foglalkozott. Visszatekintve az elmúlt évekre, különösen rendtartásunk megjelenése óta, részben szakszervezetünk több irányú állandó nevelőmunkája, részben pedig az állami vezetés szervezeti intézkedései alapján lényeges javulást állapíthatunk meg és a még fennálló, nem kis hibák ellenére is, pozitív fejlődésről számolhatunk be. A gondolkodásban és érzelmekben a szocialista erkölcsi szemlélet megszilárdulása lassabban követi a politikai és gazdasági átalakulást. Ez játszódik le most a kapitalista szemléletben felnőtt idősebb orvosainkban. A rossz példaképet sóvárgó fiatal munkatársainkat pedig valóban úgy kell nevelnünk, hogy munkájukat és meggyőződésüket a szocialista morál irányítsa. Ügy látom, hogy ezen a téren jó úton haladunk és meggyőződésem, hogy a múlt év végén az állami vezetéssel és szakszervezetekkel megújított közös erőfeszítéseink fokozatosan eredményhez fognak vezetni. Kormányunk az orvosokra bízta, hogy maguk őrködjenek a rendtartás paragrafusainak nemcsak formai, hanem tartalmi és eszmei végrehajtásában, orvosaink és egészségügyi dolgozóink szocialista szemléletének és politikai meggyőződésének nevelésében. Ezt a feladatot mi vállaljuk is és hivatásunknak megfelelően becsületesen helyt kívánunk állni. Meggyőződésem, hogy most nem a Rendtartást kell szigorítani, hanem a meglevő rendelkezéseket kell maradéktalanul végrehajtani. Az orvosetikai helyzet alakulásával azonban szorosan összefügg és tőle nem választható el dolgozóink kellő felvilágosítása és egész társadalmunk segítsége is oly értelemben, hogy pontosan ismerjék meg jogaikat, amit a törvény részükre biztosít, éljenek is vele és ne igyekezzenek jogtalan előnyökhöz jutni és ne kívánjanak különleges elbánást. Ügy vélem, hogy ezen a téren a társszakszervezetek igen sokat tehetnek és ezzel nekik is foglalkozniuk kell. Azt hiszem elérkezett már az idő arra, hogy a sokat hangoztatott meggyőzés mellett a Rendtartás ellen vétőket — bárki legyen az — ne csak figyelmeztessük, vagy enyhén bíráljuk, hanem valójában fegyelmezzük és úgy vonjuk felelősségre őket, hogy szükség esetén hatékonyan és példamutatóan el is marasztaljuk. Ügy gondolom, hogy nemcsak egészségügyi vonalon, de állami életünk minden vonatkozásában is még több és jobb eredményeket érnénk el, ha következetesen és bátran alkalmaznánk az olyannyira kívánatos fegyelmezést, felelősségrevonást és nyilvános elmarasztalást. Legyünk reálisak ezen a téren is és tartozzék ez is az új munkastílusunkhoz. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom összefoglalásául azt hangsúlyozom, hogy adott gazdasági viszonyaink mellett az egészségügyi tárca költségvetését reálisnak és jónak tartom. Az egészségügy fejlesztésének komplexumából egyes kérdéseket azért emeltem ki, mert a mi kötelességünk, hogy a jövőbe tekintve már ma beszéljünk olyan megoldásra váró feladatokról, amelyekre a pénzügyi fedezetet kormányunk csak az elkövetkező években tudja biztosítani. Időben felfigyelve ezekre, fontosság és célszerűség szerint megfelelő sorrendiséget állapíthatunk meg. És jó, ha erről az érintett tárcákon kívül dolgozóink is értesülnek, mert így értelmét látják becsületes erőfeszítéseiknek és lelkesen dolgoznak továbbfejlődésünk érdekében. Nem tagadjuk, hogy vannak még gondjaink, de ezek már másféle gondok, mint felszabadulásunk első éveiben. Ezek már a továbblépés, a szocialista fejlődés következő fázisának gondjai. Ez pedig lelkesít és serény munkára buzdít. A budapesti képviselők, valamint a szociális és egészségügyi bizottság és a magam nevében is az 1962. évi állami költségvetést elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bodó Istvánné képviselőtársunk. BODÓ ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az év állami költségvetését tanulmányozva engem is jó érzés tölt el, hogy ebben az évben is lényegesen nagyobb összeg képezi az állam bevételi és ennek megfelelően a kiadási előirányzatát, mint az 1961-es évben és a korábbi években. Az ez évi bevételi előirányzat több mint 8 milliárd forinttal haladja meg az 1961-es év bevételi előirányzatát. A kiadásra tervezett összeg is az 1961-es évinél közel 8 milliárd forinttal nagyobb. Ez a tény hűen tükrözi szocialista tervgazdálkodásunk eredményeit, nagyszerű gazdaságpolitikánkat, amely évről évre az ország nagyarányú általános fejlődésének a biztosítékait foglalja magában. A szocializmust építő országok költségvetéseinek sajátos velejárója ez a növekedés, amely többek között abból is ered, hogy a mi államháztartásunk a legteljesebb mértékben a békés gaz-