Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-28
1729 ' Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1730 lalnák a reájuk háruló részt és társadalmi munkát. Elismeréssel kell említenem az Országos Mentőszolgálat jó munkáját, amellyel az elmúlt évben is hibátlanul igyekezett teljesíteni a tetemesen megnövekedett feladatokat. Az állandóan fokozódó igénybevétel kielégítésére az 1962. évben további 10 százalékos emelkedésre lehet számítani és így várható teljesítményük 21 500 000 km és 840 000 mentőkivonulás lesz. Ezért a mentőszolgálat állomások és új mentőautók beállítására komoly összeget kap. Hasonlóan kimagasló eredményt mutat fel az országos vértranszfúziós szolgálat is. A hálózat 1961. évben az eredetileg 80 ezer liter vérrel szemben 87 800 liter vért gyűjtött. Ebből a térítésmentesen levett vérmennyiség 17 800 liter volt. Az önkéntes-ingyenes véradás megszervezésében a Vöröskereszt szervezetei kitűnő, jó szervezési munkájukkal és nagyszerű mozgósításukkal, valamint egészségügyi felvilágosításukkal igen komoly segítséget nyújtottak. Innen az Országgyűlésből mondunk köszönetet azon magyar dolgozóknak, akik az akciónak lényegét és fontosságát megértve jelentkeztek térítésmentes véradásra. Ennek a magatartásnak az erkölcsi háttere sokkal nagyobb jelentőségű, mint a felajánlott vér literekben kifejezett száma, mert szocialista közösségi öntudatról és segítőkészségről tanúskodik. Kérjük, hogy ez a mozgalom a jövőben is mind szélesebb tömegeket győzzön meg és további hatékony felajánlásokhoz vezessen, mert ezzel nagymértékben járulnak hozzá beteg munkatársaik gyógyításához. Az egészségügyi dolgozók lakáshelyzetével kapcsolatban két kérdést érintek. • Az első a nővérotthonok létesítése. Előrebocsátom, hogy az utóbbi években úgy Budapesten, mint vidéki városainkban több kisebb-nagyobb nővérotthont hoztak létre és 1961. év vegén a férőhelyek száma már 1100 volt Az ez evi előirányzati összeg további kb. 310 férőhely fejlesztésére ad lehetőséget. Mindez kétségtelenül sokat segített elhelyezésükön és pozitív eredmény, bár a felmerülő igények mellett meg mindig kevés. A középkáderek közül sokan az egyes intezetek olyan helyiségeiben laknak, me yek eredetileg intézeti célokat szolgáltak. Ezek felszabadítása érdekében is kívánatos lenne a noverotthonok fejlesztésének ügyét előtérbe helyezni. Szeretném, ha képviselőtársaim megfrtenék hogy a nővérotthonok építése nem különleges egészségügyi probléma, hanem egyszerű lakásprobléma, vagy ha úgy tetszik, súlyos lakásprobléma. Az egészségügy részére juttatott eddigi költségvetési keretből ez aligha oldható meg A kérdést úgy kell tekinteni, ahogy az az ipar do gozóknál felmerül, akik részére munka eruletukön szállásokat, szállodákat építenek. Kiüonosen a fiatal középkáderek lakásviszonyai a súlynak, mert egyrészt albérleti és ágyrajaro helyeiken megfelelőenpihenni, továbl^n^ « mj^odm nem tudnak, másrészt a ëy akorla l*l™"£\^J a megjelent rendelet dacára ezekért meg jelenleg is igen magas árat fizetnek. A második probléma az egészségügyi dolgozóknak az a kérése, hogy a szövetkezeti lakás építkezési juttatásban ők is az eddiginél nagyobb mértékben részesedhessenek. Ismert, hogy a szövetkezeti lakásokat elsősorban az üzemi dolgozók kapják és elfogadott az ipartelepítések nagy lakásigényének elsőrendű jogosultsága. Mégis kívánatos lenne a rendelkezés fenti értelmű megváltoztatása, amely az érdekelteket fokozott takarékoskodásra ösztönözné és egyszersmind enyhítené a lakásépítkezés pénzügyi terheit is. Egy látszólag kisebb réteget érintő, de azoknak komoly probléma az ügyeleti kérdések megoldatlansága. Egyrészt rendkívül alacsony a 16 órás ügyelet díjazása, amely a besorolás szerint 16—48 forint között változik. Másrészt az egészségügy területén ez a tevékenység eltér a munkatörvény előírásaitól, mert legtöbb esetben — különösen a baleseti és sebészeti osztályokon felvételes napokon — az ügyelet alatt többségükben tényleges effektív munkát végeznek, vagyis operálnak. A napi 8 órai munka után a sorrakövetkező egészségügyi dolgozó 16 órás ügyeletet tart, amihez közvetlenül csatlakozik a másnapi 8 órai munka, tehát összesen 32 órai műszakot; végez. Ezután szabadnap nem jár. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez az ügyelet a létszám szerint 3—4, vagy 5 naponként ismétlődik. A jelenlegi díjazás rendkívül alacsony, óránként 1,2 forint—2 forint átlagösszegű. Kívánatos lenne, hogy az egészségügyi tárca olyan megbízást kapjon, hogy előzetes felmérés után dolgozzon ki javaslatot arra, hogy egyrészt a kellő létszám biztosításával az ügyeleti szolgálat beosztása kedvezőbbé váljék, másrészt pedig díjazását rendezzék. Az állami költségvetés vitájában talán kevésbé fontosnak tűnik, ha arra utalok, hogy a kórházakban és egészségügyi intézményekben alacsony a kisegítőszemélyzet és takarítónők létszáma. Pedig higgyék el, hogy ez a körülmény a jó betegellátást nem kis mértékben hátráltatja. Ez a kérdés annál inkább előtérbe kerül, mert a betegszállítás, az anyagmozgatás és takarítás gépesítése egészségügyi intézményeinkben minimális, helyesebben elégtelen. Kórházaink többsége pavilonrendszerű és nem egy esetben kézi erővel 1—1,5 kilométer távolságra szállítunk betegeket, vagy tiszta és szennyes ruhát, valamint egyéb anyagokat. Mindenki előtt világos, hogy ez a megoldás sok esetben káros és igen drága. Perspektivikusan, de belátható időn belül gondolnunk kell arra, hogy a kórházakon belül a beteg, az étel, a tiszta- és szennyes ruha, valamint a moslék és szemét elkülönített gépesített szállítását megoldjuk. Ez nemcsak gazdasági ésszerűség, de közegészségi követelmény is. A takarítónői létszám megállapításánál pedig figyelembe kell venni azt, hogy egy kórházi, vagy rendelőintézeti takarítás igénye egészen más, mint például az irodák takarítása. A takarítónő nemcsak holt tárgyakkal foglalkozik, mert a betegszobákban dolgozva a szoba és bútorok tisztítása közben tekintettel kell lennie az ágyban fekvő betegekre és azok kívánságaira. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ma a takarítónők többsége idősebb korú asszony, akik már nehezebben mozognak, többször maguk is betegek és emiatt gyakrabban esnek ki a munkából. Tisztelt Országgyűlés! Röviden rá kívánok még mutatni arra is, hogy amikor az egészségügyi dolgozók mindenütt erélyesen harcolnak,
