Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1725 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1726 a teljesítőképesség között ma még nagy az aránytalanság, de perspektivikusan biztosra vesszük, hogy talán nem is nagy távlatban elkövetkezik az idő, amikor ezt az aránytalanságot megszüntethetjük. Ma természetesen csak az lehet a célunk, hogy a rendelkezésre álló forintösszegből is a lehetőségekhez képest tovább javítsuk egészségügyi szolgáltatásainkat. Ezeknek a szempontoknak alapján járt el az elmúlt évben Budapest főváros egészségügyi osztálya, amikor a betegellátás megjavítására lényeges átszervezést hajtott végre, amelynek eredményei máris mutatkoznak. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha ezt az átszervezést, amely lényegében egyetlen státus szaporítása nélkül történt, vidéki nagyvárosaink is megismerik, mert esetleg a helyi adottságokhoz módosítva jól felhasználhatják. Mint tuflják képviselőtársaim, betegellátásunk alapját városban és vidéken egyaránt a körzeti orvosi munka alkotja. Eddig belgyógyászati vonalon a körzeti orvosi, a szakorvosi és a kórházi orvosi munka egymással igen laza összefüggésben, sokszor a célszerű betegellátás érdekeivel ellentétben működött. Ugyanilyen rendszertelenség és többszintű ténykedés állott fenn 1961-ig a csecsemő- és gyermekellátásban is, mert külön hálózat végezte a tanácsadást, a betegségek megelőzését és külön hálózat a már megbetegedett gyermekek gyógyítását. De nőgyógyászati és szülészeti vonatkozásban is 1961-ig más szerv látta el a terhestanácsadást és a terhesvédelmet, és más a nőgyógyászati eseteket. Ennek felismerésével a főváros egészségügyi osztálya először az egységes belgyógyászati ellátást, majd a körzeti gyermekorvosi és végül a nővédelmi hálózatot építette ki. A részleteit nem ismertetem, de ez az átszervezés több előnnyel járt. Magasabb szintű betegellátást biztosít, csökkenti az amúgy is nagyfokú kórházi ágyzsúfoltságot, és elsősorban valóban azok kerülnek kórházba, akik a legjobban rászorulnak. De javítja az orvosok továbbképzését is, mert a körzeti orvosok a kórházi osztállyal szoros kapcsolatban élnek. Ledőlt tehát a kórház és terület közötti válaszfal és ezzel megszüntettük az úgynevezett személytelen betegellátás fogalmát. Természetesen, mint minden új szervezeti formának, úgy ennek is megvannak a maga kezdeti hibái. Ügy tudom, az egyetemi klinikák tanítási anyaguk összeállítása védelmében tesznek észrevételeket ezen betegellátási szervezés ellen. Én azt hiszem, hogy adott körülményeink mellett a tartalmi célkitűzés jó és a gyakorlati megvalósításában, menet közben kell olyan ésszerű rugalmasságot tanúsítani, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb módszerek kialakítását. Ezen pozitívummal szemben az üzemegészségügyi ellátás területén egyelőre lényeges számszerű fejlődés még nem tapasztalható. Ennek dacára itt sem álltunk meg, mert például kísérletképpen egyes üzemekre kiterjesztettük a táppénzbevételi jogot, aminek az lett az eredménye, hogy b

ár emelkedett a táppénzbevételi esetek száma, de összességében csökkent a kifizetett napok száma. Az üzemorvosok tehát előbb és többször vették táppénzbe a betegeket, mint annak előtte, de azok rövidebb ideig voltak keresőképtelenek es ez pozitív mérleg. Tény, hogy még mindig igen sok helyen nem megfelelőek az üzemorvosi rendelők és a megállapodások ellenére egyes üzemek alkudoznak, visszavonják terveiket és előző ígéreteiket. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy egyes üzemek vezetői nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a gazdaságilag hatáskörükbe tartozó üzemi rendelő elhelyezése és felszerelése megfelelő legyen. Ide tartozik az a követelmény is, hogy a gyárak fejlesztésével egyidejűleg és arányosan gondoskodni kell a szociális létesítmények bővítéséről is. A hiányok miatt nemcsak az egyes üzem vezetősége, de elsősorban az érdekelt minisztériumok a felelősek, mert a termelés emelése elválaszthatatlan a munkások szociális igényének kielégítésétől. Természetesen ez sem valósítható meg máról holnapra, tehát átmenetileg áthidaló, ideiglenes megoldások is mérlegelendők. A lényeges azonban, hogy ezen a téren is előbbrp lépjünk. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban országos vonatkozásban kívánok néhány problémát felvetni, amelyek részben még megoldásra várnak és amelyeket úgy tekintek, mint szocialista fejlődésünk természetes következményeit. Az egészségügyi tárca hosszú évek óta nagy erőfeszítést tesz a vidéken üresen álló körzeti orvosi állások betöltésére. Az Egészségügyi Minisztérium úgy gondolja, hogy számítása szerint néhány éven belül biztosítani tudja a vidéki orvosi ellátást. A jelenlegi helyzet azonban arra utal, hogy a tényszámok nem fedik pontosan a statisztikai adatokat. Mindenképpen kívánatos a körzeti orvosi hálózat gyors megerősítése, valamint, hogy a falu és a vidéki városok körzeti és szakorvosi magas szintű ellátását a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékben biztosítani tudjuk. Nemcsak arról van szó, hogy a jelenleg üresen levő állásokat töltsük be, hanem az elhalálozások és nyugdíjazások következtében megüresedőket is megfelelő képzett orvosokkal folyamatosan pótolni tudjuk. Jól ismerem, hogy az orvosok vidékre küldése nem könnyű feladat, de egyszer már határozottan és véglegesen meg kellene értetni az egészségügyi pályára jelentkezőkkel, hogy ha komolyan veszik hivatásukat és meggyőződéssel kívánnak az egészségügy szolgálatában lépni, akkor egyéni — nemegyszer tévesen felfogott — érdekeiket hátérbe szorítva ott teljesítsenek szolgálatot, ahol azt egészségügyi ellátásunk érdeke legjobban megkívánja. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a jelentkezés idejétől és a felvételi vizsgától kezdve az egyetemi éveken keresztül úgy neveljék őket, hogy ezt ne csak megértsék, de természetes következményként el is fogadják. Amíg egyik oldalon fiatal orvosainktól ilyen magatartást kívánunk, addig másrészről törekednünk kell arra, hogy megfelelő lehetőségeket teremtsünk előmenetelük és szakmai továbbképzésük fokozottabb biztosítására, hogy jó munkájuk esetén láthassák perpektivikus fejlődésüket és azt, hogy nincsenek életük végéig egy körzethez kötve. Ezért a mai körzeti orvosi kétéves előképzést csak ideiglenes megoldásnak tartom. 79*