Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1723 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1724 (Elnök: RÓNAI SÁNDOR — 10,03) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. A napirend szerint következik az 1962. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Dr. Noszkay Aurél képviselőtársunkat illeti a szó. DR. NOSZKAY AURÉL: Tisztelt Országgyűlés! Mindig nagy öröm az állami költségvetés egészének és egyes részleteinek vizsgálata, mert előrevetíti fejlődésünk további szakaszát és amiben ilyen konstruktív kézzelfogható perspektívát látunk, az tovább erősíti szocialista rendszerünk nemcsak anyagi, hanem eszmei és erkölcsi hitelét is. , A törvényjavaslat indokolása helyesen mutat rá arra, hogy a termelési viszonyok megváltozása a mezőgazdaságban a gazdasági feladatokon túlmenően főként a szociális és egészségügyi, ezenfölül pedig elsősorban a társadalombiztosítási ellátás szükségleteire gyakorol hatást. Az 1962. évben már majdnem az ország egész lakossága igénybe veheti a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Ezzel a megállapítással kapcsolatban felszólalásomban néhány egészségügyi, szociális és társadalombiztosítási problémát vetek fel részben fővárosi, részben országos vonatkozásban, de érinteni fogok egy-egy apróbb jelentőségűnek látszó kérdést is, amely megítélésem szerint egyrészt a betegellátás, másrészt az egészségügyi dolgozók érdekvédelme szempontjából figyelemre méltó. Abból indulok ki, és ezt sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy egészségügyünk és társadalombiztosításunk is felszabadulásunk óta oly mértékben fejlődött, hogy nemcsak behozta súlyos elmaradását, de nem egy viszonylatban az elsők közé küzdötte magát. Az egészségügyi és szociális kiadások előirányzata évről évre növekszik. Az utolsó öt év alatt 8 és félmilliárdról majdnem 15 milliárdra emelkedett. Ez lényegében arányos a népgazdaság területén elért fejlődéssel, mégis vannak problémáink. Miből adódnak ezek? Egyrészt abból, hogy rendkívül alacsony színvonalról indultunk el és ezenkívül a háború okozta pusztításokat kellett pótolnunk. Másrészt azonban abból is, hogy egy szocialista rendszer egészségügyi, szociális és társadalombiztosítási ellátása egészen más, sokkal magasabb szintű követelményeket állít elénk, mint egy kapitalista rendszeré. Az utóbbi három évben a biztosítottak száma 2,5—3 millióval emelkedett és ebben az évben lakosságunknak már 96—97 százaléka biztosítottá válik. Ezt jórészt a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta magával. Ennek következménye, hogy mind az egészségügyi, szociális, mind a társadalombiztosítási feladatok és igények megnőttek és népgazdaságunk teherbír óképességét nagymértékben igénybeveszik. Ezeket azért bocsátottam előre, mert valóban nagyra becsülöm és értékelem ezen a téren is elért fejlődésünket, és csakis ennek megvilágításában kívánom megtenni további észrevételeimet. Hozzászólásomban az egészségügyi tárca költségvetésének nem számsorait és részletekbe menő adatait ismertetem, hanem inkább rá kívánok mutatni arra, hogy a rendelkezésre álló keretet miként használja fel, milyen problémák maradnak megoldatlanul, amelyekkel foglalkoznunk kell, és végül az egészségügyi fejlesztés nagy komplexumából melyek azok a fontosabb kérdések, amelyeket a következő évek programjába kívánatos lenne fölvenni. Az 1962. évi egészségügyi költségvetés általában az 1961. évi színvonalon mozog, erre épült fel, 6,2 százalékkal emelkedik és a 150 millió forintos mennyiségi fejlesztés mellett a minőségi emelkedés az elmúlt évhez hasonlítva csak kisebb összegű, csupán 52 millió forint. A tárca a rendelkezésre álló költségvetési keretet a legnagyobb körültekintéssel, célszerűséggel és takarékossággal használja fel. A költségvetés céljai és a megjelölt feladatok sorrendbeállítása ésszerű és jó. A hangsúlyt elsősorban a vidéki egészségügyi ellátás fejlesztésére helyezi, oda, ahol éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban az igények legnagyobb mértékben jelentkeznek. Megállapítható, hogy az Egészségügyi Minisztérium céltudatosan törekszik a vidéki egészségügyi ellátás fokozatos megjavítására. Más kérdés azonban, hogy az előtte álló megnövekedett feladatok megoldásához a rendelkezésre álló összeg valóban elegendő-e. Ezzel kapcsolatban néhány fontos szempontra kívánom felhívni a figyelmet. Az 1962. évi költségvetéssel kapcsolatban, amely biztosítja ugyan az 1961. évi színvonalat, három kérdést emelek ki. Az első az, hogy a második ötéves terv céljai szerint a tervidőszak alatt az egészségügyi hálózat létszámát mintegy 25 ezer fővel kellene emelni és ebből a minőségi létszámfejlesztés 12 ezer fő. Ezzel szemben az egészségügyi hálózat 1962-re csupán 1100 fő minőségi létszámfejlesztést kapott, tehát a fejlesztés a tervezettnél jóval lassúbb ütemű. Meg kell azonban mondani, hogy a Pénzügyminisztérium a rendelkezésre álló tartalékot teljes egészében az Egészségügyi Minisztérium minőségi létszámfejlesztésére fordítja és tulajdonképpen így kapjuk meg az 1100-as fejlesztési számot is. Annak ellenére, hogy ez — mint mondottam — nem fedezi a második ötéves terv 1962-re eső hányadát, ezt a döntést úgy tekintjük, mint az egészségügy jelentőségének értékelését. Másqdszor a gyógyszer előirányzatra az idén igényünk az 1962. évre 48 800 000 forint volt, amivel szemben a költségvetés csak 25 millió forintot biztosít. A korszerű gyógyszerelés érdekében a következő években emelni kell az előirányzatot. Végül harmadszor az egészségügyi intézmények szakmai felszerelésére és műszereinek karbantartására a reális szükségletek mintegy háromszorosa az ez évben biztosított összegnek. Ezekre azért kell rámutatni, mert az említett területeken a feszültség majd áthúzódik a következő évekre, s azokban fokozottabban fog jelentkezni, amivel jó, ha előre számolunk. Kétségtelenül igen nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy a minisztérium és az orvosegészségügyi dolgozók az ez évben rájuk háruló fokozottan jelentkező követelményeket pontosan és eredményesen teljesíthessék és megfelelően helyt tudjanak állni, úgy ahogyan azt kormányunk és dolgozóink tőlük elvárják. Tisztán látjuk, hogy az igények és