Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-27
1711 Az Országgyűlés 27. ülése 1962. évi február 16-án, pénteken 1712 rétes és önálló, a minimumnál több munka rej tett tartalékával megtoldja — minden egyes család, s azon belül minden egyes ember követi példáját és büszkén zárja majd le ezt az évet. Ezzel a forró kívánsággal a költségvetést úgy a magam, mint a Pest megyei képviselők nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Károly képviselőtársunk. NAGY KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés, amely előttünk fekszik, igen körültekintő munka, a bevételek és a kiadások a második ötéves terv irányelveire épülnek és fontossági sorrendben arányosan vannak elosztva, célkitűzéseinknek megfelelően. Azt mondhatnám, hogy ez a költségvetés a mi költségvetésünk, egész népünk költségvetése. Külön örülök annak, hogy a termelőszövetkezetek és a mezőgazdaság a költségvetésben igen fontos elbírálásban részesülnek. A hatmilliárd forintos beruházás, a három és félmilliárd középlejáratú hitel, a kétmilliárd és 227 millió hosszúlejáratú hitel, valamint a termelőszövetkezetek szakember-ellátására beállított 115 millió előirányzat alapvetően mutatja a termelőszövetkezetek, általában a mezőgazdaság súlypontját a költségvetésben. A fentieket, mint kiragadottat számolva, lényegében bíztató adatként említettem fel, mert ezen túlmenően a mezőgazdaság gépesítése és egyéb vonatkozásban is a mezőgazdaság termelésének a fejlesztésére rendkívül komoly összegek állnak a költségvetésben rendelkezésre. Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági termelés fokozása, általában a terméshozamok növelése és a termelési költségek csökkentése szempontjából el kell mondanom azt, hogy amikor az elmúlt esztendőben mint az első esztendőben a mezőgazdaság átszervezése során már nagyüzemi gazdálkodás, illetve táblákon való gazdálkodás folyt, igen komoly eredményeket értünk el a mezőgazdaság termelése terén, de a mezőgazdaság szakvezetése szempontjából is külön kiemelem a költségvetés tételei közül a gyenge termelőszövetkezetek megsegítésére és támogatására a pénzügyminiszter elvtárs beszámolójában megemlített 500 millió forintot. Űgy gondolom, hogy a gyenge termelőszövetkezetek megsegítése, tehát a termelésben való feltételek biztosítása szempontjából ez meg fog térülni népgazdasági vonalon. Hozzáfűzném azonban, hogy abban az esetben, ha ennek az 500 millió forintnak a gyenge termelőszövetkezetek vonalán történő felhasználásánál különös kikötések lesznek, akkor meglehet azokat az eredményeket, amelyeket várunk, nem fogjuk elérni. Az én véleményem az, hogy ezeknek az összegeknek általában megyékre vonatkozó felosztásán túl rá kellene bízni a megyei tanácsok végrehajtó bizottságára, hogy a megyén belül levő gyenge termelőszövetkezetek megsegítésére vonatkozóan miként használja fel ezeket az összegeket. Akkor, amikor a mezőgazdaság kérdéséről beszélünk, engedje meg a tisztelt országgyűlés, hogy a termelés növelése tekintetében tett intézkedések elismerése mellett a mezőgazdasági I termelésnek egy komoly hiányosságára hívjam fel az országgyűlés figyelmét. Ez a hiányosság a jelenleg fennálló állategészségügyi helyzet. Ez lényegében nemcsak Békés megyei vonatkozású kérdés, hanem országos vonatkozású. Általában országos vonalon is rendkívül nagy az elhullás és gyenge az állategészségügyi helyzet. Én külön kiemelem a sertésállomány és a sertéstenyésztés vonalán fennálló állategészségügyi helyzetet, de nem azért, mintha a baromfiegészségügyi helyzetünk valamivel is jobb lenne. Országosan nagy az állat-elhullás, különösen sertésállományunkban. Ezek az elhullások igen komoly kiesést jelentenek, elsősorban a termelőszövetkezeteknél, hátrányosan befolyásolják azonban országunk húsellátását is, illetve a húsellátás további javítása szempontjából, ha az állatelhullásokat csökkenteni tudnánk, lényegében több húst tudnánk biztosítani belső fogyasztásra. A mi megyénk, Békés megye, amely sertésés baromfitenyésztő megye, országosan is jelentős az ország húsellátásában, ugyanis a hústermelés szempontjából a mi megyénk az országos sertéshús-ellátás egy tizedét adja. Az 196l-es évben azonban Békés megyében — csak a megyében — 70 000 darab sertésünk hullott el. A termelőszövetkezetek az 1961-es esztendőben 68 450 darab sertést vásároltak fel, s amint látjuk, több volt a sertéselhullásunk, mint amennyit termelőszövetkezeteink felvásároltak. Ha ezeknek a sertéseknek a kor szerinti helyzetét vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy például leválasztási korig a sertéseknek mintegy 25 százaléka hullott el a felsorolt 70 000 darabból és a többi százaléka már süldő- és sok esetben hízó-anyagból hullott el. Általában szakembereink az elhullást az állatmozgatás nagymérvűségére appellálva indokolják meg. Az elhullás súlyosságát mutatja egyébként Békés megyében is az a statisztika, amely szerint az elmúlt esztendőben a szaporodás és a felvásárlásból adódó sertésállomány mintegy 30 százaléka hullott el. Ez két és félszerese az előző évi elhullásnak. Az állatorvosok és a szakemberek azzal indokolják a nagymérvű sertéselhullást, hogy nagy volt az állatmozgatás; elhelyezési, takarmányozási, felnevelési hibából adódik az elhullás nagy része, de hozzáteszik, hogy fertőzésből is. Én azt hiszem, hogy a sertéselhullással kapcsolatosan lényegében olyan betegségekkel állunk szemben, amelyek rendkívül nagy károkat tesznek országos vonatkozásban és megfelelő intézkedés szükséges ezek leküzdésére. Például Békés megyében az elhullott 30 százalékból, vagyis a 70 000 darab sertésből 32,2 százalék hullott el hurutos, gennyes tüdőgyulladásban, 16.4 százalék egyéb felnevelési betegségben, 17,6 százalék emésztőszervi betegségben, és — ami nagyon érdekes állategészségügyi vonalon — sertéspestisben mindössze 3,1 százalék. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás előtt a sertéspestis szinte egész falvakban pusztította ki a sertésállományt, és jelenleg le tudtuk küzdeni ezt a veszedelmes betegséget úgy, hogy százalékos arányban alig jöhet számításba a többi egyéb betegséggel szemben. A szakemberek magyarázgatásának és magyarázkodásának az az értelme, hogy tehetetlenek vagyunk ezekkel a
