Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-27

1707 Az Országgyűlés 27. ülése 1962. évi február 16-án, pénteken 1708 nagyobbon testi és szellemi erejét fejleszti, a kisebbel megóvja a család biztonságát. A maradékon pedig adósságot törleszt, meg tartalékot gyűjt. örömmel ismétlem, hogy az ország jövedelmének 27 százalékát, 22,5 milliárdot egészségügyre, szociális ellátásra, oktatásra, művelődésre, művészetre szánta. Ezt a pénzt tízmillió ember fogja elhasználni. Mindnyájunkon múlik, hogy minden fillére betöltse feladatát. Az oktatásra, művelődésre és művészetre beosztott összeg kerekítve hatmilliárd. Ennek útjáról mondom el néhány gondolatomat. Az óvodák a művelődésügyi tárca pénzének 10 százalékát kapják, pontosan annyit, mint az egyetemek. Abban is hasonlítanak, hogy óvodába és egyetemre egyformán háromszor annyi kis és nagy gyermek szeretne beiratkozni, mint amennyi egyelőre fér. (Derültség.) Az óvodásoknak könnyebb helyet teremteni, felének biztosan sikerül az ötéves terv végére. Az általános iskolák az összeg 30 százalékát kapják. Másfélmillió általános iskolás gyerekünk van, 69 000-rel több, mint két évvel ezelőtt. Ez alatt a két év alatt 1415 új tanulócsoport alakult és alakul a következő tanévre. Ugyanez alatt az idő alatt 1430 új tanterem épült és készül el. Ha más gond nem volna, csak a tanulócsoportok elhelyezése, megelégedhetnénk, de közismert, mennyire zsúfoltak és agyonhasználtak általában az ország iskolái, jóformán mindenütt duplán, sőt néhol háromszorosan koptatják. Az 1430 ú] tanterem, amely megváltoztatta a falu külsőbelső képét, mégis nagy eredmény, és ebben része van az államon kívül a társadalomnak is. 1961-ben állami költségen épült 600 tanterem, társadalmi munkával és állami támogatással 167, tisztán társadalmi összefogásból 65. Ezt úgy kell megbecsülni, hogy például Vas megye körmendi járásában azért nincs már iskola-probléma, mert négy falu épített magának négytantermes, modern, szép típus-iskolát. Ha a minisztérium a sablonos módon megrendeli, belekerül egyenként másfélmillióba, ők kaptak osztályonként 60 000, kereken 250 000 forintot. Ugyanenynyit hozzátettek a községfejlesztési alapból, a többit összeadta a falu. Faanyagot az erdőgazdaság adott, téglát maguk égettek, és minden munkát olyan lelkesedéssel végeztek, hogy aratás idején — mert nappal a traktor sem ért rá — valaki sorrajárt éjjel ébreszteni és a fél falu ment, lapátolta fel és le a sódert a traktor-vontatta teherkocsikra. Egyik faluban egymillióból, a másikban 750 000 forintból kihozták a remek, négytantermes iskolát. Ez nem kivétel és nem újság. Dunabogdányban is így építettek valóságos iskola-palotát, Tótfaluban egészségházat, Szabolcsban pedig néhány éve 54 tantermet. Még a munkára máshova járók is kivették szabadságukat és végigdolgozták. Olyan emberek, akik közül húszat nem lehetett addig összefogni, százával jártak vasszorgalommal az iskolaépítkezéshez. Az állam kész minden közösségnek építendő tantermenként 60 000 forint hitelt adni, ha a többit ők maguk vállalják. Többszörösére növelhető az államháztartás pénze, nem kell hozzá egyéb, csak egy kevés jóravaló virtus. És ugyanígy építhetők, épülnek is a kultúrotthonok. Most jelentkezett egy község. 2500 lakosa van, 300 férőhelyes kultúrházat akar építeni, 1 600 000 forint értékűt. Azt mondják, ha kapnak egy-kétszázezret, a többit vállalják. Nem varázslat, nem nagyzolás: a gyakorlat bizonyítja, hogy ebből hamarosan kultúrház lesz. Amire mérhetetlen szüksége van a községeknek. Végigjárhatjuk a fél világot,! mindenütt legnagyobb és legszebb a templom. ' Az új társadalomban a kultúrháznak kell a templom szerepét betölteni. A kultúrház vezetőjét alaposabban kell kiképezni, mint a papot, a programját pedig gonddal, a legnagyobb részletességgel. Ma még elég sok kultúrház csak olyan kocsmatoldalék féle. Még jó, ha mozi, s ha színpada van, ahol az új idők vándorszínészei, meg a műkedvelők színpadot találnak. Szentendrén 9 templom tornya nézi egymást és egy sivár, szűk. meztelen termet neveznek a kultúra otthonának. A templomokat sem államok építették, földesurak és a serény hívők. Már a nép a föld ura, mindnyájunk kötelessége felhívni figyelmét a művelődésházak megbecsülésére. Ahogy a gyerekeinek iskolát épít, annak kiegészítőjét, a művelődés otthonát is megteremti. Az iskoláról már mindenki tudja, milyen határtalan fontos — amint a kultúrházak szerepe kialakul, arról is meggyőződik, hogy az pedig a felnőttek művelődésének és társadalmi érintkezésének kristálytiszta színhelye. Ennek a meggyőződésnek kell felszínre kerülni és akkor az állami hozzájárulás kincset ér, mert csak alap, melyről elindulva önmaguknak építkeznek. Az állam ebben az évben 74 milliót szán a kultúrház-rovatra. De úgy tudom, kész további áldozatra, ha a falvak vállalkoznak a kapott pénzt maguk erejével duplájára, háromszorosára, vagy akár még jobban szaporítani. Itt is van tartalék bőven: az igény, a jószándék, meg az összefogás. Az igény már megvan. Csodálatos változás történt az utolsó két évben. A kedélyek elcsitultak, a falu túl van a nagy átalakuláson és máris megkívánta a szocialista élettel együtt járó művelődést. Semmi máson, a könyvön mérjük le. Két évvel ezelőtt 140 millió ára könyv fogyott el, tavaly 554 millió ára. És ennek negyedrészét a falu vette meg. Mégpedig nem a falusi értelmiség, amint Pesten hiszik, hanem igenis, parasztok gyűjtenek könyvtárt. Hol volt ez valaha Magyarországon, ritka kivételtől eltekintve? Mátészalkán a múlt héten mindennap előadást tartottak Móricz Zsigmondról, összesen 4000 hallgató előtt, a végén szellemi vetélkedőt rendeztek, ahol négyszáz lapot osztottak ki 12 találós kérdéssel és a buktatóktól eltekintve mindenki megfejtette. Bizony, míg élt apám, nem volt Szatmárban négyszáznál több könyve kézben. Megkérdeztem a könyvárus asszonyt, mit olvasnak? Mindent, klasszikust és divatosat, minden újat, ötezer forint ára könyvet ad el naponta. Hát nem hihetetlen? A könyvtárak könyvbeszerzésére idén 21 milliót ad az állam. Tavaly 13 milliót adott, de jól teszi ugye, hogy ezt a mohó kultúrszomjat oltani kívánja. Hiszen messzi vagyunk még attól, hogy minden lakóhelyen igazi és gazdag könyv-