Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

155 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 156 csak a Földön, hanem az égben is hirdetik a szo- I cialista társadalmi rendszer győzhetetlen erejét és fölényét. Valóban nagy csoda az, hogy az emberi tudomány a csillagokat ostromolja már sikeresen, hogy a Föld hírnöke most már az égbe jut el. De még ennél is nagyobb csoda, hogy úgy mondjam az eget lehozni a Földre és itt a Földön megteremteni azt a jólétet, bőséget és boldogságot, amit évezredeken át a régi uralkodóosztályok és az egyház jóvoltából az egyszerű emberek milliói csak a túlvilágon, az égben képzeltek el. A XXI. kongresszus ezt a csodát hirdeti meg közvetlen célként. A XXI. kongresszus óriási, lélekzetelállító célkitűzései szerte a világon, itt a mi hazánkban is lelkesedéssel és büszke örömmel töltenek el nemcsak minden kommunistát, hanem a szocializmus, a nép ügyének, a béke ügyének minden igaz hívét és harcosát. Ez a legnagyobb „csoda", ez a legnagyobb „szputnyik", amit a Szovjetunió felbocsátott. A XXI. kongresszus megállapította, hogy a Szovjetunió fejlődése új szakaszába lépett, hogy megkezdődött a szocializmus és a kapitalizmus versenyének döntő szakasza. Az új 7 éves terv most már belátható közelségbe hozza azt az időpontot, amikor ezt a versenyt a szocializmus és a kapitalizmus között a Szovjetunió megnyeri és a termelés tekintetében is maga mögött hagyja a többi kapitalista ország után most már az Amerikai Egyesült Államokat is. De itt nemcsak a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti versenyről, hanem a két rendszer versenyéről, a szocializmus és a kapitalizmus közti békés versenyről van szó, s ebben a Szovjetunió óriási jelentősége mellett nagy feladat és szerep hárul a többi szocialista országra, a mi hazánkra is. Mi sem vagyunk — sportnyelven szólva — csak szurkolók ebben a versenyben, akik a pálya széléről nézik és tapsolnak ahhoz, hogy mások hogyan küzdenek. Mi is részvevők vagyunk ebben a küzdelemben és az a feladatunk, hogy mind pozitívabb eredményt jelentsen részvételünk ebben a versenyben. Ezért népünk jólétének, felemelkedésének, nemzeti érdeke éppen úgy, mint a szocializmus és kapitalizmus közötti versenyben ránk háruló feladat és internacionalista kötelezettség is megkívánja, hogy meggyorsítsuk szocialista építőmunkánkat, fejlődésünket. Nálunk is célul kell kitűzni, hogy elérjünk és túlszárnyaljunk mind több és több fejlett kapitalista országot a termelés terén. Ehhez minden feltételünk meg is van. Ezt azt jelenti, hogy az ország életének minden területén azt a feladatot kell magunk elé tűznünk, hogy segítsük a szocialista építőmunkának és általában népi demokráciánk fejlődésének meggyorsítását. Nincs olyan területe az ország életének, nincs olyan társadalmi, közéleti, kulturális, vagy egyéb tevékenység, amely így vagy úgy, pozitív, vagy negatív irányban, ne befolyásolná ezt a fejlődést. Két vonatkozásban szeretnék beszélni a fejlődésünket meggyorsító tényezőkről. Az egyik kulturális életünk. Münnich elvtárs beszámolójából hallottuk, hogy jelentős eredményeket értünk el kulturális életünkben. De látnunk kell azt is, hogy az eredmények mellett még sok területen — az elmúlt évek örökségeként — bizoI nyos elmaradottság is jellemzi kulturális életünket, az előttünk álló feladatokhoz, a szocialista építőmunka szükségleteihez képest. Most megvan minden feltétele és lehetősége annak, hogy kulturális életünk fejlődését a párt művelődéspolitikai irányelveinek következetes végrehajtásával meggyorsítsuk. Nem kétséges, hogy a szocialista építőmunka terén az előrehaladás döntő módon függ a dolgozó tömegek szocialista tudatának kialakulásától és kulturáltságától. Minél erősebb a dolgozók szocialista tudata, minél szélesebbek ismeretei, kulturáltsága, műveltsége, annál gyorsabb az előrehaladás az iparban, a .mezőgazdaságban, az építő munka minden frontján. Ezért kulturális életünknek, egész kultúránknak még fokozottabban arccal a nép felé kell fordulnia és a nép nevelését, művelődését, hazánk szocialista fejlődésének meggyorsítását kell elősegítenie. Kulturális intézményeink, irányító szerveink és az alkotók — pedagógusok, tudósok, művészek, írók — tevékenységének nincs más mércéje, mint az, hogy munkájukkal, alkotásukkal mennyiben segítik elő és szolgálják népünk nevelését, felemelkedését, szocialista hazánk építését. De ugyanakkor arra is szükség van, hogy a széles néptömegek is az eddiginél még fokozottabban arccal a kultúra felé forduljanak. Történetileg páratlan eredményeket értünk el népünk kulturáltsága terén, amire mindnyájan joggal büszkék vagyunk. Ma a fiataloknak legalább olyan része végzi el a nyolc általános iskolát, mint amennyi a Horthy-kapitalista Magyarországon a négy elemit elvégezte. Ez annyit jelent, hogy a felnövekvő fiatal nemzedék legalább kétszer olyan magas alapműveltséggel indul az életnek, mint a régi világban. Vagy itt van a könyvkiadás példája. Nemcsak a kapitalista Magyarországhoz képest óriási eredmény az, hogy 1958-ban Magyarország minden lakosára 38 forint értékű könyv jut. Ez azt jelenti, hogy nálunk ma minden lakos átlagban háromszor annyi könyvet olvas, mint a kapitalista Magyarországon. Tehát a fiatal nemzedék kétszer olyan magas alapműveltséggel kerül az életbe, s utána könyveken keresztül, átlagban háromszor annyi műveltséget szív magába, mint a kapitalista Magyarországon. De a könyvkiadás mérete olyan, hogy e tekintetben nemzetközi viszonylatban is előkelő helyet foglalunk el Nálunk 38 forint értékű könyv jut az ország egyegy lakosára, ezzel szemlben Nagy-Britanniában 30 forint, Belgiumban 7,50, a Német Szövetségi Köztársaságiban 2,40, Franciaországban 1,50, Spanyolországban 1,35, Olaszországban 1,20 értékű. Ez azt jelenti, hogy mint egy sor egyéb vonatkozásiban, úgy a kultúra területén is magunk mögött hagyunk nagy, évszázados hagyományokkal rendelkező kapitalista országokat a békés versenyben. De az óriási eredmények mellett ma még inkább szükség van arra, hogy a dolgozó tömegek kulturáltságát, ismereteit az üzemekben és falvakban még tovább emeljük, hogy a munkások és parasztok még többet olvassanak, tanuljanak. Az olvasás, a tanulás váljon valóságos népi mozgalommá, népünk váljon még inkább könyvolvasó néppé. Szükség van arra, hogy az