Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
129 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 130 korszerű öntözési lehetőségek fejlesztése, valamint a meglevő és újonnan épülő ipari- és bányavidékek ivóvízellátása. A költségvetés szerint ez év folyamán valósul meg a hároméves tervelőirányzat erdősítési és fásítási programjának 40 százaléka. Ez szintén jelentős része költségvetésünknek. Mint tudjuk, ahhoz, hogy egy ország a faszükségletét ki tudja elégíteni, azaz önellátó lehessen, területe mintegy 25 százalékának erdőnek kell lennie. Azt is tudjuk, hogy országunk területének mintegy 12,5 százaléka csak az erdő. Az erdősítés a mezőgazdaság szempontjából na gy jelentőségű. Megvédi növényeinket a káros szelektől, megváltoztatja a terület klímáját s végső soron a mezőgazdasági termelés fokozását segíti elő. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés növelését, a dolgozó parasztság felemelkedését, az önkéntességen alapuló szövetkezés segíti elő. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958. decemberi ülésén fontos határozatot hozott a termelőszövetkezetek további megszilárdításáról és fejlesztéséről, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének további feladatairól. A párt agrárpolitikájának megfelelően a mezőgazdaság szocialista átalakítását a mezőgazdasági termelés egyidejű fokozása mellett kell végrehajtani. A politikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél gyorsabb ütemű fejlődését, már az 1959-es évben. Ennek jelei már az egész országban láthatók. Münnich elvtárs beszámolójában számadatokkal is hallottuk az ez évi gyorsabb ütemű fejlődést, de esetleg a saját megyémből is konkrét számokkal tudnám ezt alátámasztani. Az előző évi tapasztalatok alapján indokolttá yált és válik néhány intézkedésnek a gyakorlati elet követelményeinek megfelelő kiegészítése is a további fejlesztés érdekében, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban saját erőforrásaikra támaszkodva szorgalmas munkával, a közös vagyon állandó növelésével példamutató, sok árut tePm elő nagyüzemi gazdaságokká váljanak s ezzel hozzájáruljanak a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztéséhez. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására jelent meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3004/1. számú határozata. E határozatnak megfelelően az 1959. évben a termelőszövetezetek igen jelentős anyagi támogatást kapnak. io st a termelőszövetkezeteinken a sor, hogy m ®^ e \elő gazdálkodással éljenek a határozat ál^ nyújtott kedvezmények igénybevételével. j A Földművelésügyi Minisztérium költségvefpirf biztosítja a nyújtandó kedvezmények anyagi edezetét. Az állami támogatás pénzügyi kihaasa beruházási és termelési vonatkozásban csaktá^K 2 Inilliard forint. Ebben az állami támogabe K • 3 ° 3 millió forint új igény is szerepel. A ruházási hosszúlejáratú hitelek tervezett ösz^ege 715 millió forint és ezen túl 310 millió fovetk zé P le J ár atú hitel szolgálja a termelőszökozá G á etek na &y u zemi gazdasági feltételeinek f oasát, megteremtését, termelésük segítését. örömmel kell megállapítani, hogy költségvetésünk továbbra is gondoskodik a talajjavításról, így a díjmentes talajjavító akciókra, valamint a digózással kapcsolatos támogatásra 1959ben mintegy 37 millió forint az előirányzat, amely döntően a termelőszövetkezetek talajjavítását szolgálja. Lehetne tovább sorolni a termelőszövetkezetek állami támogatásának a mértékét, amely a többtermelést és a magasabb kultúráltságú gazdálkodást segíti elő. A nagymérvű állami támogatás hatékonysága azonban csak akkor lesz kedvező, ha a saját erőforrások kiegészítését szolgálja. A párt és a kormány határozata a saját erőből képzett alapok növelésére igen nagy gondot fordít. Ennek megfelelően az állami támogatás iránya is a saját erőből képzett alapok növelésére ösztönöz. Az 1959. évben nagy gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésében a saját erőforrások jobb felhasználására, a saját alapok növelésére. Helyes ha itt felvetjük, hogy például nem törvényszerű az, hogy az újonnan megalakult termelőszövetkezetek azonnal egy 100 férőhelyes kőkastélyt építsenek a teheneknek, amely körülbelüi 1 200 000 forintba kerül. De több ilyen példát lehetne felsorolni. Sokkal helyesebb, ha a helyi erőforrásokat figyelembevéve, ahol lehet, vályogból, agyagból, salaktéglából és más helyi anyagokból olcsóbb, a célnak megfelelő épületek készülnek s a szövetkezet növekedésével, erősödésével ezeket később új épületekkel lehet felváltani. Ügyelni kell arra, hogy a támogatásokat, különösen a beruházási, s ezen belül az építkezések célját szolgáló összegeket megfelélő módon használják fel s az építkezések helyének kijelölése illeszkedjék bele a kialakult vagy kialakítandó mezőgazdasági nagyüzemi központokba. A mezőgazdasági bizottság a költségvetést felülvizsgálva, megállapította, hogy bár a Földművelésügyi Minisztérium 1959. január 31-én feladatul kapta, hogy a fejlesztési és telepítési terv irányelveit a földmüvelésügyi miniszter az érdekelt miniszterek közreműködésével dolgozza ki és terjessze a Minisztertanács elé, ez nehézkesen halad. Itt szeretném felhívni a figyelmét a földművelésügyi miniszter elvtársnak és a többi érdekelt miniszter elvtársnak, hogy a fejlesztési ós telepítési terv előkészítésével kapcsolatos határozatnak a gyors kidolgozása és megvalósítása — figyelembe véve a gyorsabb ütemű fejlődést — szükséges lenne és a községi szintű tervek elkészítésénél gondoskodjanak megfelelő 'szakemberekről, s ennek megfelelő anyagi fedezetről, hogy ez a munka lépést tartson a szervezőmunkával; és azt javasolnánk, hogy e munkák végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet az ez évi költségvetésben biztosítani kell. A mezőgazdasági bizottság javasolja kormányzatunknak, hogy az 1959-es évben jelentkező gyorsabb ütemű fejlődés érdekében a Tervhivatal, a pénzügyminiszter, az építésügyi miniszter, a külkereskedelmi miniszter és a földművelésügyi miniszter elvtársak biztosítsák annak lehetőségeit, hogy a mezőgazdaság fokozott beruházási igényei kielégíthetőek legyenek, kü-
