Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

131 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 132 lÖnös tekintettel az építőanyag és az építési ka­pacitás biztosítására. Ezt figyelembe kell ven­nünk, hogy a számszerű fejlődés együtt járjon a gazdasági megszilárdítással. Mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének megfelelően növelni kell egyrészt kutatóintéze­teink munkáját, másrészt a mezőgazdasági szak­emberek egyre fokozottabb képzését. A földművelésügyi költségvetésben mindkét kérdés megfelelő összegszerűséggel szerepel, ami lehetőséget ad egyrészt kutatóinknak a megkez­dett munkák továbbvitelére, másrészt újabb el­járások kidolgozására, amelyek magasabb ter­méseredmények elérését támasztják alá. A ku­tatóink által létrehozott új eljárásoknak a gya­korlati életben való megvalósítása szükségessé teszi a szakemberek további képzését. Tudományos kutatóink a költségvetésben elő­irányzott 83 millió forinton keresztül is láthat­ják, hogy pártunk és kormányunk az egyéb fel­tételek mellett anyagiakban is nagy lehetőséget biztosít a számukra. A mezőgazdasági feladatok végrehajtásában jelentős* szerepet töltenek be a tanácsok, különö­sen a mezőgazdasági szakigazgatási szervek. A megyei tanácsok 1959. évi mezőgazdasági költ­ségvetési előirányzatai a mezőgazdasága felada­tok ellátására a szükséges hitelfedezetet biztosít­ják. Minőségileg javul az apaállat-ellátottság. Az állategészségügy további javítására és fejleszté­sére 102 millió forint szolgál. A rétek és legelők javítására 49 millió forintot irányoz elő a költ­ségvetés. Az előirányzatokban a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések kifejezésre jutnak. A tanácsok mezőgazdasági költségvetésébein az 1959. évre összesen 272 millió forint kiadás és 167 millió forint bevétel van előirányozva. Fontos, hogy a kiadásokat tanácsaink, szak­igazgatási szerveink gazdaságosan és a célnak megfelelően használják fel, ugyanakkor ne feled­kezzenek meg arról, hogy az előirányzott bevé­teli terveket is teljesíteniük kell. Az ismertetett célok megvalósítása komoly feladatot ró mindenkire. Ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha tovább javul mezőgazdaságunk minden területén a munkafegyelem, nagyobb gondot fordítunk a takarékos gazdálkodásra, a társadalmi tulajdon védelmére és a jó eredmé­nyek további növelésével biztosítani kell, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében to­vább haladjunk, a mezőgazdasági termékek mennyiségét növeljük és önköltségét csökkent­sük. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alap­ján a Földművelésügyi Minisztérium 1959. évi költségvetését a tett megjegyzésekkel úgy a ma­gam, mint a mezőgazdasági bizottság nevében el­fogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ja­vaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalást félbeszakítjuk, az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 16.17—16.40) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk az 1959. évi állami költségvetés és a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra következik Krizsanyik Já­nosné képviselőtársunk. KRIZSANYIK JÁNOSNÉ: Tisztelt Ország­gyűlés! Jóleső érzéssel hallgattam Antos István pénzügyminiszter elvtárs előterjesztését. Ügy lát­tam, hogy a népgazdaság 1959. évi költségvetése azokra az eredményekre épül, melyeket az 1958. évben politikai, gazdasági, kulturális területen egyaránt elértünk. Világosan látható a költség­vetésből az is, hogy pártunk, kormányunk foly­tatja sikeres politikáját. 1959-ben olyan intézke­déseket tesz — lakás, szövetkezet, tanteremépítés —, ami társadalmunk hazafias tagjainak helyes­lésével találkozik. Csak helyeselni tudom a költségvetés ilyen előkészítését, annál is inkább, mert ez újabb erőt ad a kitűzött feladatok végrehajtásához. Meg­győződésem, hogy nőni fog az aktivitás a part­es a kormányhatározatok megvalósításáért. Mint nő, külön is hangsúlyoznám, hogy az ellenforra­dalom leverése után a felvilágosító munkában mindenütt ott voltak a nők, a nőtanáosok akti­vistái, akik segítettek magyarázni az ellenforra­dalom eseményeit és a párt helyes politikai irányvonalát. Az asszonyok tevékenysége látszik a közsé­gekben, a községfejlesztési tervek elkészítésében, társadalmi munkában való részvételben, kultúr­otthonok, iskolák és más építkezések létrehozá­sában. Hogy Nógrád megye asszonyai és leányai szorgalmasan dolgoznak társadalmunk építéséért, annak többek között az is bizonyítéka, hogy me­gyénkben ma már nincs egyetlen olyan község sem, ahol kisebb-nagyobb létszámban ne tevé­kenykedne a Nőtanács. A nőmozgalom — a megyékben is — legfon­tosabb feladatának az asszonyok politikai neve­lését tekinti. Emellett szorgalmasan segíti az is­kola oktató, nevelő munkáját, a tanácsok felada­tainak megoldását, mindennapi egyszerű tevé­kenységükkel részt vesznek a város és a falu közvéleményének formálásában. Ezekre a futólagosan felsorolt eredményekre hivatkozva, szükségesnek tartom véleményemet kimondani a nőket általában is foglalkoztató kérdésekről, valamint az egészségügyi, a mű­velődésügyi, a földművelésügyi tárca költségve­téséhez megjegyzéseket fűzni. Nagy gondot okoz nekünk, hogy két városunkban, Salgótarjánban és Balassagyarmaton nincs elegendő munkalehe­tőség a nők számára. Vannak ugyan üzemek, vál­lalatok, hivatalok, különösen Salgótarjánban, mégis, a nők elhelyezkedése rendkívül nehéz. Szükséges lenne könnyűipari üzemek felállítása, ami segítene a helyzeten. Nincs minden rendben a nők vezetésbe való bevonásával sem. Azt hi­szem, ezt jól tudják a képviselőtársak is, akik az okát sokféleképpen magyarázzák. Azt mi jól tudjuk, hogy a nőknek van még bőségesen pó­tolni valójuk az általános műveltség, a szakmai képzés tekintetében. Ezzel együtt úgy gondolom, ma is jóval több azoknak a nőknek a száma, aki­ket vezető beosztásiban lehetne foglalkoztatni. Nem is kellene nagyon keresni ezeket a nőket, mert ott dolgoznak a tsz-foen és más munkahe­lyeken, csak fokozatosan meg kellene bízni fel-

Next

/
Thumbnails
Contents