Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

97 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 98 örvendetes jelenség, hogy különösen az idei esztendőből eltelt másfél hónap alatt mind több egyénileg gazdálkodó paraszt látta be, hogy kis­parcellás gazdálkodásával nem gátolhatja tovább a termelés jelentős növekedését, a dolgozók jobb ellátásának biztosítását. Ezért is tízezrével tértek rá a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ahol a ter­méseredmények növelésének szinte korlátlan le­hetőségei vannak. Külön üdvözöljük innen az Országgyűlés üléséről a párt nevében is azokat a dolgozó pa­rasztokat, — és eredményes munkát kívánunk nekik — akik az utóbbi másfél hónap alatt Győr megyében, Veszprém megyében és az ország más megyéiben is, felismerték az ország sorsáért, csa­ládjuk és maguk biztos jövőjéért rájuk háruló felelősséget és csatlakoztak a nagyüzemi terme­lés híveinek táborához. Üdvözöljük azokat a pa­rasztokat, akik a kisparcellák szűk mezsgyéiről elindulva most kiértek a szövetkezeti gazdálko­dás egyenes, széles országútjára. (Taps.) Érdemes felfigyelni a mostani fejlődés né­hány jellemző új vonására. Figyelemre méltó például, hogy különösen a Dunántúlon, az esetek többségében, egész falvak egyszerre térnek át az új útra. Mit bizonyít ez? Ugy gondolom, egyebek között azt, hogy pa­rasztságunkban a közösségi gondolkozás igen nagymértékben fejlődött. Nemcsak közösen akar termelni, hanem közösen akarja gondját viselni a községnek, a falunak, annak a közösségnek, amelyben életét éli és egyre szebbé, boldogabbá teszi. Másik érdekes jelenség, melyet különösen Győr megyében tapasztalunk, hogy már az indu­lásnál saját lábukon akarnak megállni és csak a legszükségesebb esetekben és elsősorban az ál­lattenyésztés fejlesztését célzó beruházásokra kí­vánnak hitelt igénybe venni. Ez azt bizonyítja, hogy nagyon komolyan veszik saját elhatározá­sukat. A maguk területén, az ő termelőszövetke­zetükben, a községükben ugyanazt a „gazdaság­politikát" kívánják megvalósítani, melyet mi or­szágos viszonylatban sikerrel alkalmaztunk. Nem kétséges, hogy elhatározásuk helyes és sikert fog hozni. Pártunk Központi Bizottsága az elmúlt év decemberében megtartott ülésén határozottan kiállt amellett, hogy szükség van a szövetkezeti m ozgalom fejlődésének •— ha egyelőre nem is ugrásszerű, de — bizonyos mértékű meggyorsí­tására. A gyorsabb fejlődésnek — ezt ma már a tények bizonyítják — nemcsak a szükségszerű­sége van meg, hanem a lehetősége is. Ilyen lehe­tőség, hogy meglévő termelőszövetkezeteink je­lentősen megjavult munkája, gazdálkodása nagymértékben megváltoztatta a dolgozó parasz­tok álláspontját, felfogását a termelőszövetke­zetekről. Nem maradt hatás nélkül parasztságunkra az sem, hogy orvosoltuk jogos problémáikat, n°gy egyenes, őszinte politikát folytat a párt és a kormány. Minden lényeges problémát megtár­gyalunk a dolgozó néppel, őszintén feltárva le­hetőségeinket, s ugyanígy az adódó nehézsége­ket is. A Központi Bizottság decemberi határozata alapján most is nyíltan és őszintén megmond­juk a dolgozó parasztoknak, hogy előbbre aka­runk lépni a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésében és ebben számítunk józan gondolko­dásukra. Tudjuk, hogy nem könnyű szakítani a megszokott termelési formával. Azt is tudjuk, hogy nem kis lelki tusán esnek át a parasztok, amíg aláírják a belépési nyilatkozatot. De azt is tudjuk és meg vagyunk róla győződve, hogy ha nem is egyszerre, de lépésről-lépésre egész pa­rasztságunk megérti a fejlődés szükségszerűsé­gét és saját elhatározásából át fog térni a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útjára. Magáévá teszi azt az utat, amelynek helyességét mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatok meggyő­zően bizonyítják. Mi nem akarunk és nem is fogunk senkit kényszeríteni arra, hogy meggyőződés nélkül a termelőszövetkezetekbe lépjen. Azt azonban elő akarjuk és a továbbiakban is elő fogjuk segíteni, hogy parasztságunk a kisparcellák határán túl­nézve, világosan lássa, mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás az ország számára. Mennyivel jobb életet biztosíthatunk az egész dolgozó népnek és ezen belül maguknak a parasztoknak is. Azért keresik fel a parasztokat a párt, a tanácsi szer­vek és a tömegszervezetek dolgozói, valamint a termelőszövetkezeti tagok, a traktorosok, a pe­dagógusok, hogy elősegítsék tisztánlátásukat eb­ben a fontos kérdésben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése olyan feladat, melynek elvégzése egész dolgozó népünk ügye. A munkásosztálynak történelmi feladata, hogy szövetségesét, a dolgozó paraszt­ságot átvezesse a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A munkásosztály feladata, hogy a parasztsággal szövetségben felépítsük a szocializmust, megte­remtsük a termékek és áruk bőségét. A munkásosztály segítse a termelőszövetke­zeti mozgalom növekedését azzal is, hogy mind több gépet ad a mezőgazdaságnak. Olyan gépe­ket kell a falura küldeni mind nagyobb szám­ban, amelyek elősegítik a termelés növekedését és olcsóbbá teszik a termékeket. A munkásosztály azzal is segíti a dolgozó parasztság nagyüzemi gazdálkodásának eredmé­nyes kiszélesítését, hogy ahol arra szükség van, oda elküldi legjobb fiait, a termelés, a nagyüze­mi gazdálkodás, a közösségi élet megszervezésé­nek elősegítésére. Dolgozó parasztságunk bízhat abban, hogy a munkásosztály most is ugyanúgy, mint már számtalan esetben megtette, teljes erejével tá­mogatni fogja e történelmi jelentőségű feladat megoldásában. Tisztelt Országgyűlés! 1959. évi feladataink tükröződnek az előter­jesztett költségvetésben. Ezek a feladatok az 1958. évi eredményekre épülnek és 3 éves ter­vünk megvalósítására irányulnak. Az 1959. év folyamán változatlanul nagy fi­gyelmet kell fordítanunk külkereskedelmünk alakulására. Továbbra is feladatunk biztosítani az aktív egyenleget, fizetési mérlegünk egyensú­lyának javítását. Ez a feladat nemcsak a külke­reskedelem vezetőire és dolgozóira vonatkozik, hanem a népgazdaság szinte minden területének vezetőire és dolgozóira. Külkereskedelmi forgal­munk a tervek szerint egyre bővül. Ám ez csak

Next

/
Thumbnails
Contents