Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

933 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 934 van és megfeledkezni nem szabad róla és még inkább a nemzetközi imperializmus, akadályt állít elénk. Ami a becsületes dolgozók egy részének, kisebb részének gondolkodásában meglevő maradiságot illeti, azt csak felvilágosító munkával lehet legyőzni. Tudunk érvelni sok mindennel. Azokon kívül, amiket eddig itt elmondottak az előttem szólók, s amit én érintettem, a gazdasági argumentumok mellett még sok minden mással tudunk érvelni, többek között azzal a példával, ami ma már jelen van Magyarországon a legkisebb faluban is. Az új szocialista — most én is mondom — magyar parasztember példájával tudunk élni. Mi általában valahogy többet beszélünk a későn munkába járókról, meg nyögdécselőkről, mint azokról, akik nem kevesebben, hanem sokkal többen vannak, akiknek megváltozott a gondolkodásuk, akik már szocialista gondolkodásúak. Általában, hogy a magyar falu mennyire megváltozott, annak leírásához tényleg talán írónak kellene lenni, mégpedig lelkes buzgalommal telített írónak. (Derültség.) Itt járt nemrégiben, vagy talán még itt is van — Aczél elvtárs mesélte — valami neves nyugati filmember, egy, a harmincas években kivándorolt magyar, aki azt mondja, hogy neki fogalma sincs arról, hogy mi az a marxizmus, de amit itt maguk csináltak az emberek életének fejlesztése terén, az valami nagyszerű. Azt mondta: képzeljék el, én általában rokonszakmabeliekkel érintkezem, akik inkább panaszkodnak magukraj mint dicsekednek, de még azok is úgy élnek, meg úgy panaszkodnak, hogy az ember azt mondja, hogy magúk csodát csináltak. Ezt mondta, ámbár neki fogalma sincs a marxizmusról. No és, hogyan van falun? Tényleg úgy van, hogy szombaton — így mondom: szombaton, nem vasárnap, mert már a falun is benne vannak a vikendben, nem csinálnak semmit — (derültség), ha az ember egv kis falu főutcáján megy és látja azokat a fiatal embereket, azt sem tudja, hogy vajon francia filmszínésznőkkel találkozik-e és vajon milyen nyelven szólítsa meg őket, vagy pedig a répaszedő brigádba tartozó leányról van szó, vagy valami neves olasz filmszínésznőről. Nehéz megkülönböztetni külsőleg. Nehéz megkülönböztetni a külsőt illetően. A belső tartalom azt hiszem itt a jobb. (Derültség.) De még egyéb csodálatos dolgokat is tapasztalunk. Van valahol az ország északi területén egy, dombok-hegyek közt eldugott kis magyar falu, ahol három vagy négy országos hírre vergődött parasztasszony van, akik népviseletben sakkoznak, de úgy, hogy az országban nem sokkal több jó női sakkozó van ma. Na tessék, népi író bajtársaim, hát ti kutattátok az országot eleget, láttatok-e ti valaha ilyent magvar faluban, mielőtt a népi demokrácia megszületett volna. (Derültség.) De van a fejlődésnek nagyon sokféle megnyilvánulása. Kultúrát, civilizációt igénylő ma m

ár a magyar parasztember. És a szó igazi és szép értelmében a szocialista öntudatnak is nagyszerű példái vannak. Mi a termelőszövetkezetről már a Központi Bizottságunkban is vitatkoztunk, idestova öt hete lesz, vagy talán több is van. Ámbár mi ezt titokban csináltuk, de az olyan volt, hogy a rádiót is nyugodtan bekapcsolhattuk volna, mert ott egy szó nem hangzott el, amely nem a magyar nép érdekeinek javát célozta volna. Ott például engem nagyon meglepett, Prantner elvtársnak jutott egyedül eszébe, hogy necsak negatív hősökkel operáljon, hanem pozitív hősökkel is; és ő említett két ilyen esetet az ő megyéjéből, Tolnából. Elmondta, hogy a nyáridőben, amikor a széna le volt kaszálva, vihar jött. Abban a faluban, ahol a szél ugyancsak kezdte kapkodni a szénát, az emberek rohantak kifelé, hogy mentsék. És az emberek élén egy olyan rohant, aki egy évvel azelőtt azt mondta, hogy ő inkább elemészti magát, de nem lép be a termelőszövetkezetbe. Ügy látszik csökönyös magyar volt. Így rohant elöl, és vitték a gerendákat, meg a köveket, hogy a szénakazalt lenyomkodják, az sem segített, s ráfeküdt a szénára és torkaszakadtából ordított, hogy emberek védjük meg, ne hagyjuk elvinni, hát ez a miénk. Egy egyszerű magyar ember így tud megváltozni. Aztán elmondta* a másikat, hogy eső volt bőven, a kukoricatörés nemigen ment, s valamelyik faluba kimennek ilyen felső biztatók —> mert azokból mindig van azért, akad — (derültség), hogy azért, ha esik is, legalább ki kellene nézni a földekre; és a tsz igen tisztelt vezetői azt mondják, hogy minek menjünk ki, hát nincs ott egy lélek sem, csak a szakadó eső, mit nézzünk. A biztató mégis úgy látszik erősebb jellemű volt, rábiztatta őket, hogy akkor is nézzünk ki a földre; tényleg ott volt a szakadó eső is, de ott volt a szövetkezetnek — új szövetkezetnek — hatvan olyan tagja, aki egy évvel azelőtt talán még nagyon gondolkozott azon, hogy belépjen-e. Senki sem szervezte" és senki sem vitte ki őket, s a vödörszámra ömlő esőben törték a kukoricát. (Taps.) És ilyen nem kevés van. Azt gondolom, ha a negatív példákról beszélünk, nem árt, ha a szocialista biztatók pozitív példákról is beszélnek. Na most, ami az osztályellenséget illeti, hát mit tud az csinálni? Az imperialisták jelenleg olyan ágyúval lövöldöznek ellenünk, hogy napirenden tartják az ENSZ-ben a „magyar kérdést". Mondok önöknek egy szentségtörő dolgot, de ezt ne mondják meg senkinek. (Derültség.) Én például New Yorkban arra gondoltam, hogy mennyivel jobb ez a magyar népnek, mintha évről évre a Szovjetuniónak kellene benyújtani egy ilyen előterjesztést és kérni, hogy tárgyalják meg a magyar kérdést. És nekünk ez nem árt, hogy benyújtották, attól mi létezünk, megerősödünk, boldogulunk és építjük az új szocialista életet. Na, hát ezt tudják ők csinálni, más hatalmuk nekik a magyar fejlődés fölött ezidőszerint nincs, és mindig kevesebb is lesz. Agitálnak, rádiókat tartanak fenn és támaszkodnak ilyen itt levő elemekre, akiket egyszerűen mi nem szeretünk. És appellálnak ilyen bizonytalan emberek hiszékenységére is. No most ugye megint egy ilyen kis ellenséges agitációs hullám volt az ősszel, valószínűleg amiatt, mert az eső is nagyon esett, azután a moszkvai tanácskozás is elég hosszú volt, egyébként az idő telt-múlt, hát felhasználták rémhírek terjesztéI sere. És ezzel harcolnak a mi szocialista fejlődéORSZAGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ 4:1