Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

919 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 920 Óvatosan tervezünk. Nagyon egyetértek Losonczi elvtárssal abban, hogy nagy gondot kell fordítani az állóalapok növelésére, illetve biztosítani kell azt, hogy minél több beruházás történjék meg saját erőből, bár ezen a területen feltétlenül kedvezőnek tartom az ezévi helyzetet is. Az a meggyőződésünk — és ezért értünk egyet pártunk és kormányunk álláspontjával, — hogy a mi megyénk tapasztalatai lényegesen bizonyítják, hogy csak most vált lehetővé a magyar községekben az emberek tudatának igazi formálása, s e téren értünk is el eredményeket. Most vált lehetővé a több árutermeléssel való konkrét foglalkozás, mert most már nem kell győzködnünk az egyéni parasztokkal, most minden tevékenységünk arra irányul, hogyan lehet több kukoricát, esetleg több burgonyát termelni, s ebben a tekintetben javaslatot tenni, s ugyanakkor a vezetést egy kicsit a konkrétság felé irányítani és lökdösni, ami feltétlenül helyes. Nagyon nagy erő szabadul fel a magyar faluban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, s mi azon dolgozunk, hogy ezt az erőt az elkövetkezendő időszakban pártunk és népünk javára használjuk fel. (Nagy taps) ELNÖK: az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 11,10—11,30) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Kádár János elvtársat illeti a szó. KÁDÁR JÁNOS államminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Véleményem szerint Losonczi elvtárs beszámolója jó volt, azzal egyetértek, a magam részéről elfogadom és csatlakozva Fehér elvtárshoz és a többi előttem szóló elvtársakhoz, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. A mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezése fejlődésünk jelenlegi szakaszában valamennyi belső kérdéseink közül a legnagyobb horderejű és a fejlődés kulcsa minden tekintetben. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa megállapította, hogy a Népköztársaság rendjének konszolidálása és megerősítése után rendszerünk további politikai megerősítése mindinkább és döntően a soronlevő gazdasági és kulturális feladatok helyes megoldásától függ. Ami a gazdasági fejlődést illeti, ismeretes, hogy a Központi Bizottság múlt év márciusi határozata nagy visszhangot keltett az országban, és a jelszót, hogy gyorsítsuk meg a szocialista építést, elfogadva, munkások, értelmiségiek, tudósok, parasztok százezer és milliószámra mozdultak meg és ennek eredményeképpen nagy lendület kezdődött az ipari termelés fejlesztésében, fejlődés a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, előrehaladás a közművelődés és a kultúra területén, a tudományos kutatás területén. Ami a konkrét munkát magát illeti, hároméves tervünk még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok szerint valószínű, hogy az ipari termelés növelése a negyven százalékot, a mezőgazdasági termelés növelése a 12 százalékot meg fogja haladni. Ezzel egyidőben a beruházás a tervezettnél jelentékenyen nagyobb volt. A beruházáson belül külön meg szeretném említeni a mezőgazdasági nagygépek beszerzésére fordított összegeket. Ismeretes, hogy traktorban, kombájnban és más mezőgazdasági nagygépben az ország gépállománya a múlt esztendőben csaknem egynegyedével, 1960-ban pedig több mint harminc százalékkal növekedett. Nem kérkedés céljából említem, csak a fejlődés ütemének érzékeltetésére kell szólnom róla, hogy aligha van ország, amely egy-egy egymás után következő esztendőben a mezőgazdasági nagygépek mennyiségét ilymódon emelte volna. Ez á nagyarányú fejlődés a termelés, a beruházás vonalán, párhuzamosan kiegészült az életszínvonal megfelelő emelkedésével. Ami az egy főre eső reálbért illeti, önök előtt ismeretes, hogy 1957 elején az összes dolgozók reálbére 14—16 százalékkal növekedett és az ezt követő időszak feladata volt, hogy ezt a reálbér növekedést megfelelő termelőmunkával alátámassza. Ez teljes mértékben sikerült, és a tervezett 6 százalék helyett további 9 százalékkal növekedett az egy keresőre eső reálbér. A dolgozók összes jövedelme ezt messze meghaladóan növekedett, a családokon belül nőtt a dolgozók száma, és a családok jövedelme is. Ez megfelelően kifejezésre jut a fogyasztás emelkedésében is. Itt a vita két napja alatt több felszólaló részletesen beszámolt arról, hogy a legfontosabb élelmezési cikkekben a fogyasztás növekedése milyen mértékű volt. Mindent egybevetve, a három év alatt az összfogyasztás húsz százalékkal növekedett, ami nem csekélység. Más szavakkal kifejezve: ha az év végén a hároméves terv eredményeit összegezzük, akkor minden bizonnyal olyan adatok jönnek létre, hogy megállapíthatjuk, miszerint az összes tervszámainkat túlszárnyalva teljesítettük a hároméves tervet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ország nemcsak visszajutott a szocializmus építésének egyenes útjára, hanem a szocialista építés hatalmas lendületet is vett. Mindez azt jelenti, hogy a párt és a nép öszszefogott ereje a hároméves terv teljesítésével és túlteljesítésével a magyar népi demokrácia világra szóló győzelmet aratott. Ezzel elértük egy másik célunkat is. Célunk tudvalevőleg az volt, hogy a népgazdaság konszolidálása mellett, a szocialista építés új lendülete mellett érjük el, hogy az új ötéves tervhez magasabb és szilárdabb kiinduló pontot, alapot teremtsünk. Most megállapítiuk: népgazdaságunk helyzete olyan, hogy lehetővé teszi, hogy az év végét követően töretlenül tovább haladjunk előre. A jövő évi terv közel van ahhoz, hogy télies befejezést nyerjen. Minden valószínűség szerint a legközelebbi hetekben a gyárak megkapják a jövő évi tervüket. Az ötéves tervvel némiképpen más a helyzet. Ellenségeink most azt mondják, hogy ötéves tervünk koncepciói összeomlottak. Mi itt az igazság? Az ötéves terv vázát, hogy úgy mondjam, közel két esztendővel ezelőtt kezdtük kidolgozni. Ez szükséges volt, mert többek között azt eredményezte, hogy nemzetközi tárgyalásokat tudtunk folytatni, melynek eredményekép-