Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

913 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 914 korcsmában — bor van, nem is rossz bor — és elszomorkodtak vagy elvigadtak a korcsmában este. Akkor másnap jött a jelentés, hogy „hohó baj van, a szövetkezeti tagok énekelnek és biztosan bánatukban énekelnek (derültség), hiszen most nem lehet valakinek örömében énekelni „és ez nagyon rossz dolog pártunkra és kormányunkra, általában országunkra nézve". De mi ebben a rossz? Azelőtt is énekelt a magyar paraszt, amikor még egyéni paraszt volt (derültség), hát miért ne énekeljen most valamivel többet? Bár igaz, néha nagyon sokszor és nagyon sokat is énekel, kevesebbet is lehetne. Volt azután olyan oldala is, hogy amikor a faluban búcsú volt és a fiatalemberek összevesztek a leányokon, az egyik lehúzott a másiknak egy nagy pofont, s akkor azt bizonygatták egyesek, hogy ez a pofon azért volt. mert szövetkezetet szerveztünk. (Derültség.) Gondolom nem kell bizonyítanom, hogy erről szó sem volt. Hiába: ha búcsú van, a mi falvainkra még az a jellemző, hogy az emberek többet isznak, mulatnak, s ha féltékenység van jelen, akkor az egyes községekben előfordulhat egy-két pofon is. Szeretném elmondani, hogy ugyanebben az időszakban Nyugaton mindent elkövettek, hogy valamilyen formában dezorganizálják azt az előrelépést, amelynek időszerűségét helyesen látta meg pártunk és kormányunk. A Szabad Európa Rádió akkor nagyon sokat foglalkozott Győr megyével. Nem volt olyan nap, hogy valamilyen módon ne emlegetett volna bennünket. Nagyon jól emlékszem rá, egy időszakban igen erősen terjesztette, hogy a Győr megyei vezetők húszezer forintot kapnak községenként, amiért egyes községeket átszerveznek szocialista gazdasággá. Mi akkor azt mondtuk, hogy kimegyünk a falu dolgozó parasztjai közé, megmondjuk nekik, hogy „itt vagyunk, hát kaptunk mi ezért egy fillért is, hogy nektek jobb életet biztosítunk, amiért harcoltunk, hogy előbbre jussunk? Hiszen az élet majd igazolja, hogy jobb sorotok lesz, s ez azt jelenti, hogy többet termeltek. Akkor majd nekünk is jobb sorunk lesz, de egyelőre nem lesz jobb sorunk, mert azzal foglalkozunk, hogyan tudjuk könnyebbé tenni az életeteket." Úgy gondolom, igaza volt pártunknak és kormányunknak, amikor az átszervezés után azt a tanácsot kaptuk vezetőinktől, hogy dolgozzunk nyugodtan, megfontoltan, körültekintően, s akkor az eredmények nem fognak elmaradni. Már az első évben lehet többet termelni a szocialista nagyüzemi feltételek között, mint az egyéni kisparaszti gazdálkodásban. Az élet egyébként ezt bebizonyította. Miért vetettem fel én ezeket a tapasztalatokat? Azért, mert most, mivel pártunknak és kormányunknak megint az az útmutatása, hogy fejezzük be hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezését, ismét lesznek aggályoskodók. Nem is kevesen lesznek az egyes megyékben, akik mindent meg fognak ragadni, hogy valamilyen formában csűrj ék-csa várják a helyzetet és ne előre mutassanak utat, hanem visszafelé mutassanak, hogy az volt a jó. Ezeket ugyancsak az élet fogja megcáfolni, de minderre ma már a tapasztalatok alapján fel lehet készülni, s azt hiszem az illetékes megyebizottságoknál e területen nincs is probléma. Azok a jósok, akik annak idején megjósolták, hogy mi lesz velünk, most is jósolni fognak, hogy mi lesz a másik megyében, ha az átszervezés ott befejeződik. Ügy gondolom, ez a kérdés is teljesen világos minden megyében. Lesznek rémhírek, mint ahogyan nálunk voltak, hogy gumibottal verjük be a parasztokat a szövetkezetbe stb. Már akkor is az volt a véleményem, s ma is az, hogy ha betartjuk pártunk és kormányunk idevonatkozó útmutatását, nincs szükség semmiféle gumibotra. Mi nem helyeseljük a gumibotot és nem is tettük soha. Ma adva vannak a feltételek ahhoz, hogy igenis önkéntes alapon lépjenek az emberek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Vannak aggályoskodó emberek, akik izgulnak, vajon lesz-e az országban kenyérgabona a nagyüzemi gazdálkodás feltételei között. Nálunk legalábbis annak idején sokan aggályoskodtak. Ezek az emberek azonban nem aggályoskodtak, amikor — egész történetünket visszalapozgatva, Győr megyében soha nem termeltek tíz mázsa búzát megyei átlagban, és — mit bizonyított be az élet? — a múlt esztendőben megyei átlagban már 10,9 mázsa búzát termeltünk, az idén pedig, bár az időjárással nem dicsekedhetünk, 11 mázsa búzatermésünk volt megyei átlagban. Teljesen igaz tehát, hogy már az első esztendőben is lehet többet termelni, s itt szeretném aláhúzni azt, ami pártunk Központi Bizottságának határozata volt, hogy tudniillik a kettős feladat végrehajtása minden további nélkül megvalósítható, hiszen ezt egyébként az élet bizonyította be előttünk. Ebben az évben terméseink, bár — ismétlem —i az időjárás nem volt nagyon kedvező — lényegesen jobbak voltak, mint bármikor megelőzőleg a megye történetében. Átlagokat véve őszi árpából termelőszövetkezeteink 10,8, tavaszi árpából 13,8, kukoricából — májusi morzsoltban számítva — 17—18 mázsát termeltek holdanként, burgonyából viszont 85—90, cukorrépából pedig 160 mázsát. Nem azt mondom, hogy ezek a számok valami rettenetesen szépek, de biztatóak a tekintetben, hogy ezen az úton kell járnunk továbbra is és ez az ;út valóban biztosítja dolgozó népünk jobb ellátását minden területen. Az idén már kevesebben jelentkeztek az aggályoskodók, bár még mindig vannak tapasztalatok arról, hogy egyes nagy kampánymunkák idején egyesek pesszimistán látják a helyzetet. Nálunk is van erre még bőven tapasztalat. Azt azonban meg kell mondanom, hogy amikor az idén azt vetették fel, hogy el tudjuk-e vetni a kenyérgabonát, azt mondottuk, biztos, hogy el tudjuk vetni. Két héttel ezelőtt befejeztük az őszi vetéseket, pedig nagyon jól emlékszem, sok karácsonyra, amikor még egyéni paraszti megye voltunk: akkoriban a magyar paraszt a kis Jézust még a földeken szántva, vagy vetve fogadta. Még javában ment a vetés karácsonykor. Most mégis a nagyüzemi feltételek tették lehetővé, hogy bár nem eléggé idejében, de mégis jóval előbb fejeztük be a vetést, mint amikor jelentős részben egyéni paraszti megye voltunk. Szeretném megemlíteni azt is, hogy ezt a munkát és az ősziek betakarítását is olyan kö-