Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

847 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 848 Ausztriában vannak olyan körök, amelyek — mint a legújabb monarchista megnyilvánulások is bizonyítják — jobban szeretnék újra a Habsburgokat hatalmon látni. Ha én ezt szóváteszem, félreértés ne essék, nem Ausztria belügyeibe kívánok avatkozni, de Habsburg Ottó Ausztriába való visszatérési kísérlete nemcsak az osztrák nép túlnyomó többségének érzelmeit és érdekeit sérti, hanem a volt Habsburg-monarchia többi részének, köztük a magyar népnek az érdekeit és érzelmeit is. Az még talán érthető volna, tisztelt Országgyűlés, hogy Ausztriában vannak, akik bizonyos nosztalgiával gondolnak a Habsburgokra. Az azonban sehogy sem érthető, hogy a Habsburgok miért részesülnek támogatásban az Osztrák Köztársaság hivatalos körei részéről. Az osztrák államszerződéssel, véleményem szerint, nem fér össze a monarchistáknak egészen a rendőri erőszak alkalmazásáig menő hivatalos támogatása, ahogyan az a közelmúltban Bécsben történt. Bizonyos osztrák körök rendszeresen rágalmakat szórnak ránk. Ezzel csúnyán becsapják, félrevezetik saját közvéleményüket is. Sajnos, a rólunk szóló hazug állítások, ha szűk körben is, hitelre találnak. Járt nálunk Vas megyében a nyáron egy osztrák turistacsoport. Túlnyomó többségükben becsületes, jószándékú emberek voltak, mégis akadt köztük olyan, aki az útra kenyeret hozott magával, mert úgy tudta, hogy Magyarországon nem lehet kenyeret kapni. Lefényképezték a szombathelyi üzletek kirakatait. Volt aki megjegyezte: Nyilván az üzleteket az ő érkezésük alkalmával töltjük meg áruval. Közbevetőleg megjegyzem, hogy üzleteinkkel távolról sem vagyok megelégedve és éppen a napokban panaszkodtunk Tausz elvtársnak, hogy a fővárosi üzletek fejlesztésének mi is nagyon hívei vagyunk, de azért a vidéki üzletek fejlesztésére is nagyobb gondot kellene fordítani. (Derültség.) Az említett turisták között, tisztelt Országgyűlés, akadt olyan, aki az egyik kőszegi vendéglőből magával vitfe az étlapot, és közben azon morfondírozott, vajon hogyan fogják neki otthon elhinni, hogy eredeti. Sajnos, mindez nem legenda, s mindebben bűnös szerepe van az osztrák sajtó egy részének. Egyes osztrák újságok a hidegháború érdekei szerint gondosan megválogatott időszakokban egészen legdurvább hecckampányig menő rágalomhadjáratot folytattak Magyarország ellen. Egyik-másik lapnak még a legutóbbi osztrák—magyar válogatott labdarúgó mérkőzés is csak arra volt jó, hogy a helyszíni tudósítás hitelességével visszaélve, a legképtelenebb hazugságokat írja össze hazánkról és fővárosunkról. Most a napokban — ahogyan erre a külügyminiszter elvtárs is utalt —, a magyar közvélemény egységes felháborodását keltette az osztrák sajtó és rádió felelőtlen magyar-ellenes kampánya egy állítólagos határincidenssel kapcsolatosan. Bizonyos osztrák körök azt hangoztatják, hogy a két ország közötti nem megfelelő viszonyért a magyar kormányt terheli a felelősség, mert — úgymond — mi csináltunk vasfüggönyt a határunkon. Kádár elvtárs szólt már erről a kérdésről, s világosan megmondotta, hogy a tisztességes szándékúak előtt a kapuk nyitva vannak. Bár ne lenne szükség határvédelmi intézkedésekre. Ha olyan helyzet lenne, én lennék az első, aki ezt megszavazná. De tisztelt Országgyűlés, helyzetemnél fogva alkalmam volt már találkozni néhány olyan fickóval, aki nem a kapun jött be, hanem a kerítésen mászott át, és akiről mindent el lehetne mondani, csak azt nem, hogy jó szándékkal van a magyar nép iránt. A mi hatóságaink ezer számra engednek be Ausztriából turistákat, ugyanakkor az osztrák hivatalos körök a magyar csoportoktól megtagadják a vízumot. Jellemzésül hadd mondjam el, hogy ebben az évben eddig 460 osztrák állampolgár jött látogatóba Vas megyébe, ugyanakkor az osztrákok csak 162 Vas megyeit engedtek ki Ausztriába. Legutóbb például megtagadták egy 40 főnyi turistacsoport Szombathelyről való kiutazását. Az ilyen jelenségek arra indítanak bennünket, hogy megkérdezzük: vajon ki zárja el vasfüggönnyel egymástól a két országot? Ezt egyébként nemcsak mi vetjük fel, hanem időnként az osztrákok nyugati kapitalista barátai is megkérdezik. Az Economist október 29-i számában például a következőket írja: „Annak ellenére, hogy a magyarok tartják fenn a szögesdrót korlátokat, mégis a magyarok azok, akik nemcsak hangoztatják, de meg is mutatják, hogy aktív vágyat éreznek a kapcsolatok fenntartására. Ha valaki Budapestről kocsin utazik Bécs felé, bőségesen talál útbaigazító, Wien felé mutató jelzéseket. Ugyanakkor, ha valaki elindul Bécsből a délkeletre vezető utakon, akkor az útjelzők elirányítják Schwechatba, Nickelsdorfba, de egyetlen Budapestre mutató útjelzővel nem találkozik." Nyilvánvaló, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok további javításának egyik leglényegesebb feltétele, hogy határainkon teljes mértékig normalizáljuk a helyzetet, hogy ne következhessenek be olyan provokációk, amelyek most a St. Margarethen-i esetben is előfordultak. A határainkon időnként kialakuló ilyen helyzet csak a hidegháború érdekeit szolgálhatja, és ennek mindkét nép kárát látja. Ha valaki, akkor a határmenti Vas megye dolgozó népe ért leginkább egyet kormányunknak azzal a törekvésével, hogy rendezzük a helyzetet a magyar—osztrák határon, s kormányunknak azok a javaslatai, amelyeket a vegyes határbizottság felállítására, a határjelek felújítására, a határrend megállapítására vonatkozóan az osztrák kormánynak tett, világosan kifejezik valamennyiünk álláspontját. A provokációkat visszautasítjuk, de bármikor készek vagyunk arra, hogy tárgyalások útján rendezzük kérdéseinket úgy, ahogyan a békés egymás mellett élés szellemének megfelel és jó szomszédokhoz illik. Tisztelt Országgyűlés! A mai nemzetközi helyzet minden feszültségével, bonyolultságával együtt mégis a mi javunkra változik és fejlődik. A külügyminiszter elvtárs beszámolója alapján örömmel nyugtázhatjuk, hogy mindebben — erőnket és lehetőségeinket figyelembevéve — a mi kormányunk külpolitikájának is szerepe van. Népünk bizakodóan, optimistán néz a jövő elé. Ezt a hitét támasztja alá a jelenlegi helyzet, az