Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

845 Az Országgyűlés lé. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 846 hangsúlyozása a mi részünkről. Mi, tisztelt Országgyűlés, nem lehetünk sem fatalisták, sem utópista álmodozók és népünk előtt is újra és újra világossá kell tenni, hogy a békés egymás mellett élés az imperialisták részéről mindenekelőtt annyiban reális, amilyen mértékben arra a szocialista tábor ereje és a népek békeharca őket rákényszeríti. Az imperializmus agresszív természete nem változott meg. Ezért mélységesen hazudnak az imperializmus természetének megváltozására vonatkozó revizionista állítások. Az imperializmus fenevada ma nem azért nem harap, legalábbis nemzetközileg, mert kihullott a foga. vagy báránnyá alakult, hanem mindenekelőtt azért, mert fél a harapás következményeitől. A megrögzött imperialisták ma még mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a leszerelésre tett szovjet javaslatok megvalósítását. Ezek az urak nem akarnak lemondani a militarizálás és a fegyverkezési hajsza politikájából nekik jutó haszonról, és ezek veszélyességét nem szabad lebecsülni. Igazi ragadozók ők, akiket észre téríteni, jobb belátásra bírni csak az erő megmutatásával lehet. De a lényeg éppen ezen van. A világon az erőviszonyok terén bekövetkezett változások ma már egyre inkább harsogják az imperialisták fülébe a memento mori-t, hogy egy új háború kirobbantása elsősorban saját pusztulásukat hozná, és ezek a változások teremtenek reális alapot a béke erői számára, hogy a leszerelésért, a békés egymás mellett élésért küzdjenek. Képviselő elvtársaim előtt eléggé ismeretes, hogy alig néhány évvel ezelőtt még, ha az Egyesült Államokban valaki ki merte volna jelenteni, hogy a Szovjetunió egyik vagy másik területen előbbre tart az USA-nál, azt minden bizonnyal mint kommunista ügynököt letartóztatták volna és az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé állították volna. Nem olyan régen, pár esztendővel ezelőtt még az erőfölény hite alapján az amerikai újságok a felelős politikusok nyilatkozatai is tele voltak nyílt háborúra való felhívásokkal: a Szovjetunió azonnali megtámadását, preventív háborút, a kommunizmus visszaszorítását, a népi demokratikus országok úgynevezett felszabadítását követelték fegyverrel. S mivel azt gondolták, hogy övék az erőfölény, a háborús hisztériát tényleg az őrültségig szították. Eléggé közismert, hogy voltak, akik ebbe bele is őrültek. Maga az amerikai hadügyminiszter, a hírhedt Forrestal, annakidején ennek áldozata lett, amikor leugrott a harmadik emeletről, mert az ablaka előtt szirénázó tűzoltókocsiról azt hitte, hogy a szovjet tankok érkeztek meg. (Derültség.) Az igazságot sokáig titkolni akarták az amerikai nép előtt. Odáig elmentek, hogy az iskolákban akadt olyan tanítónő, aki a világ térképét úgy tette ki az osztály falára, hogy közben letakarta a világ egyhatod részét, a Szovjetuniót. Az idők azonban közben megváltoztak, ma már nem takarják le a Szovjetunió térképét, hanem vannak, sőt egyre többen vannak, akik oroszul tanulnak. Természetesen nemcsak Amerikában van ez így. Az embereket egyre nehezebb becsapni vagy félrevezetni. Amikor de Gaulle hatalomra jutott, a franciák zöme rászavazott és tapsolt neki. Ma a közvélemény változását az egyik szatirikus francia lap a következő esettel jellemzi. Szerinte amikor de Gaulle Nizzában elmondta egyik beszédét, a városban mindenfelé plakátokat ragasztottak ki ilyen szöveggel: Jöjjetek tapsolni de Gaulle-nak. Állítólag az egyik ilyen de Gaullenak tapsolni invitáló plakátra sajátmagának és társainak véleményét az egyik nizzai honpolgár szénnel a következő megjegyzéssel illusztrálta: küldjetek értem taxit. (Derültség.) Meglehetősen szatirikusán hangzik ez, de a közvélemény változására ez is utal s ez is mutatja azt. De legjobban bizonyítja a közvélemény változását az a jelentés, amelyet az Egyesült Államok tájékoztató ügynöksége adott ki a közelmúltban a szabad világ nézeteiről az Egyesült Államok és a Szovjetunió hatalmi mérlegével kapcsolatban. Kállai elvtárs idézett ebből a jelentésből. Ma már tehát a józan közvélemény ott is elismeri, hogy az erőfölény a mi oldalunkra került át. A Szovjetunió és a szocialista tábor politikáját Nyugaton most is gyakran rágalmazzák. De vajon a rágalmazók mit tudnának arra a kérdésre felelni: mi az oka, hogy éppen a Szovjetunió, amelyik ilyen, immár Nyugaton is elismert fölényben van, terjeszt elő javaslatot az általános és teljes leszerelésre; vajon tennék-e ezt az amerikaiak hasonló helyzetben. A békés egymás mellett élés politikájának, amelyet mi képviselünk, tisztelt Országgyűlés, a növekvő erőfölény alapján egyre több esélye van a győzelemre. Ezt az erőfölényt támasztja alá a békepolitika eszméjének sikere a világ mind nagyobb részén. Az emberek százmilliói a mi békés eszménkért lelkesednek, márpedig tisztelt Országgyűlés, az eszméknek óriási erejük van. Erre még a megboldogult John Foster Dulles is rájött, aki a Life című amerikai hetilapban keserűen írta egyszer a következőket: A sors iróniája, hogy mi, akik olyan büszkén hirdetjük minden szellemi erő tiszteletét, anyagi védelemre támaszkodunk, míg a meggyőződéses materialisták sikeres harcot folytatnak társadalmi eszmék segítségével és mindenütt felrázzák az emberiséget. Ezt Dulles írta. Dulles dinamikus politikát követelt a kommunizmussal szemben. Vajon mit szólna most, ha olvasná az amerikai tájékoztatási ügynökség jelentését, hogy mi lett az ő dinamikájának a következménye? Mint Vas megye országgyűlési képviselője, szeretnék a magyar—osztrák kapcsolatokról is szólni, örömmel hallottam a külügyminiszter elvtárs beszámolójából, hogy a két szomszédos ország viszonya az utóbbi időben bizonyos mértékig javult. Ezt mi Örömmel üdvözöljük és a Vas megyeiek, illetőleg, akik az ország nyugati határain laknak, talán mindenkinél jobban szeretnék, ha ez a javulás még határozottabb és gyorsabb lenne. Amennyire örülünk a pozitív jeleknek, anynyira sajnáljuk ugyanakkor, hogy a túloldalról még mindig elég gyakran hallunk disszonáns hangokat. Olyan hírek érkeznek, olyan események történnek határaink mellett, amelyek kétségtelenül a hidegháborút szolgálják és nem egyeztethetők össze Ausztria önként vállalt és ünnepélyesen kinyilatkoztatott semlegességével.