Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

833 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 834 böző formák között, más és más irányban végzett elemzések alapján ugyanarra az eredményre jutottak: Csakis a mindkét német állammal megkötött békeszerződés és az általános és teljes — tehát nemcsak az „ellenőrzésre" korlátozott — leszerelés juttathatja nyugvópontra a második világháború befejezése után tizenöt évvel még mindig meg nem oldott általános béke kérdését. Másodsorban számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy a nyugati imperialista hatalmak sutba dobva a hitlerellenes koalíció keretén belüli megállapodásokat (gondolok itt elsősorban a potsdami egyezményre) ugyanazokat a tábornokokat, tengernagyokat, egvkori háborús bűnösösöket állítják a Bundeswehr élére, akiknek csizmája már mind szovjet, mind francia, holland, belga, dán, norvég, olasz, észak-afrikai, spanyol földet taposott. Speidel tábornok nem most tartózkodik első ízben Párizsban, ott volt Hitler oldalán akkor is, amikor a Diadalív alatt díszmenetben vonultak el a Franciaország elleni villámháborúban győztes hitleri szoldateszka egységei. Ez a nagy megbocsátás, a NATO-n belüli barátkozás, amelynek eredményeként Nyugat-Németország katonai támaszpontokat kapott a Hitlerek által egykor megszállt országok, így Franciaország területén is, ahová az éjszaka leple alatt, titokban csempészték be a katonai egységeket, felébresztette a nyugat-európai államok lakosságának ösztönös és évszázados emlékekből táolálkozó gyanakvását. Megsejtették a trójai falovat az újra megjelenő, de most hivatalos barátnak álcázott hadigépeze+ben. A tiltakozások hangiát elnyomta a kapitalista parancsuralom, hiszen az imperialista hatalmak a hidegháborút felváltandó melegháborúban döntő szerepet szánnak nvugatnémet partnerüknek. Mindez minket is érint! A mi hazánk is közve+lenül érdekelt Bonn háborús mesterkedéseiben, hiszen már két ízben voltunk áldozatai a világuralom meo-szállottiainak, akik hadszíntérré változtatták Magyarországot. De a nyugatnémet militaristák megfékezése ugyanúgy közügynek minősül földrészünk nyugati felén is, hiszen a ..Polaris" rakétákkal ellátott Bundeswehr akár spanvol. akár más területről lövi ki atomtöltetű rakétáit, menthetetlenül magára vonja a megsemmisítő visszacsar>ást. amelytől a szovjet rakétatechnika ielen fejlettségének fokán már egyetlen ellenséges támaszpont sem minősíthető biztonságosnak. A moszkvai nyugatnémet nagykövetségnek átnyújtott szovjet jegyzék, amely leleplezi, hogy a bonni körök már nem is titkolják a Bundeswehr atomfelfegyverkezésének terveit, és rámutat a „tábornokok memoranduma" kihívó hangjára — felébresztette a békeszerető emberiség és ezen belül a tőkés országok dolgozóinak lelkiismeretét is. Ilyen körülmények között minden józanul gondolkodó ember látja, hogy az európai s nemcsak az európai béke megszilárdítása szempontjából különös jelentősége van az újjáéledt nyugatnémet militarizmus elleni harcnak, melyet a Szovjetunió az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a többi szocialista állammal együtt különböző irányokban folytat. Ezek között legfontosabb a küzdelem a békeszerződés megkötéséért. S az a tény, hogy a szocialista országok kitűzték a Németországgal való békés rendezés programját és a nyugat-berlini kérdésnek ezen az alapon történő rendezését, igen sok tekintetben elősegítette az USA, az NSZK és a NATO más résztvevői leleplezését, mint l

a feszültség enyhítésének ellenségeit. Hazánk dolgozói is teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy a Nyugat-Németország teljes katasztrófáját jelentő atomháború helyett Hruscsov elvtárs javasolt békeszerződés, mégpedig a mindkét német állammal megkötendő békeszerződés és Nyugat-Berlin helyzetének tisztázása, a szabad és demilitarizált városi státus megadása jelenti a kivezető utat a kátyúba jutott nemzetközi helyzetből, amelynek egyensúlybahozatalát a kölcsönös bizalom helyreállítása és az általános és teljes leszerelés tehetné teljessé. Harmadsorban meg kell állapítanunk, hogy a Magyar Népköztársaság Forradalmi MunkásParaszt Kormányának ezekre a kérdésekre vonatkozó nyilatkozatát magáénak • érzi hazánk minden állampolgára, ideértve a nemzetiségeket, köztük a magyarorszáei németajkú dolgozókat is, akiknek egy része kétszeresen érdekelt a jövő békés kibontakozásának ügyében, hiszen rokonaik élnek Németország mindkét részében és nem közömbös számukra, milyen célok érdekében használiák fel őket. Élénken emlékezetünkben él a Német Demokratikus Köztársaság vezető államférfiéinak hékél+ető szándékát bizonyító hatvannál több kísérlet az össznémet megbeszélések létrehozása érdekében, amelv minden esetben merev elutasításra talált a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinél. Jól ismerjük az antikommunizmus jegyében lefolyt és folyamatban levő boszorkán vpereket, a német békeharcosok ellen folyó hajsza*. Ennek indokai világosak. A tények, mint a választóvíz különítik el egymástól a béke és a hidegháború híveii. Tisztelt Országgyűlés! A nyugatnémet militarizmus veszélyéről beszélve, vizsgáljuk meg a helyzetet a tények tükrében is. Az amerikai hadikonszernekkel szorosan együttműködő nyugatnémet vállalkozók tájékoztató szolgálata már 1958 eleién jelentette, hogy az AEG. a Siemens, és a DEMAG megkezdte a rakétafegyverek gyártását. Harmincnál több nyugatnémet tröszt foglalkozik ilyen fegyverek előállításával. Ma már régen túlhaladottnak minősítik a legyőzött Németország fegyverkezésének korlátozására vonatkozó rendszabályokat. A nyugat-németországi fegyverkezési hajsza óriási profitot jelent a tőkéseknek, akik arról is gondoskodtak, hogy legyenek, akik ezeket a fegyvereket az általuk óhajtott pillanatban fel is használják. A Szövetségi Köztársaságban 1200 militarista szervezet működik a nácizmus üldözöttjeinek Fehér Könyve szerint és az országban egyre nagyobb szerepet játszanak a hitlerizmus kompromittált, de fokozatosan rehabilitált erői, akik érdekeiknek megfelelően mindent elkövetnek a megegyezéshez vezető út elzárása céljából. A nyugatnémet államgépezetben 69 volt náci diplomata működik, a Német Szöveteégi Köztársaság 70 nagykövetsége és követsége közül 51-et a Harmadik Birodalom volt diplomatái vezetnek. Az SS egykori tagjainak Nyugat-Németországban több mint 320 helyi szervezete van. Politikai gyűléseket,