Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-14
835 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 836 kongresszusokat tartanak, hogy ki ne hunyjon a militarista szellem. A militaristáknak nem volt elég a sokszoros tanulság. Anakronisztikus helyzeteket teremtenek, a való helyzetet semmibe sem veszik. Egyszerűen szemet hunynak a tények és a tényekben rejlő igazság előtt. Különben nem alakulhatott volna ki az a képtelenség, hogy Bonn és a kelet-európai államok között mindmáig nincsenek normális nemzetközi kapcsolatok és Nyugat-Berlint nyugati hatalmak tartják megszállva, míg Berlin demokratikus részéből már rég kivonták a szovjet megszálló erőket! Nem hajlandók megérteni, hogy Nyugat-Berlin nem Nyugat-Németország része, s helyzetét kizárólag a Szovjetunió által javasolt szabad és demilitarizált városi státus rendezheti a jelenlegi körülmények között. Az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak be kell látniuk, hogy NyugatBerlinnel kapcsolatos álláspontjuk tarthatatlan, meg kell érteniük, hogy e városban a megszállási rendszer vége felé közeledik. Míg a Szovjetunió és a béketáborhoz tartozó országok következetesen ragaszkodnak az egész emberiség érdekeit szolgáló céljaikhoz, a nvugati szövetségesek nem respektállak Néme+országnak a háború utáni helyzetét rögzítő okmányokat, mint például a Németország egyesítésére, a háborús előkészületek megakadálvozására, az úirafegyverkezés lehetetlenné tételére vonatkozó megegyezéseket. Nyugat-Berlin kirakatvárost hatalmas kém- és diverzánstámaszpon+tá ékítették ki és hivalkodva elnevezték ..froptvárosnak". Nemcsak nyugati hatalmak ügynökségei működnek Itt, hanem a NATO-n belül vezető szerepre törő Bonn emberei is. akik az ..uralkodó" polgármester, a ..szociáldemokrata" Willv Brandt folies támogatásával folvtaHák a ném^V Vö^ö+ti testvérháborút szándékoló és a világbékét közvetlenül veszélveztető mesterkedéseiket a Német Demokratikus Köztársaság szívében. A már nem is annyira kulisszák mö«?ött folvó praktikákról naponta rántják le a leplet az olvan emberek, nem egy esetben magasrangú nyugatnémet tisztek, akik szakítottak az újahb. minden eddiginél vészterhesebb világégés előidézésére törekvő bonni militaristákkal és a világtörténelem első békeszerető német munkás-paraszt köztársaságban találták meg helyüket. Számos esetben okiratokkal igazolt vallomásuk mindennél világosabban bizonyítja, hogy Nyugat-Németország NATO-tagsága, a Bundeswehr atomfelfegyverzése közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság ellen előkészített támadást és a szocialista tábor ellen kirobbantandó háborút szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Nem hunyhatjuk be szemünket. A komoly helyzet láttán minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy leleplezzük a bonni militaristák háborús mesterkedéseit és szorosabbra zárjuk a nemzetek igazi érdekeit védeni kívánó erőket, amelyek az atomháború kirobbantását megakadályozhatják. Mert a háborút emberek csinálják és emberek akadályozhatják meg! Hruscsov elvtárs világtörténelmi jelentőségű általános és teljes leszerelési javaslata a Szovjetunió megingathatatlan békepolitikájából fakad és az egész emberiség vágyát fejezte ki. Még az imperialista tábor sem mondhatott mereven nemet erre a páratlanul nagyvonalú elgondolásra, hiszen saját tömegeivel találta volna magát, szemben. Lényegében minden ember élni akar, a harmadik világháború pedig minden eddiginél nagyobb szenvedést, minden eddiginél több halált, minden eddiginél nagyobb károkat hozna a világra és az egész emberi kultúra pusztulásának veszélyével járna. Igen, de azok, akiknek üzlet a halál, vajmi keveset törődnek ezzel és már a tárgyalások következő lépésénél visszatértek a „kötélhúzás" taktikájához, a megbeszélések elodázásához, az eredménytelen szócséplés manőveréhez. Tisztelt Országgyűlés! Ismét vissza kell térnem Hruscsov elvtárs megállapítására, mivel a jelenlegi nemzetközi helyzetben kivezető utat senki más nem tudott mutatni, és Hruscsov miniszterelnök az, aki mindig pontosan fogalmaz. A német népnek az ENSZ-ben való képviselete kérdésére gondolok elsődlegesen. Nem képviseltetheti magát, hiszen nincs békeszerződés Németországgal. Hallathatja szavát Olaszország, Japán, Spanyolország, Portugália. A nyugati imperialisták azonban nem hajlandók tudomásul venni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság már 11 éve létezik, él. fejlődik. Pedig a józan észnek felül kell kerekednie! Minél hamarabb alá kell írni a német békeszerződést és ezzel egy csapásra megváltozik Európa levegője! A jelenlegi határok rögzítése ellen acsarkodó politikusokat józan észre térítheti a valóság: a béketábor fölényes ereje és a világbéke megvédéséért küzdő milliók elszántsága. Az agresszióra készülő profitéhes körök morális beállítottságát mindennél jobban jellemzik a sorra kirobbanó korrupciós botrányok, s a mód, ahogv egymás szennyesét kiteregetik. Ezekről a kérdésekről vastagbetűs címekkel számol be naponta a nyugati sajtó, hiszen a jelenség velejárója a tőkés világ mindennapjának. Minket, a szocialista tábor taeiait ez a rcarakodás nem foglalkoztat, legfeljebb elrettentő példát látunk benne. A szocialista országok egészen más viszonvok közö + t élnek, erkölcsisé^ü^et a lenini elvek határozzák meg és egységük, amely a feltételekhez nem kötött, minden területen érvénvesülő kölcsönös segítségben nyilvánul meg, feilődésünknek. hatalmas előreu^rásunknak konkrét példáit, eredményeit szülte. Ami minket felháborít és amiről nem hallgathatunk azonban, az a cinizmus, ahogy az imperialisták az emberi szó szentségével visszaélnek és ahopv az emberi élettel erá+lástalanul kereskednek. Közvetlenül érint bennünket az. hogy az 1956. évi ellenforradalom előkészítésébe és kirobbantásáha bekapcsolódtak, közvetlenül érint bennünket, hogy Nyugat-Néme+orszáErban magyar fasiszták szervezetei szabadon működnek és hazánkat fenyegető, lélekmérgező uszító propaganda tevéken vséget feitenek ki lapiaikban, rádióikban. És nem lehet közömbös számunkra az sem, hogy a Nvugat-Németarszágban élő áttelepült lakosság körében ismét a „Grossdeutschland" révületet ébresztik, egykori hazáiuk ellen gyűlöletet szítnak és a magyarországi valóság — a nemzetiségek teljes egyenjogúsága, minden