Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

785 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 védelmében, a haza védelmével kapcsolatos kérdések döntésénél. A szabadság és béke alakját olaj ággal ábrázolják, amit rendszerint nő tart. A nők, a haladó nők a békének leghívebb szószólói. Hogyan férhet össze az, hogy a nők a honvédelemmel kapcsolatos kérdéseknél igenlően hallassák szavukat, sőt, hogy e javaslat folytatásaként a honvédelemben is részt vegyenek? Mi asszonyok, akik az élet hordozói vagyunk, a békéért harcolunk. Ezért emeljük fel tiltó szavunkat mindenütt a zsarnokság, az elnyomás, a háború, a pusztítás, az öldöklés ellen. Mi, magyar asszonyok is a béke hívei vagyunk, de Petőfivel együtt valljuk, békét a világnak, de nem a zsarnokság, hanem a szabadság felszentelt kezéből. A béke és hadsereg, a béke és szabadság egymást nem kizáró fogalmak. Ahhoz, hogy dolgozhassunk, hogy alkothassunk, hogy pihenhessünk, hogy a jövő álmait szőhessük, ehhez biztonság kell. Kell, aki vigyázza határainkat, védje házainkat, légi terünket, aki vigyázza álmainkat és munkánkat. Lehetünk-e hasonlóak olyan balgákhoz, akik tárva-nyitva hagyják házuk ajtaját és csodálkoznak azon, hogy az ellenség vagy rabló betör hozzájuk. Merhetjük-e azt tenni, hogy határainkat szabadon hagyjuk. Emlékezzünk csak 1956 szörnyű napjaira, amikor órák alatt, mint szennyes ár borított el a betolakodó söpredék bennünket. De mégha védjük is magunkat, nem fenyeget-e állandó veszély. Gondoljunk a Szovjetunió fölött végzett kémrepülésekre. Ha még akkor is megteszik ezt, amikor erős a védelmünk, menynyivel inkább megtennék, ha mindez hiányozna. E honvédelmi törvényjavaslat a béke védelmét szolgálja. Nem áll ellentétben a béke kérdésével. Nem arról rendelkezik, hol létesítsünk támaszpontokat, hol végezzünk embereket pusztító robbantásokat, nem hadi kiadásaink emeléséről szól, sem más népek békéjét veszélyeztető agresszív törekvésekről, hanem arról rendelkezik, hogy védjük a béke ránk eső szakaszát. Védiük gyárainkat, földjeinket, iskoláinkat, életünket. Nincs ellentétben azzal, hogy kovácsoliunk a kardokból ekevasat. Ezért állnak e törvényjavaslat mellett a magyar asszonyok. Mi, minden békét szerető asszony, anya kezét fogjuk, de természetesen még szorosabban azokét, akik a szocializmust velünk együtt éní-tik. akik a szocialista tábor tagjai. A mi életünk politikai, gazdasági síkon szervesen összekancsolódik a szocialista tábor országainak életével. Hadd hozzak városomból. Miskolcról eev néldát. A miskolci pamutfonó messzi orosz táiak gyapotját is feldolgozza, a miskolci asszonvok levesét román páz is főzi. a miskolci lakásokban cseh és német fából készült bútor áll és ennek cserébe a Lenin kohászat és a D1MÄVAG gépgyár gépei termelnek a szocialista tábor más országaiban. Emellett a gazdasági és politikai összetartozás mellett lehetséges lenne katonailag külön úton járni? Kívánhatnánk-e mi magyar anyák, hogy a szocialista tábor országai gondoskodjanak védelmünkről? Messzi tájak édesanyái küldik ide fiaikat, mert mi kényelmesek vagyunk és évi december 1-én, csütörtökön 786 nem teljesítjük a varsói szerződésben vállalt kötelességeinket? Nem, ezt nem lehetne tenni. Az új honvédelmi törvény értelmében a fegyveres erők nemcsak az ellenség támadásával szemben óvnak. Nemcsak határainkat őrzik, nemcsak nemzetközi katonai kötelezettségeink teljesítésére késztetnek, hanem hadseregünk tagjai közreműködnek a belső rend fenntartásában, feladatuk segélynyújtás elemi csapás és más közveszély esetén. Itt újból olyan szálak fűzik egybe a hadsereget és a magyar anyákat, amelyek a női hivatás legmélyét érintik. Ha a természet erői kinyújtják rettenetes karjukat az élet, javaink után, kitől várhatunk leghathatósabb segítséget a veszedelemben? Hadseregünktől. Ha az örvénylő ár kilép a medréből és elnyeléssel fenyegeti a családi tűzhelyet, gyermekünk életét, ott áll a katona, a katonák, akik életük kockáztatásával mentik a menthetőt. Ha a bányalég halálos lehelete eléri férjünket vagy gyermekünket, segítséget a hadsereg ad. Ha tűzvész lángja csap fel a falu felett, és ha forró tűző nyári napon vagy zuhogó esőben veszély fenyegeti az életadó termést, segítséget a hadsereg ad, a katona, aki a dolgozó népet szolgálja. Az új honvédelmi törvény végig kíséri egész életünket. Belép családi életünkbe, de így fogalmaztam, hogy belép és nem belegázol. Elviszi fiunkat, hogy erőssé tegye testben, fegyelmezetté lélekben. Nem kaszárnyába viszik, hanem laktanyába. Nem őrmesterek basáskodásának hiú, sokszor jellemtelen tisztek megaláztatásának kitéve, hanem kemény, de emberséges gyakorlatokkal szocialista emberré nevel. Követel tőle. mert tiszteli. Népünk fiainak nagy iskolája a katonaság. A kommunista erkölcs szellemében neveli őket. A kommunista erkölcs szellemében nevelni annyit jelent, mintrmindenekelőtt szocialista hazafiságra nevelni, kialakítani benne édes hazánk iránti határtalan szeretetet. De e szeretetben benne van a népünk közötti testvéri barátság, a kölcsönös segítség, a tisztelet, elsősorban nagy segítőnk és barátunk, a Szovjetunió iránt. E szellemben benne van az igazi humanizmusra nevelés, az ember szeretetére és tiszteletére nevelés, de benne van az izzó gyűlölet minden és mindenki iránt, aki népünk és társadalmi rendünk vívmányai ellen kezet emel. Jelenti ez a nevelés a közösségre való nevelést. Jelenti a sokoldalú kéozést, a képességek kibontakoztatását, íme néhány adat: a katonai szolgálatot teljesítők a katonai szolgálatok alatt 400 szervezett politikai oktatásban vesznek részt. Kulturális munkában 12 000 katona vesz részt. Műsorukat 373 000 fő tekintette meg. Szakkörökben 9000 katona vesz részt tevékenyen. Minden hadseregalakulatnál 2000—5000 kötetes könyvtár működik, 2—3 havonként színházi előadást néznek meg. Művészeti nevelésük legékesebb bizonyítéka az a kiállítás, amely a honvéd művészet gazdag teremtő ereiéről tanúskodik. Jelent ez a nevelés továbbá a vidámságra, az élet optimista szemléletére való nevelést, kitartó törekvést a cél elérésére. Erős akaratra, szilárd jellemre, igazságosságra és becsületességre, önmagunk értékeinek helyes elbírálására, egyszóval az önkri-