Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

695 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 696 Említésre méltó az a tény is, hogy megkezdtük a foglalkozási megbetegedések felszámolását, s a kezdeti lépések ellenére is már egyes területeken — mint például a szénbányászatban, az ércbányászatban — jelentős fejlődés mutatkozik a szilikózis elleni védekezésben. Elvtársak! Az elmúlt év gazdálkodása dolgozó népünk szorgalmas, lelkes munkája alapján eredményes volt. így a magam és a munkaügyi bizottság részéről az 1959. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Erdei Lászlóné képviselőtársunkat illeti a szó. ERDEI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A pénzügyminiszter elvtárs beszámolójából, valamint a rendelkezésre bocsátott írásos jelentésből azt láthatjuk, hogy az Í959. évi állami költségvetés helyesen és célszerűen szolgálta a szocializmus építésének meggyorsítását és jelentős mértékben haladtunk előre a szocializmus építésében. 4 A magyar népgazdaság tervszerű, szocialista ' jellegű fejlesztése biztosította az egészségügy anyagi ellátását is, aminek eredményeként a múlt évi állami költségvetésben — mint ahogyan erről Nyers elvtárs már szólt — 11 655 millió forintot fordítottunk egészségügyi és szociális célokra. Én az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága, valamint a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport megbízásából kívánok hozzászólni az 1959. évi állami költségvetés egészségügyi és szociális részének végrehajtásához. Kedves Képviselőtársak, engem különösen megragadott az a 7 337 milliós összeg, amelyet a dolgozók társadalombiztosítására, a nyugdíjak rendezésére és a családi pótlék felemelésére fordítottunk. Köztudomású, hogy Magyarországon a felszabadulás előtt a lakosság 69 százaléka saját költségén volt kénytelen egészségügyi ellátásai, biztosítani. A tőkés országok többségében ma is hasonló a helyzet, ahol a dolgozóknak a betegség jelentős anyagi megterhelést jelent. Például a Public Health című amerikai folyóirat erről a következőket írja: „A krónikus betegségek esetén a lakosság 43 százaléka megtakarított pénzét veszi elő, 16 százaléka kölcsönt vesz fel, 15 százaléka biztosító társaságoktól kap pénzt, 4 százalékánál újabb családtag kényszerül munkába lépni, 2 százaléka a holmiját adja el és 2,5 százaléka jótékonysági és társadalmi szervezetekhez fordul segítségért." Ezzel szemben nálunk, a szocializmust építő Magyarországon 1959 végén a társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosultak száma elérte a 7,5 milliót, s mint ahogyan Münnich elvtárs beszámolójából, hallottuk, jelenleg már megközelíti a 8,5 milliót. A társadalombiztosítás terén elért eredmény nagyjelentőségű nemcsak az egészségügy fejlődése, hanem a szocializmus építése tekintetében is. Éppen előttem szólt Blaha elvtárs a nyugdíj rendezésről és a nyugdíjkérdésről. Én ehhez más vonatkozásban szeretnék hozzászólni. A munkásosztály helyzetének megjavítása érdekében hozott párthatározat alapján jelentős intézkedések történtek a nyugdíjak rendezésére is. Államunk 1959-ben 3 815 millió forintott fordított a munkában megöregedett dolgozók nyugellátására és az év végére a nyugdíjasok száma — mint ahogyan hallottuk — már megközelítette a 630 000-ret. Magyarországon a volt tőkés társadalmi rendszerben a munkában megöregedett dolgozók legtöbbje a társadalom elesettje volt, többségük nyomorúságban, kegyelemkenyéren élt. A mi társadalmunk, a szocialista társadalom mély humanizmusa nyilvánul meg abban, hogy a gazdasági lehetőségek figyelembevételével államunk mindent elkövet az idősekről való gondoskodás érdekében. A nyugdíjak felemelése és rendezése nagyjelentőségű dolog volt, de még nem oldotta meg teljesen az öregek ellátásának gondját. Gyakran tapasztaljuk, hogy sokan ezt a gondot teljesen az államra szeretnék hárítani. Nemegyszer találkozunk olyan esetekkel is, hogy megfelelő jövedelmű gyermekek a szülő iránti minden felelősség nélkül élnek, teljesen magukra, vagy az állam ellátására hagyják idős szüleiket. Ezért úgy gondolom, hogy a gyermekekben az eddigieknél jobban fel kell keltenünk a felelősségérzetet az idős szülők anyagi támogatása és ellátása iránt. Mert csak az állam és a gyermekek közös felelőssége, anyagi segítsége tudja az idős dolgozók életét még kellemesebbé és nyugodtabbá tenni. Az elmúlt év folyamán 340 millió forint költségkihatással felemelte kormányzatunk a családi pótlékot, ami 230 000 családot érintett. A családi pótlék rendezésén belül jelentős volt az az állami támogatás, amelyet kormányunk az egyedülálló, gyermekét egyedül nevelő dolgozó nőnek juttatott. A családi pótlék felemeléséről szóló rendelet megjelenése után nagyon sok nő, köztük egyedülálló anya, kereste fel a nőtanácsokat személyesen, vagy levélben, hogy a nőmozgalom útján tolmácsolják hálás köszönetüket a párt és a kormány vezetőinek a többgyermekes családokról való gondoskodásért. Most felhasználom az alkalmat és pártunk és kormányunk vezetőinek tolmácsolom asszonytársaim hálás köszönetét. De nemcsak az érintett családokban, hanem a dolgozók széles körében is megelégedést, örömet keltett államunknak ez az intézkedése. Igaz, hogy voltak olyanok is, akik azt mondták, nem lesz semmi a családi pótlék felemeléséből, ez csupán választási ígéret volt. A dolgozó nép széles tömegei azonban tudták, hogy nálunk nincsenek választási ígéretek, csak megvalósítandó határozatok és most, amikor az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról adunk számot dolgozó népünknek, már a családi pótlék felemelésének megtörténtéről beszélhetünk. Dolgozó népünk újabb bizonyítékát kapta annak, hogy teljes bizonyossággal építhet a párt és a kormány minden szavára, minden bejelentésére. Az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésben egy másik fontos főkérdés az egészségügyi és szociális ellátás volt, amely 4 318 millió forintot vett igénybe. Az egészségügyi és szociális ellátásban az intézmé-