Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

69? Az Országgyűlés 12. ülése I960 nyék fenntartása és fejlesztése jelentős össze­get kívánt. Mit láthatunk a beszámoló jelentés­ben? Azt, hogy az egészségügyi és szociális szer­vek nemcsak több mint 68 000 kórházi ágy fenn­tartásáról gondoskodtak, hanem az ágyak száma 1959-ben 1180-nal növekedett. Egészségügyi szer­veink csaknem napi 23 000 óra szakorvosi ellá­tásról gondoskodtak. Ez a szám az elmúlt évben újabb 450 órával növekedett. Mindez hozzájárult a színvonalasabb betegellátáshoz, dolgozó népünk egészségvédelméhez. A hazánk felszabadulásával bekövetkezett politikai, gazdasági és társadalmi változás, a nőknek a társadalom egyenjogú tagjaként való elismerése — mind nagyobb mértékben vonja be a nőket a termelőmunkába. Államunk a bölcső­dei hálózat kiterjesztésével, fejlesztésével mesz­szemenően gondoskodik és segíti a dolgozó nő­ket a gyermeknevelésben, gyermekük gondozá­sában. Gyakran találkozni azzal a problémával, hogy kevés a bölcsődei férőhely, különös tekin­tettel arra, hogy a termelőszövetkezetekben a nők tömeges foglalkoztatása az igények további növekedését vonja maga után. Valóban, az igé­nyek nagyméretű növekedése következtében fé­rőhely hiány van. A felszabadulás előtt körül­belül ezer férőhely volt az egész országban és 1959-ben már majdnem 32 000 volt az állandó és idénybölcsődei férőhelyek száma. Ez nagy ered­mény —, de a múlt káros örökségének felszá­molása, az egyre növekvő igények a férőhelyek további bővítését teszik indokolttá. Az eredményekből láthatjuk, hogy a kor­mány mindent megtesz a probléma megoldása érdekében — de egyedül megoldani nem képes. Ezért segíteni, támogatni kell az olyan alulról jövő társadalmi kezdeményezéseket, amelyek a községfejlesztési alapokból, társadalmi úton a bölcsődei férőhely fejlesztését szolgálják. Az utóbbi időben sok szép példáját láthattuk an­nak, hogy társadalmi összefogással lehetséges ezen a problémán is segíteni. Nem lehet említés nélkül hagyni a kórhá­zak építésében elért eredményeket sem. Az el­múlt évben több nagyobb kórház építéséhez kezdtünk, mint például Sztálin vausban, Salgó­tarjánban, Fehérgyarmaton és tovább folytat­tuk a miskolci kórház építését is. Az igények növekedése és egészségügyi helyzetünk szükség­szerűen megkívánja, hogy ezek az új intézmé­nyek mielőbb megkezdjék működésüket. Sajnos azonban még mindig lassú a kórházak építke­zésének üteme. Itt kell szóvá tennem a Szabolcs megyei fehérgyarmati kórház építésének prob­lémáját. Képviselőtársaim előtt ismeretes, hogy Szabolcs-Szatmár megye régen az ország legsze­gényebb, legelmaradottabb megyéje volt, Ez az elmaradás különösen jelentkezett a megye egészségügyi ellátásában. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben is nagy eredményt ért el a megye a felszabadulás óta. Kormányunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz ma is annak ér­dekében, hogy a megyét felsorakoztassa az or­szágos egészségügyi színvonalhoz — de az álta­lános színvonalat egészségügyi tekintetben még így sem tudtuk elérni. A tervek szerint a fehér­gyarmati kórház, amely a megye északkeleti, évi augusztus 5-én, pénteken szatmári részének, mintegy három járás beteg­ellátásának a kielégítését szolgálná, nagyon lassú ütemben épül. Ezért arra kérem az építésügyi minisztériumot és személy szerint Trautmann Rezső elvtársat, hogy megkülönböztetett figyel­met fordítson a fehérgyarmati kórház és általá­ban a kórházak építésére. Kérem, hogy vizsgál­ják felül az építkezések ütemét és tegyenek in­tézkedést azok meggyorsítására. Az egészségügyi költségvetésnek mintegy egyharmadát személyi jellegű költségek tették ki. Az Egészségügyi Minisztérium a költségve­tésben biztosított anyagi eszközöket helyesen használta fel arra, hogy az elmaradást ezen a területen is behozza. Különösen 1957 óta növe­kedett jelentősen az egészségügyi dolgozók száma. Csak az elmúlt évben, 1959-ben több mint 6000-rel nőtt az egészségügyi dolgozók, fő­leg az ápolónők, a védőnők, és a gondozónők száma. Hogy milyen jelentős a fejlődés, azt mu­tatja az is, hogy az 1938-as 100 ágyra vetített létszám 1960-ra csaknem a duplájára emelkedik. Ennek nagy jelentősége van, nemcsak a beteg­ellátás színvonala szempontjából, hanem az ápolószemélyzet élet- és munkakörülményeinek javulásában is. A dolgozók iránti megbecsülés jut kifejezésre abban is, hogy az egészségügyi dolgozók fizetésének rendezésére az elmúlt év­ben sor került, aminek következtében a bérek mintegy 15 százalékkal emelkedtek. Jelentős eredmény ez, de figyelembe véve az egészségügy területén végzett munka fontosságát, felelősség­teljességét, további arányosításra van szükség azért, hogy az egészségügyi dolgozók is elérjék a szakmunkások átlagkeresetének színvonalát. A falun végbemenő nagy, forradalmi válto­zás, az egészségügyi kultúra fejlődése az egész­ségügyi ellátás területén is nagyarányú, egyre növekvő igényeket hoz magával. A falun bekö­vetkezett új helyzet sürgetően követeli, hogy az egészségügyi intézményeket, főleg pedig a fa­lusi orvosi körzeti hálózatot széles körben ki­terjesszük és a megszervezett körzeteket felké­szült szakemberekkel lássuk el. E feladat meg­oldása nagy gondot okoz az Egészségügyi Mi­nisztériumnak és a tanácsoknak. 1959-ben javu­lás volt ezen a téren, azonban még mindig 835 orvosi állás volt betöltetlen. Szabolcs megyében például — az előbb már említettem, hogy mi­lyen elmaradott volt ez a megye régebben —, még mindig 24 falusi körzeti orvosi állás van üresen. A problémát nehezen tudjuk megoldani, mert a vidéki munka- és életkörülmények ne­hezebbek, mint a városokban a kórházakban és a klinikákon, ezért az orvosok nehezen vállal­nak vidéken munkát. Gyakran a lakáshelyzet megoldatlansága is akadályt jelent a vidéki or­vosi állások betöltésénél. E probléma sürgős megoldása érdekében az Egészségügyi Miniszté­riumnak még hathatósabb közreműködésére van szükség. Ugyanakkor e sürgető probléma meg­oldásához segítséget jelentene, ha egész társa­dalmunk, a falu lakossága nagyobb támogatást nyújtana a vidéki orvosoknak nehezebb körül­mények között végzett munkájukhoz, az új kör­nyezetbe való beilleszkedésükhöz és a falusi élet, a falusi munka megszeretéséhez. ORSZAGOYOr P.SI ÉRTESÍTŐ :<l

Next

/
Thumbnails
Contents