Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

693 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. volt, az ipar a termelési terveket mintegy 5 százalékkal teljesítette túl. Az év első felében a bérszínvonal és a béralap-felhasználás továbbra is tervszerűen alakult, sőt, bizonyos javulás tapasztalható atekintetben is, hogy az idén a termelésemelkedés nagyobb hányada eredt a termelékenységjavulásból és csak kisebb része származott a létszámemelkedésből. Az eddig érintett problémákból következnek azok a feladatok, amelyek teljesítése részben a Munkaügyi Minisztériumra hárul. Biztosítani kell, hogy a bérszínvonal és a bérek volumene továbbra is tervszerűen alakuljon, de ugyanakkor fokozott figyelmet kell szentelni a bérarányok további javítására, az anyagi Ösztönzés fokozására, és minden eszközzel elő kell segíteni, hogy a munka termelékenységét az eddiginél gyorsabb ütemben emeljük ' az iparban. Ez azonban megkívánja, hogy többet foglalkozzunk a munkaszervezéssel, a technológia fejlesztésével és ezzel összefüggésben a normákkal. A tervszerű gazdálkodást nehezítette az a tény, hogy nem minden iparágban és így népgazdasági szinten sem alakult kielégítően' a túlóra-felhasználás. Az engedélyezett túlóra-keret túllépése sehol sem üdvözölni való dolog, de különösen ott nem, ahol még a tervben előírt létszámot is túllépték. Ismeretes, hogy rendeletileg szabályozták a túlórák felhasználását és ez a rendelet mindenekelőtt a dolgozók érdekét juttatja kifejezésre. Most, amikor a munkaidő csökkentésére törekszünk, ha korlátozott mértékben is, nem engedhető az, hogy egyes üzemekben a napi munkaidőn túl rendszeresen igénybe vegyék a dolgozókat. Ezen túlmenően látni kell azt is, hogy a túlóra, vagy túlműszak termelékenysége mindig alacsonyabb, mint a rendes műszakoké, ami érthető is, és többletbért kell kifizetni, mert a dolgozókat a túlórapótlék megilleti. A túlzott túlóráztatás tehát szociális és gazdasági szempontból is hátrányos, éppen ezért harcolni kell ezek megszüntetéséért. Szociálpolitikai szempontból nagyjelentőségű volt kormányunk 1959. január 1-ével életbeléptetett új nyugdíj rendelete, amely előnyben részesíti a hosszabb szolgálati idővel rendelkezőket és mintegy 430 000 régi nyugdíjas nyugdíját emelte fel. A nyugdíjemelés mértékére jellemző, hogy míg a nyugdíj teher 1958-ban közel hárommilliárd forint volt, 1959-ben megközelíti a négymilliárd forintot. Erre szeretnék egy példát elmondani az "országyűlés előtt. Míg 1950-ben egymilliárd forintot fizettek ki, 1960-ban ez meg fogja közelíteni az ötmilliárdot, tehát a nyugdíjteher tíz év alatt ötszörösére emelkedett. Kidolgozásra és bevezetésre került a termelőszövetkezeti tagok öregségi, rokkantsági és hátramaradottaik nyugdíjbiztosítási rendelkezése. Bár ez a biztosítási ágazat viszonylag még igen fiatal, máris mintegy 11 000 nyugellátásban részesülő termelőszövetkezeti tag van. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése szükségszerűvé tette olyan idős és munkaképtelen dolgozók ellátásának biztosítását is, akik termelőszövetkezetekben rendszeresen munkát végezni nem tudnak. A kormányhatározat alapján évi augusztus 5-én, pénteken 694 a Munkaügyi Minisztérium kidolgozta a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékának rendszerét és ez bevezetésre is került. Ebben az ellátásban ma mintegy 150 000 öreg és munkaképtelen tsz-tag részesül 260 forint havi ellátmánnyal. Több példát találhatunk az idősebb munkaképtelen termelőszövetkezeti tagok helyzetére. Belépnek a termelőszövetkezetbe egy-két holddal, 1 holdat visszakapnak a háztáji gazdaságban, azonkívül, mint munkaképtelenek megkapják az államtól a 260 forintos járadékot. Kidolgozásra és bevezetésre került a fegyveres testületek nyugdíjrendszere is. Volna egy javaslatom. A munkaügyi bizottság ülésén már felmerült a gondolat. Huszonhatezer, ilyen öreg paraszttal számoltunk, de a végrehajtás kezdetekor kiderült, hogy 150 000 ilyen munkaképtelen öreg tsz-paraszt van. Helyes volna, ha ezzel a kérdéssel a sajtó is többet foglalkoznék. Beszélnem kell a nemzetközi társadalombiztosítási egyezményekről. Ilyet kötöttünk a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal. E nemzetközi egyezmények jelentősége politikai hatásukon túl abban van. hogy biztosítják egymás állampolgárainak orvosi ellátását, s az olyan idős dolgozók részére, akik mindkét ország területén töltötték el munkaviszonyukat, lehetővé teszik a nyugdíjak megállapítását. E téren tovább kell folytatni az egyezmények megkötését a szocialista tábor országaival. Az 1959. évben tovább csökkent a munkaügyi viták száma. Ez azonban annak természetszerű következménye, hogy a kormány határozatai és rendelkezései megoldották azokat a problémákat, amelyek a dolgozók részéről joggal merültek fel. Ezzel kapcsolatosan elég, ha megemlítem, hogy a korábbi években a munkaügyi viták zömét a bérpanaszok tették ki és jelenleg ez mindössze csak 5 százaléka a munkaügyi vitáknak. Kedvezően hatott a munkaügyi viták csökkentésére az is, hogy a közép- és alsószintű szakszervezeti és gazdasági vezetők jelenleg sokkal többet foglalkoznak a dolgozók mindennapos problémáival és igyekeznek megtartani a rendeleteket. A másik igen fontos tényező, hogy nagyon sokat javult a vállalati és területi egyeztető bizottságok munkája, ami egyrészt a Munkaügyi Minisztérium ellenőrző tevékenységével, másrészt az egyeztető bizottságok tagjainak továbbképzésével függ össze, valamint azzal, hogy a szakszervezeti bizottságok többet foglalkoznak ezzel a dologgal. A dolgozók egészségvédelme szempontjából nagyon fontos intézkedés, hogy 1959-ben megkezdtük az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók munkaidejének tervszerű .csökkentését Az 1959. évben mintegy hatvanezer ilyen munkakörben dolgozó munkaidejét csökkentettük napi hét, illetőleg hat órára. 1960-ban további harmincezer dolgozó munkaidejének csökkentésére kerül sor. A további években fokozatosan kiterjesztjük az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejének csökkentését.