Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

691 Az Országgyűlés 12. ülése 1960 kapcsolatos feladatokra történt előirányzás és felhasználás. Az 1959-ben hozott kormányhatározat, amely az ipari tanulók létszámának növeléséről szól, hatást gyakorolt az 1960. évi költségvetésben már, mert itt mintegy 130 millió forintos emelkedés jelentkezik. A tanulólétszám növekedése az 1959. évihez viszonyítva 10 000 fő. Tovább növeli a minisztérium 1960-ban a tanulóotthoni férőhelyeket is mintegy kétezer fővel. Ugyanakkor mintegy ezer fővel növekszik a minisztérium saját tanműhelyeiben képzett tanulók száma is. Meg kell jegyezni, hogy az ipari tanuló iskolák, otthonok és tanműhelyek túlzsúfoltak. Az iskolákban és a tanműhelyekben már most is sok helyen kétműszakos oktatás folyik. Ez problémaként jelentkezik, amit a jövőben meg kell oldani. Beszélnem kell arról, hogy javul az általános iskolát végzettek arányszáma is. Míg 1956-ban a felvett tanulók 81 százaléka, 1959-ben már 95 százaléka került ki az általános, vagy ennél magasabb iskolát végzettek közül. Jelenleg ipari tanulóink között 12 000 érettségizett van. Az iparitanuló-képzés fejlesztésében az egyik legfőbb törekvés az volt, hogy szorosabbak legyenek az intézetek kapcsolatai az iparral, a termelő üzemekkel. Ennek érdekében a tényleges vállalati igényekre épülő tanulófelvételi rendszert vezettük be, és ezzel fokoztuk a vállalatok érdekeltségét a tanulóképzésben. Jelentős lépés volt az is, hogy a tanulóképzésben érdekelt minisztériumokkal együttműködve figyelemmel kísérték az ipar fejlődését, a szakmák belső tartalmának változását, valamint az országos szakmunkaerő szükséglet alakulását. Az utóbbi három évben több új szakmában, például az épületgépész és a Diesel-mozdony lakatos szakmában, továbbá olyan szakmákban, amelyekben a korábbi években nem volt tanulóképzés, szintén megszervezték az iparitanuló-kép-« zést. Szorgalmazták a mezőgazdaság egyes munkaterületeinek szakmásítását is. így a mezőgazdaságban jelenleg 21 új szakmában folyik tanulóképzés. Ezekkel az intézkedésekkel a szervezett tanulóképzésbe bevont szakmák köre több mint 40 szakmával, 293 szakmára bővült. Az oktató-nevelőmunka színvonalának emelése érdekében növeltük az iparitanuló-intézetek dolgozóinak politikai, pedagógiai és szakmai felkészültségét. Az elmúlt tanévben a pedagógusok 70 százaléka vett részt a rendszeres továbbképzésben. A szakmai felkészültségben is javulás van. Ma már például a vasiparban dolgozó szakoktatók közel 30 százaléka technikusi, vagy ennél magasabb végzettségű. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében a követelményeket a minisztérium mind az elméleti, mind a gyakorlati és a politikai oktatás területén megszigorította. Ugyanakkor javítani kellett a módszertani tevékenységet az oktatási módszerek fejlesztésével. A minisztérium különös gondot fordít a tanulók szocialista politikai, erkölcsi és világnézeti nevelésére. Ebben a munkában a szakszervezetek, a KISZ-szervezetek nagy segítséget nyújtottak. Ha megnézzük az 1959—60-as tanév tapasztalaerű augusztus 5-én, pénteken 692 tait, ezek a minisztérium intézkedéseinek helyességét igazolták. Az év közben végzett ellenőrzések és a szakmunkás vizsgák feltárták, hogy a tanulók felkészültsége javult, s különösen gyakorlati felkészültségük megnövekedett. Ezt igazolják a vállalatok és az illetékes vezetők. A vállalatok egyre nagyobb érdekeltségük arányában mind többet törődnek az iparitanulóképzés fejlesztésével és magukkal a fiatalokkal. Jó munkakapcsolatokat építenek ki az iparitanuló-intézetekkel. Ma már mind több azoknak az üzemeknek a száma, amelyek belátva a fejlettebb oktatási módszerek eredményességét, üzemi tanműhelyeket létesítenek, vagy csoportos oktatást szerveznek. Befejezésül még néhány megjegyzést. Feltétlenül helyes, hogy a Munkaügyi Minisztérium és az idetartozó ipari minisztériumok az iparitanuló-képzéssel kapcsolatos gyakorlati feladatok elsajátítására és a tapasztalatok növelésére mind nagyobb súlyt helyeznek. Még mindig nagyon sok tanulatlan fiatal van azonban üzemeinkben. A KISZ Központi Bizottságának legutóbbi felmérése során húsz nagy ipari üzemben olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy fiataljaink 50 százaléka nem szakmunkaerő. Mindent el kell követnünk a továbbképzés terén, hogy ezeket a fiatalokat minél nagyobb eredménnyel tudjuk a termelés szolgálatába állítani. A munkaügyi feladatok terén az egyik legfontosabb a szocialista elveken alapuló bérgazdálkodás kialakítása. Meg kell állapítani, hogy 1959-ben és ez év első felében ezen a területen az előző évhez képest számottevő előrehaladás történt. A bérek színvonala a tervben előirányzott mértékben emelkedett. Ilymódon a reálbérek és reáljöyedelmek növekedésének az a része, amelynek a névleges bérek emelkedéséből kellett megvalósulnia, teljesült. Az egyéb reálbéremelő tényezők hatására az elmúlt évi reálbér- és reáljövedelem emelkedési előirányzatot népgazdaságunk túlteljesítette. A bérszínvonal tervszerű alakulását azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert az 1957-et megelőző években ezt nem sikerült elérni, többnyire a tervezettnél lényegesen nagyobb béremelkedés következett be és ez problémákat okozott a bérarányokban, de sokszor a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly szempontjából is. Mindezek az eredmények többek között a bérgazdálkodás új rendszerének is tulajdoníthatók. A terveknek megfelelő bérszínvonal-emelkedés keretei között tovább javultak a bérarányok. Nem mondhatjuk azonban, hogy sikerült minden béraránytalanságot megszüntetni. E téren még további feladataink vannak annak ellenére, hogy központi intézkedések is történtek az aránytalanságok megszüntetésére. Ilyen célokra államunk 1959-ben csaknem 400 millió forintot fordított. 1960-ban további mintegy 180 millió forint keretben kerülnek sorra bérügyi intézkedések. A kifizetett bérek volumenében is csak kis méretű terven felüli emelkedés következett be. Ez teljes egészében a tervezettnél nagyobb létszámok foglalkoztatásának következménye. Míg a béralap-tervek túllépése alig egy százalékos