Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-12
689 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. ipar, a vas-, acél- és fémgyártás, gépipar, stb. Ez egyben mutatja számunkra, hogy melyek azok a területek, ahol az elkövetkezendő időben fokozni kell erőfeszítéseinket a termelékenyebb munka érdekében. A termelékenység növelése mindenekelőtt a műszaki fejlesztésen múlik, s ezért elsőnek ezzel kívánok röviden foglalkozni. A műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatok megvalósítása nagyon sokoldalú tevékenységet foglal magában, mégis két dolgot ki kell emelni ezekből. Először: az új. gépi berendezések alkalmazását és az ezzel együtt járó új, tökéletesebb technológia kidolgozását, másodszor: a jelenleg rendelkezésünkre álló gépi berendezések kihasználási fokának nevelését. Az új gépi berendezésekkel kapcsolatos problémák már a tervezési munkálatoknál tapasztalhatók az által, hogy az építési és a gépészeti beruházások nincsenek megfelelően összhangban. Bár ezen a területen lényeges javulás volt 1959-ben, de ennek ellenére ismételten javaslom vizsgálat tárgyává tenni a gépészeti és építészeti beruházások arányát, mert mindenekelőtt a gépészeti beruházás az, amely leginkább segíti a technikai színvonal növelését. A másik, ami nagyon fontos, az új gépek minél hamarabb a termelésbe történő helyezése és gazdaságos üzemeltetése. Ezen a téren is problémák vannak. Ezt igazolja az a tény is, hogy az 1959-es év első kilenc hónapjában az importált, mintegy félmillió devizaforint értékű gépi berendezéseknek csak negyven százalékát helyezték üzembe. Ez mutatja, hogy az új gépek alkalmazásánál is megvannak a problémák, amelyeket egyes iparágakban a tervek maradéktalan teljesítése érdekében meg kell oldani. Különösen nagyok a termelékenység növelésének a lehetőségei a jelenleg rendelkezésünkre álló gépi berendezések jobb kihasználása tekintetében. Ezt azért is szóvá kell tenni, mert a műszaki fejlesztést nagyon sokan, gazdasági vezetőink, középkádereink részéről egyoldalúan az új gépek beállításával látják megoldhatónak és kevésbé a meglevő gépek kihasználásával. Nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a munkaidő jobb kihasználásának, az ezzel összefüggő üzemszervezési tevékenységnek, és a műhelyek, üzemek, vállalatok egymásközötti kooperációjának. Gyakran értékes órák, s nem egyszer napok esnek ki a termelésből, s ezért ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Amint az elmondottakból érzékelhető, a termelékenység növelésére megvannak a technikai lehetőségeink. Meg kell azonban említenem azt is, hogy tervfeladataink nemcsak a technikai erőforrásokra, hanem a szellemi erőforrásokra is épülnek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. A szellemi erőforrásaink korlátlanok, s nagymértékben ennek az erőforrásnak az igénybevételétől függ az is, hogy a fejlettebb technika alkalmazása, beruházásaink hatékonyságának növelése területén milyen mértékben haladunk előre. Éppen ezért arra kell nevelnünk társadalmunk minden becsületes dolgozóját, vezetőjét, hogy bátran alkosson, kezdeményezzen, s ne hátévi augusztus 5-én, pénteken 690 raljon meg a kezdeti nehézségek előtt, hanem harcoljon a szocialista építés területén. A munkának ezt a formáját már tapasztalhattuk a kongresszusi munkaversenyben és ez évi eredményeinkben. A szocialista munkaverseny ma hazánkban olyan erővé vált, amellyel a tervezésben, nemcsak pluszként, hanem alapvetően számolni kell. Dolgozóink fokozódó aktivitása, munkalendülete biztosíték arra, hogy feladatainkat a termelékenység emelésében és minden területen meg tudjuk valósítani. A népgazdasági tervek teljesítése szempontjából szeretnék néhány gondolatban a munkaerő kérdésével foglalkozni. Az ezen a téren elért eredmények közül megemlítem, hogy az elmúlt másfél évben javult a foglalkoztatottság helyzete, ami visszatükröződik a 100 keresőre jutó eltartottak számának csökkenésében. Bővült a nők és a fiatalok elhelyezkedési lehetősége is. Az általánosan mutatkozó kedvező kép mögött azonban egyes területeken problémák mutatkoznak a szükséges munkaerő-igények'kielégítésében. Más területeken viszont még mindig tapasztalható elhelyezkedési probléma, elsősorban a nőket és a szakképzetlen fiatalokat illetően. A foglalkoztatásban ez évben további javulás várható. Egyes területeken azonban a munkaerő-hiány fokozódik. Ez a körülmény is aláhúzza a műszaki fejlesztés fontosságát. A továbbiakban lényeges feladat a munkaerő-gazdálkodás megalapozottságának biztosítására a területi munkaerő mérlegek kidolgozása. A munkaerő-gazdálkodás terén ebben az évben ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyek a munkaügy részéről hozzájárulnak a második ötéves terv idején a népgazdaság előtt álló feladatok teljesítéséhez. Ebben a munkában a Munkaügyi Minisztériumra jelentős feladatok hárulnak, mert például a mezőgazdaság szocialista átalakításával kapcsolatban várható munkaerő problémák megoldása önmagában is komoly erőfeszítéseket követel. Az ipar gyorsütemű fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a technikai színvonal állandó növekedése megköveteli, hogy különös gonddal foglalkozzunk a szakmunkásképzéssel, mint olyannal, amely feladataink megvalósításának egyik kulcskérdése. A Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó ipari tanuló iskolákban az 1959-es év folyamán mintegy 83 000 tanuló képzése folyt. Ez a szám 12 000-rel magasabb az előző évinél. Az összlétszámon belül 41 000 tanulót részesítettek a minisztérium szakoktatói gyakorlati képzésben. 1959 folyamán összesen 12 000 ipari tanulót helyeztek el ipari tanuló otthonban, ami az előző évvel szemben 1600 fő növekedést jelent. 1959 folyamán új ipari tanuló intézetek létrehozására, illetve a meglevők fejlesztésére 32 300 000 forintot ruházott be a minisztérium. Az 1959-re egyéb célokra előirányzott költségvetési kereteket tervszerűen használta fel. A részletesen nem említett célok között az igazgatási feladatokra, a munkanélküli segélyek folyósítására, valamint a minisztérium dolgozóinak szociális kérdéseivel
