Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-12
683 Az Országgyűlés 12. ülése 1960 Elöljáróban néhány szóban az 1959. január 1-én végrehajtott termelői árrendezésnek az 1959. évi állami költségvetés előirányzataira és végrehajtására gyakorolt hatásával szeretnék foglalkozni. Közel másfél évvel ezelőtt az országgyűlés felhatalmazta a kormányt, hogy az új termelői árrendszer alapján módosítsa a költségvetést. A terv és költségvetésnek az új termelői árakon való összeállítása megtörtént és amint a tisztelt országgyűlés a régi és új áras előirányzatok egybevetéséből megállapíthatja, egyrészt megváltozott az előirányzat mennyisége, másrészt a főbb bevételek és kiadások arányai. Az új termelői árak ugyanis növelték az ipari nettó és bruttó árakat, miközben lényegében nem érintették a fogyasztói árakat. A nettó termelői árak emelése a forgalmi adó terhére történt; és ezzel nagyrészt megszüntettük az ipari alapanyagok dotálását. A nettó termelői árral, az önköltség és a nyereségkulcsok módosítása révén pedig közelebb kerültünk a tényleges munkaráfordításokhoz. Így az új árrendszer már helyesebben fejezi ki a népgazdaság legfőbb arányait és fokozottabb takarékosságra serkent. Ilymódon a végrehajtott termelői árrendezés szilárdabb alapot nyújt a vezetés számára és az iparvállalatok gazdasági tevékenységének reálisabb megítéléséhez. Mindennek következtében jelentősen megváltozott a költségvetésben a forgalmi adó és a vállalati nyereség aránya: túlnyomóvá vált a vállalati nyereségbefizetés és emellett új bevételként jelentkezett az illetményadó. Megnövekedtek a felhalmozási kiadások, ugyanakkor csökkent a vállalatok pénzügyi támogatása. Alapjában véve tehát ez az, ami kifejezésre jut az új áras 1959. évi költségvetésben. À bevételi előirányzat mintegy 5,3 és a kiadási előirányzat mintegy 5,7 milliárd forinttal emelkedett. Az új áron összeállított költségvetés bevételi előirányzata 93,7, a kiadási előirányzata pedig 93,8 százalékra lett teljesítve. A bevételek és kiadások az előirányzatnál alacsonyabb teljesítése elsősorban azért alakult így, mert az egyes finanszírozási változások éppen a termelői árak rendezése folytán a vállalati bevételek és beruházási kiadások sokkal nagyobb összege húzódott át az 1960. évi költségvetési évre, mint a megelőző években bármikor. Mindezek alapján a bevételi többlet 330,6 millió forintot tett. ki, ami az előzmények ellenére is államháztartásunk kiegyensúlyozottságáról és szilárdságáról tesz tanúbizonyságot. Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi zárszámadás szerint az állami vállalatok különböző címen mintegy 37,6 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe, ami a költségvetés összbevételének csaknem 70 százaléka. Az 1959. január 1-éri életbelépett új termelői árak nyomán a korábbi évekkel ellentétben most már nem a forgalmi adó, hanem a vállalati nyeí eségbefizetés képezi az állami költségvetés döntő bevételi forrását. A bevételeket növelte a vállalati eredménytervek örvendetes túlteljesítése. A zárszámadás szerint az állami ipar egészében a 100 forint termelési értékre jutó költség 2,4 forinttal volt kevesebb a tervezettnél, és ennek megfelelően a évi augusztus 5-én, pénteken 684 vállalatok mintegy 3,9 milliárd forint többlet eredményt értek el. Kedvezően alakult a költség színvonal az építőiparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, valamint a belkereskedelemben is, ahol összesen mintegy 3,7 milliárd forint többlet eredmény jött létre. Ebben jelentős mértékben közrejátszott az a tény is, hogy a vállalatok és azok dolgozói anyagilag is érdekeltek voltak a termelés jövedelmezőségének megjavításában. A termelési költségek alakulása és a vállalati dolgozók jövedelme közti szoros kapcsolatot mutatja az elért nyereségrészesedés és a jutalom. Az állami iparban például átlagosan 16 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést folyósítottak, ami azt jelenti, hogy összesen 928,9 millió forintot osztottak fel a dolgozók között. Ahol a költségszint csökkenés a tervezetthez képest nagyobb volt, ott természetesen nagyobb volt a többleteredmény és a nyereségrészesedés is. így például az átlagosnál nagyobb részesedést értek el a vegyiparban, ahol 19,2 napi, a közlekedés- és postaügyi minisztérium iparában, ahol 18,3, a kohászatban 17,6, a bányászatban és a villamosenergia iparban egyaránt 16,7 és a gépgyártásban, ahol 16,4 napi munkabérnek megfelelő összeget osztottak fel. Az átlagosnál kevesebb volt a nyereségrészesedés a könnyű- és az élelmiszeriparban, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium/B, és a tanácsi iparban. Az építőiparban 12,8 napi bérrel megegyező nyereséget osztottak fel. A mezőgazdaságban erőteljesen, mintegy 6,6 forinttal csökkentek az elmúlt évben a termelési költségek. Ebben közrejátszott a hozamok és a teljesítmények számottevő emelkedése is. A mutatkozó többlet a dolgozóknak mintegy 140 millió forint, körülbelül 12—13 napi munkabérnek megfelelő nyereséget biztosított. A közlekedésben főleg a kocsiterhelés emelésével és a kocsiforduló csökkentésével érték el, hogy mintegy 135 millió forint jutalmat tudtak szétosztani a dolgozók között, ami csaknem 9 napi bérnek megfelelő összeg. A belkereskedelem dolgozói átlagosan 11,6 napi bérnek megfelelő jutalmat kaptak. Tisztelt Országgyűlés! Mindent egybevéve a vállalatok az elmúlt évben összesen több, mint 1,2 milliárd forint nyereséget oszthattak fel és mintegy 235 millió forint jutalmat adhattak az ipar, az építőipar, a közlekedés és kereskedelem dolgozói részére. Ennek a csaknem 1,5 milliárd forintot kitevő összegnek nagy szerepe van abban, hogy a dolgozók ebben az évben jobban élnek, mint tavaly. Kormányunk határozata alapján a munkásosztály helyzetének javítása más területen is kifejezésre jutott. Emelték a múlt esztendőben a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők nyugdíját és az alacsony összegű régi nyugellátású nyugdíjasok nyugdíját is. A mintegy 415 000 régi nyugdíjast érintő rendezés 545 millió forint költséggel járt, s egy nyugdíjas 1959-ben átlagban 1250 forinttal több nyugdíjat kapott, mint az előző években. A nyugellátásra fordított öszszes kiadás 3 815 millió forintot tett ki. A nyugdíjasok száma 1959. év végén megközelítette a 630 000-et.
