Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

681 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 682 lalat több, mint 335 000 dolgozót foglalkoztat. Termelési és áruforgalmi értékük — szemben az 1951 évi 12 milliárd forinttal — 50 milliárd forintot tett ki. A tanácsi vállalatoknak mintegy 50 százalé­ka a megyei tanácsokhoz, 50 százaléka pedig az alsóbb tanácsokhoz tartozik. A megyei tanácsok, illetve végrehajtó bizottságok 1957. év óta sok­kal intenzívebben foglalkoznak vállalati kérdé­sekkel, mint korábban. E téren első között van Pest, Bács és Baranya megye. Megítélésünk sze­rint viszonylag gyengébb e téren a Nógrád és Tolna megyei vb-k munkája. A községfejlesztési alapban összegyűlt pénz­eszközökből a tavalyi esztendőben csaknem 1,2 milliárd forint értékű községfejlesztési, főként kommunális, szociális és kulturális feladatot va­lósítottak meg. A tanácsok gazdasági, pénzügyi tevékeny­ségének gyenge pontja még az ellenőrzés. Az előző évhez viszonyítva javulás tapasztalható, de ez még mindig nem kielégítő. Az ellenőrzések nem voltak eléggé átfogóak és mélyrehatóak, gyakran csak a számviteli ellenőrzésre szorítkoz­tak. A költségvetési szervek, vállalatok munká­ját sok esetben csak a bizonylati rend és ok­mányfegyelem szempontjából vizsgálták és bí­rálták. Az ellenőrzések során megállapított mu­lasztások elkövetőivel szemben a tanácsi vezetők nem minden esetben jártak el kellő eréllyel. Ezen tehát javítani kell. A tanácsok gazdasági tevékenységének egyik fontos része*az adóbevételi tervek teljesítése. Is­meretes, hogy a kormány a termelőszövetkezet­be lépett parasztok számára jelentékeny adó­kedvezményt biztosított. Ennek következtében az érintett dolgozó parasztok 1959-ben 815 mil­lió forinttal kevesebb adót fizethettek. 1960-ban a kormány határozata szerint az adótételek vál­tozatlanul maradtak. Mégis a termelőszövetkezeti mozgalom növekedése miatt az ez évi adóbevé­teli tervek 1 548 millió forinttal, tehát 26,3 száza­lékkal alacsonyabbak a tavalyi bevételeknél. Erre a kisebb összegre viszont feltétlenül szük­ségünk van, ezért arra hívjuk fel a tanácsokat, hogy az adókötelezettségek időbeni teljesítését kellő határozottsággal szorgalmazzák. Bár orszá­gosan az adófizetési készség jó, egyes községi ta­nácsokat mégis buzdítanunk kell erre, mert in­dokolatlan lemaradások találhatók területükön. A Szolnok megyei Kunszentmártonban például az adózók 33 százaléka, a Pest megyei Bia köz­ségben pedig 24 százaléka elmulasztotta ebben az évben első és második negyedévi adóját meg­fizetni. Nem kielégítő az adófizetési készség Páty községben sem, ahol az 1960 .évi csökken­tett kivetés 40 százaléka helyett, csak 30 százaié­kot fizettek be június 30-ig. A régi és az új ter­melőszövetkezeti tagok általában lelkiismerete­sen fizetik az adót, de azért elvétve bár, olyanok is akadnak, akik úgy vélik, a kormány nemcsak a régebbi adótartozások behajtását függesztette fel, hanem a jövőbeni kötelezettségek teljesíté­sét is. Ebben a kérdésben a helyi tanácsoknak mindenütt világos helyzetet kell teremteniük. Különösen érdekünk fűződik ahhoz is, hogy az 1960-ra esedékes búza-földadót mind a termelő­szövetkezetek, mind az egyéni gazdálkodók ter­mészetben, kenyérgabonában teljesítsék. Tisztelt Elvtársak! Az 1959. évi költségvetés végrehajtásából levonható tanulságokat úgy összegezhetjük, hogy a jövőben: 1. Hatékonyabb intézkedéseket te­gyünk a központi beruházások koncentrálására, 2. minden ágazatban keressük meg a gazdálko­dás terén gyenge vállalatokat, vagy vállalati egységeket és minél gyorsabban küszöböljük ki a gazdaságosságot rontó tényezőket, 3. gondosan ellenőrizzük, hogy az anyagi érdekeltség elve a lehető legtisztábban érvényesüljön és nyereség­részesedést csak valóságos önköltségcsökkentés révén elért többlet-nyereség után'oszthassanak, 4. mind a vállalati gazdálkodásban, mind a hi­vatali, tanácsi munkában fokozottabban kell ér­vényesíteni az ésszerű takarékosság elvét, 5. minden szinten és minden szervezetnél tökélete­síteni kell a pénzügyi ellenőrzést és még jobban kell védeni a társadalmi tulajdont. A múlt évi költségvetés tanulságait úgy hasznosíthatjuk, ha ez év hátralevő részében a gazdasági minisztériumok, a tanácsok és a szö­vetkezetek és a vállalatok összpontosítják ere­jüket a terv minden oldalú teljesítésére, második ötéves tervünk jobb megalapozására. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a törvényjavaslat előadójának megadnám a szót, bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz Blaha Béla, Erdei Lászlóné, Takács József és Kaszás Imre képviselőtársak jelentkeztek szólásra. Harustyák József elvtársat, a terv- és költ­ségvetési bizottság tagját, a törvényjavaslat elő­adóját illeti a szó. HARUSTYÁK JÓZSEF: Tisztelt Ország­gyűlés! A jelen országgyűlést megelőzően az or­szággyűlés valamennyi bizottsága megtárgyalta az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadást és elfogadta. Megállapították a bizottságok, hogy a jelenlegi zárszámadás az eddigi zárszámadásoknál jóval részletesebb, job­ban elemzi az elmúlt év gazdálkodási eredmé­nyeit és fogyatékosságait, és ezzel módot ad ar­ra, hogy gazdasági tevékenységünket részleteiben is megismerjük és az így szerzett tapasztalatok alapján munkánkat a folyó évben ennek megfe­lelően hasznosítsuk. A bizottságok egyöntetűen megállapították, hogy 1959-ben a különböző gazdálkodási szervek jobban használták fel a költségvetésben biztosí­tott összeget, mint az előző években bármikor. Engedje meg a tisztelt országgyűlés, hogy a kor­mány .által előterjesztett zárszámadási jelentés­nek néhány legfontosabb jellemzőjével foglal­kozzak. A minisztériumok és a tanácsok a kitűzött feladatokat általában az előző évinél jobban, az egész népgazdaság érdekeinek fokozott szem­előtt tartásával igyekeztek megoldani. A vezetés módszereinek javulása, a feladatok végrehaj­tásának szigorú ellenőrzése növelte a gazdálkodó szervek felelősségérzetét, erősítette a gazdálko­dási és pénzügyi fegyelmet. Az eredmények mel­lett azonban a tervezésben és a gazdálkodásban még sok esetben hiányosságok is mutatkoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents