Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

667 Az Országgyűlés 12. ülése i960 séges intézkedéseket, a helyes javaslatok megvalósítására. Örömmel látjuk, hogy országgyűlésünk képviselői nagy figyelemmel kísérik, hogyan valósulnak meg kormányzatunk különböző intézkedései a gyakorlatban. Kérem, folytassák tovább ezt az értékes tevékenységüket, működjenek közre kormányzatunk intézkedéseinek végrehajtásában, s ha valahol megnemértést, bürokratikus huza-vonát, késlekedést és mulasztást tapasztalnak, ezek feltárásával folyamatosan és rendszeresen segítsék kormányunk munkáját. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vitában szóbakerült néhány kérdéssel külön foglalkozzam. Kiss Dezső képviselőtársunk beszélt a tervezés gyengeségeiről és rámutatott, hogy a tervek mennyiségi túlteljesítéséből — a többi között például az anyagfelhasználás területén — megoldatlan kérdések adódnak. Észrevételeit figyelembe kell venni második ötéves tervünk és ezen belül az egyes évek terveinek kidolgozásában. Arra kell törekednünk, hogy terveink reálisan mérjék fel a lehetőségeket, megfeleljenek ezeknek. A tervek túlteljesítésénél el kell kerülni a spontaneitást, a rögtönzést — hogy megpróbáljam magyarul megmondani — s ehelyett azt kell biztosítani, hogy a túlteljesítés a népgazdaságunk egésze előtt álló legfőbb célok elérését szolgálja. Most is szükségesnek tartom hangsúlyozni: vannak területek, ahol a tervek mennyiségi túlteljesítése szükséges és hasznos, de ezt az összes körülmények figyelembevételével az illetékes minisztériumok vezetőinek kell megállapítaniuk. A terv mennyiségi túlteljesítése csak akkor hasznos — tehát csak akkor engedhető meg —, ha a több terméket gazdaságosan tudjuk exportálni, illetve keresett cikkekben a belső fogyasztás rendelkezésére tudjuk bocsátani. Amikor egyes területeken anyagellátási problémák vannak, kifejezetten káros az, ha terven felül olyan termékek készülnek, amelyek azután raktárban hevernek, mert sem a bel-, sem a külkereskedelem nem tart rájuk igényt. Felszólaló képviselőtársaim megerősítették a beszámolónak azt a megállapítását, hogy igen sok belső tartalékot mozgósíthatunk. Többen kiemelték a jó munkaszervezés fontosságát. Teljesen egyetértünk azzal, hogy a gazdaság felső vezetésétől kezdve az üzemig a jelenleginél sokkal nagyobb és állandó gondot kell fordítani a termelés helyes megszervezésére. Amikor ezt hangsúlyozom, nemcsak ipari, hanem mezőgazdasági üzemeinkre is gondolok. Feladataink sikeres megoldásában — mint felszólaló képviselőtársaim kidomborították — alapvető fontosságú, hogy tovább emeljük a vezetés színvonalát, tovább fáradozzanak mindenütt a vezetés és a dolgozók közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésén. A vezetők igényeljék, a dolgozók segítségét, bátorítsák őket, hogy mondják el javaslataikat, bírálatukat, s ezt is azzal mozdítsák elő, hogy a jó javaslatokat meg is valósítják. A vezetés mindenütt támaszkodjék a munkások, a dolgozók alkotó készségére, a szocialista munkaversenyben rejlő hatalmas erőforrásokra. Kormányzatunk nevében köszönetet mondok a dolgozóknak a szocialista munkaverévi augusztus 5-én, pénteken 668 senyben elért eredményeikért. Arra kérjük őket, hogy versenymozgalmuk a termelékenység emelésére, a takarékosságra, a minőség javítására, az önköltség csökkentésére irányuljon. Igen fontos, hogy műszaki dolgozóink vegyenek részt a munkaversenyben, nagy tudásukkal és felkészültségükkel segítsék a munkásokat — általában a dolgozókat — az említett célok elérésében. Mind a munka jobb megszervezése, mind a műszaki színvonal emelése területén nagyon sokat tehetnek. Beszéltem exportunk fontosságáról. A magyar áru a világ szinte minden piacára eljut, de a világpiacon nagy verseny folyik és csak azt az árut értékesíthetjük megfelelően, amely megüti, sőt, meghaladja a nemzetközi színvonalat, ezért erre műszaki dolgozóknak és munkásoknak mindig figyelemmel kell lenniük. A magyar márka, a magyar áru, a magyar dolgozók munkája presztízsét, becsületét védjük, jó hírnevét öregbítsük! Eddigi eredményeink bemutatására hivatott az augusztus 12-én, Moszkvában megnyíló magyar ipari kiállítás, amelynek megnyitásán kormányunk küldöttséggel vesz részt. Ezen a kiállításon be akarjuk mutatni azt a fejlődést, amelyet a magyar ipar a felszabadulás óta munkásosztályunk és értelmiségünk jó munkája eredményeképpen — a Szovjetunió és a többi baráti ország segítségével — elért. Egyben dokumentálni kívánjuk, hogyan vesz részt hazánk a KGST keretében kialakult nemzetközi munkamegosztásban. A kiállításhoz azt a reményt fűzzük, hogy exporttermékeink bemutatásával tovább bővíthetjük gazdasági kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Cseterki Lajos képviselőtársunk kulturális forradalmunk eredményeiről beszélt. Ez kiegészítette a kormány beszámolóját, amely — amint a bevezetőben említettem is — ezzel a témakörrel részletesen — most nem magyarázott okokból — nem kívánt foglalkozni. Felszólalásából éppen ezért most csak egy kérdést emelek ki. Helyesen hangsúlyozta a műszaki propaganda fontosságát és bírálta azt a tényt, hogy műszaki könyvkiadásunk nem kapcsolódik eléggé a népgazdasági tervhez, az üzemek műszaki fejlesztési terveinek feladataihoz. Kormányzatunk megvizsgálja, mit kell tennünk e hiányosság megszüntetéséért. Egyetértünk Brutyó János képviselőtársunknak az építőiparral és az építőanyagiparral kapcsolatos megállapításaival. Mi is úgy véljük, hogy az építkezési idő rövidítésében eddig elért eredmények még csak a kezdet kezdetének tekinthetők. E terület dolgozói, mozgalmi szervei összpontosítsák erőfeszítéseiket arra, hogy gyorsabban, olcsóbban és gazdaságosabban építkezhessünk! Felhívom az Országos Tervhivatal és az Építésügyi Minisztérium figyelmét: mindent meg kell tenniük, hogy meggyorsuljon az építőanyagot gyártó üzemek építése és üzembehelyezése. Ezzel kell biztosítanunk az állami építkezések és a lakosság saját erőből történő építkezéseinek zavartalan anyagellátását. Hallottuk a vita során, hogy Budapest dolgozói számára különösen nagy öröm a mezőgazdaság nagyarányú szocialista fejlődése. Elmondhatjuk, hogy többi városunk dolgozóinak nagy többsége is így érez. Egyre kevesebben vannak az olyan emberek, akik úgy vélekednek, hogy ez