Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

6f6Ö Az Országgyűlés 12. ülése I960, évi augusztus 5-én, pénteken 670 csupán a mezőgazdaság dolgozóinak ügye és dolga. Egyre kevesebben vannak olyanok, aki­ket csak a strandolás szempontjából érdekel, hogy süt-e a nap, hűvös-e az időjárás, esik-e az eső, s mind többet hallani városokban is azt, hogy kedvez-e az időjárás a mezőgazdaságnak. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődése egyre in­kább valóban egész népünk ügyévé válik. Nem­csak azért, mert a magyar ember szeret jó sül­teket enni, nem veti meg a bort, s emiatt is ér­dekli a mezőgazdaság, amely mindezt szállítja és amelytől még többért igénylünk. Felelősségtu­dattól áthatva, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének nagy politikai és gazdasági je­lentőségét megértve, társadalmunk nagy segítő­készséggel fordul a mezőgazdaság felé. Álla­munktól és társadalmunktól a mezőgazdaság megkap minden lehetséges támogatást s éppen ezért hangsúlyozhatjuk és kívánhatjuk, hogy a mezőgazdáság dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai tegyenek maximális erőfeszítést termelé­sük minden irányú fejlesztésére. Szó esett itt arról, hogy több termelőszövetkezetünkben ke­vés a munkaerő. Erre az is vonatkozik, amit ép­pen most mondtam: úgy gondoljuk, hogy oda­haza, minden egyes termelőszövetkezetben kell alaposan utánanézni annak, hogy valamennyi családtag — beleértve a fiatalságot is — kivegye részét az időszerű munkákból. Ezen a területen igen sok helyen örvende­tes változások is észlelhetők. Magam is — Fejér megyében járva — az egyik termelőszövetkezet­ben olyan fiatalságot láttam, amilyet kívánok minden szövetkezetnek az egész országban. A fiatalok, fiúk, lányok, egyhangúlag jelentették ki, hogy jövőjüket, egész életüket nem képzelik el máshol, mint a termelőszövetkezeti munká­ban. Megmondották, hogy a termelőszövetkezeti termelési formában kulturális igényeik is kielé­gítésre találnak. Tanulhatnak, fejlődhetnek, és örömöt okoz nekik a kollektív gazdasági tevé­kenység. Azt hiszem, ez a jelenség ma már az ország számos termelőszövetkezetében feltalál­ható. Nagyon fontosnak tartom, amire Németh Károly képviselőtársunk hívta fel figyelmünket. A mezőgazdaságban is sok a belső tartalék, köz­ponti támogatás és beruházás nélkül is sokat lehet tenni a termelés fejlesztéséért. Egyetér­tünk azzal, hogy a gépek jobb kihasználása, a jobb szakmai propaganda, a haladó új termelési módszerek gyorsabb és szélesebb körű elterjesz­tése, a vezetés javítása eredményesen segíti elő a termelőszövetkezetek megszilárdítását, s állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben egyaránt elősegíti a termelékenyebb munkát, a hozamok emelését, az önköltség csökkentését. Tanácsaink és mezőgazdasági irányító szerveink feladata és kötelessége, hogy mozdítsák elő a tartalékok mielőbbi és hatékony hasznosítását. Épülő új társadalmunk — mint mondani szokták — most már a másik lábával is biztosan rááll a szocialista alapra, mert nemcsak iparunk szocialista, hanem mezőgazdaságunk is azzá vá­lik. Ennek eredményeként a mezőgazdaságban is fokozatosan kell érvényesülniük a szocialista tervszerű gazdálkodás elemeinek mind a terme­lésben, mind a termelt javak elosztásában. Ebbe a kérdéscsoportba tartozik, amit Hodek képviselő elvtársunk, egyik sokszoros milliomos termelő­szövetkezeti elnökünk — bocsánatot kérek: sokszoros milliomos termelőszövetkezetünk el­nöke, nehogy azt higgyék, hogy saját kasszájá­ban milliomos (derültség), mert majd nem tud a hozzá intézendő különböző kérdésekre vála­szolni a legközelebbi időkben — mondom, ő javasolta, hogy kísérletet lehetne tenni erősebb és már tartalékokkal rendelkező termelőszövet­kezetekben a végzett munka elszámolásának és javadalmazásának új módszerére. Azt hiszem, nincs akadálya az ilyen kísérle­tezésnek, de mi természetesen csak olyan jól átgondolt kísérletnek vagyunk hívei, amely to­vább javítja a munkafegyelmet, a szorgalmas termelőszövetkezeti tagok nagyobb jövedelmé­nek elérését úgy segíti elő, hogy közben előmoz­dítja az árutermelés növelését és arra is figye­lemmel van, hogy a szövetkezet biztos jövőjét, további, egyre jobb gazdálkodását megalapozza. Teljesen egyetértünk mindazzal, amit Sik Endre és Nógrádi Sándor képviselőtársaink Nép­köztársaságunk külpolitikájáról szóltak. To­vábbra is azt tekintjük elsőrendű feladatunknak, hogy ápoljuk és szüntelenül erősítsük a Szovjet­unióhoz és a szocialista tábor valamennyi orszá­gához fűző kapcsolatainkat, s emellett arra tö­rekszünk, hogy — a békés egymás mellett élés elvi alapján — bővüljenek kapcsolataink a világ többi országával is. Amikor erről a kérdésről szólunk, nem hall­gathatunk magukról az eseményekről, azokról a módszerekről,, amely eket ellenségeink, a szocia­lizmus, a béke, a haladás ellenségei velünk szem­ben alkalmaznak. Az Amerikai Egyesült Államok sajtója, amely a nemzetközi reakció, az elnyomás és a gyarmati hódítások élenjáró országának sajtója, agyba-főbe dicséri az amerikai életformát, az Amerikai Egyesült Államok tudományos és tech­nikai színvonalát, s azt utolérhetetlennek és első­nek tekinti a világon. Magában Amerikában is vannak más vélemények, vannak igen komoly tudósok, írók, újságírók is, akik az amerikai fej­lődésben ennek az ellenkezőjét látják megnyi- " latkozni és megállapítják, hogy az erőviszony a szocialista tábor és a nagytőkés tábor között a szocializmus javára tolódott el — és ezt tények­kel is bizonyítják. Hiszen ha csak visszatekintünk a legutóbbi időkre — nem akarok mindent felsorolni — az egész világ meglepetéssel látta, hogy a Szovjet­unió a tudományos kutatások és a technikai kí­sérletek révén milyen eredményeket ért el az űrhajózásban és milyen óriási eredményt ért el bizonyos súlyú testeknek ballisztikai úton 13 000 kilométerre a megjelölt célra való eljuttatásában. Ez előtt az amerikai haladó emberek és újság­írók sem hunyhatják be a szemüket. Ugyanakkor nem hunyhatják be a szemüket az előtt sem, hogy van Amerikának egy híres, sőt — azt mondhatnám — hírhedt kísérleti telepe, az úgy­nevezett Cap Caneveral — nem tudom, jól mon­dottam-e, mert angol kiejtésem még nem egé­szen biztos — (derültség) — és ezen a tudomá­nyos bázison olyan jelenségeket látunk, hogy legtöbb rakétájuk nem tud kijutni a Föld lég­30*

Next

/
Thumbnails
Contents