Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

659 Az Országgyűlés 11. ülése I960 NÓGRÁDI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Én a kormány beszámolójának külpolitikai vonatkozásaihoz kívánok hozzászólni és elsősorban ahhoz a részhez kapcsolódom, amely népünk figyelmét az imperialista agresszív körök háborús mesterkedéseivel szembeni éberségre és a béke megőrzéséért folytatandó fokozott harcra hívja fel. Engedjék meg, hogy ebben az összefüggésben elsőnek arról a veszélyről szóljak röviden, amit Nyugat-Németország militarizálása és támadó tömegpusztító fegyverekkel való ellátása idéz fel. Nem kétséges, hogy a német militarizmus feltámadásáért a nyugati imperialista hatalmak, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal, közvetlenül felelősek. A jaltai és a potsdami háromhatalmi egyezmény betűjének és szellemének' a semmioevevésével ők nyújtottak segítséget a nyugatnémet Bundeswehr felállításához; minden támogatást és biztatást megadtak ahhoz, hogy ennek a nyugatnémet hadseregnek az élére olyan hétpróbás náci tábornokok kerüljenek, mint amilyen például a hírhedt Heusinger, Speidel és mások; ők vonták be Nyugat-Németországot az agresszív célokra létrehozott NATO-blokkba és biztosítottak számára katonai kulcspozíciót ebben a blokkban. Ezek megcáfolhatatlan tények. Természetesen, könnyű az olyan háborúra spekuláló kalandorokat, mint Adenauer, vagy Strauss bonni hadügyminiszter, aki szintén náci múltjával vált hírhedtté, valamint a volt Hitlerbarát német monopoltőkéseket táncba vinni. Hiszen ezek a kalandorok minden tétjüket egy revansháború lapjára tették fel. De ki kételkedik abban, hogy minden mesterkedésük meddő lett volna, ha az amerikai imperializmus, ha NyugatEurópa imperialistái nem álltak volna mögéjük és nem szánnának nekik döntő szerepet egy, a szocialista tábor országai ellen irányuló új háborúban. Látva azt, ami Nyugat-Németország militarizálása és felfegyverzése terén történik, bizony van mit félteni Ausztria semlegességének a tiszteletben tartásán. Ez a fasizált német militarizmus veszélyezteti a Német Demokratikus Köztársaságot, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió határainak sértetlenségét; és hozzáteszem: a második világháború előkészítésének és kirobbantásának története bizonyítja, hogy azoknak az államoknak is számolniuk kell a német militarizmus agressziójával, amelyek ma atomtöltetű rakétékkal fegyverzik fel. Èz a veszély Nyugat-Németország nyugati szomszédai számára akkor is fennáll, ha történetesen az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív impearialista körei kommunistaellenes vakságukban nem hisznek benne. Adenauer egyik, ez év július 10-én Düsseldorfban tartott beszédében, melyen a soviniszta revans-szellem nagy hullámokat vert, nyíltan követelte szovjet területeknek Németországhoz való csatolását. Fenik a fogukat Strauss, Adenauer és társaik csehszlovák és lengyel területekre is. De nem kevésbé Elzászra és Ausztriára. évi augusztus 4-én, csütörtökön 660 Nem kétséges, hogy ezek mögött az Adenauerféle külpolitikai tervek mögött amerikai támogatás áll. A legújabb fejlemény a nyugatnémet felfegyverzés terén abban áll, hogy az Egyesült Államok arra való hivatkozással, hogy NyugatNémetország tagja a NATÓ-nak, Polaris elnevezésű atomtöltetű rakétafegyverrel szereli fel a nyugatnémet hadsereget. Erről tárgyalt Strauss a közelmúltban Washingtonban. Itt, igen tisztelt képviselőtársaim emlékébe kívánom idézni az 1945-ös potsdami háromhatalmi egyezményt, amelynek lényege, hogy Németországban gyökerestül ki kell irtani a militarizmust és nácizmust, s egyszer s mindenkorra meg.kell fosztani Németországot attól a lehetőség tol, hogy szomszédait és a világbékét valaha is veszélyeztethesse. Ezt az egyezményt az Egyesült Államok elnöke is aláírta. A nyugatnémet hadsereg támadó jellegéről és céljáról ez idáig sem volt kétségünk. De az atomtöltetű Poláris rakétával való felszerelése ennek a hadseregnek, ki kell hogy nyissa minden tisztességes ember szemét. Tudvalevő, hogy a Poláris rakéta kimondottan támadó fegyver. Ezeknek a rakétáknak a hatósugara jelenleg kétezer kilométer, a nyugatnémet katonai sajtó abban reménykedik azonban, hogy a Poláris rakétával belátható időn belül ennél jóval nagyobb távolságra is lehet majd lőni. Hogy mi a célja az Egyesült Államoknak a Poláris rakéták német kézre játszásával, arról hadd idézzem az angol konzervatív sajtó egyik leleplező cikkét. A Daily Express írja Strauss washingtoni látogatása után szó szerint: „Az Egyesült Államok egyre jobban szorgalmazza a nyugatnémet hadsereg erősítését és azt, hogy olyan atomrakétával legyen felfegyverezve, amely mélyen be tud hatolni Oroszország területére." Ez, írja tovább a Daily Express, „Nyugat-Németországnak a támadó háború eszközeivel" való felszerelését jelenti. Ez világos beszéd és teljesen fedi a valóságot. Ujabban már arról is tudunk, hogy Adenauer és Strauss, követve az Egyesült Államok példáját, éppen az atomtöltetű támadó rakétájuk számára külön kilövő támaszpont felállításáról tárgyalnak Spanyolország és Portugália fasiszta kormányaival, sőt, Franciaországban is igényelnek hasonló támaszpontokat, mondván, hogy Nyugat-Németország területe nem elegendő erre a célra. Persze a nyugatnémet revansisták agreszszív hódító tervei esetében is érvényes az a közmondás, hogy „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka", mert semmi kétséget nem táplálhatnak afelől, hogy esetleges háborús provokációjukkal, bármely állam ellen irányuljon az, olyan gyors ellencsapást váltanának ki, amely azonnali és teljes megsemmisülést hozna számukra. De tisztában kell lennünk azzal, hogy ez semmilyen mértékben nem csökkenti az Egyesült Államok agresszív köreinek felelősségét atekintetben, hogy támadó és tömegpusztító atomfegyvert adnak a nyugatnémet fasiszta kalózok kezébe. Meg kell mondani világosan, hogy az Egyesült Államok agresszív kémrepülései a Szovjetunió légiterébe, a párizsi csúcsértekezlet meghiúsítása, a leszerelési értekezlet szabotálása és