Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-11
657 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. kiépítésére. Ez év elején kormányküldöttségünk baráti látogatást tett Libériában, Guineában és Ghánában. A legutóbbi hónapok folyamán hivatalos képviselőink utaztak Kongóba, Szomáliába és a Malgas Köztársaságba. Fejlödnek gazdasági és kulturális kapcsolataink is. A Guineai Köztársasággal például már van árucsereforgalmi megállapodásunk, ösztöndíjasaik pedig már tanulnak a magyar egyetemeken. Ezekkel az országokkal igyekszünk tovább szélesíteni politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat, és erőnkhöz mérten mi is segítjük őket abban, hogy mielőbb felszámolhassák az imperialista elnyomás okozta gazdasági elmaradottságukat. Tisztelt Országgyűlés! Jóval lassabban és nehezebben halad előre a békés egymás mellett élés realizálása azokkal az országokkal, amelyeknek kormányai csak szóban hirdetik, de a valóságban akadályozzák a békés egymás mellett élést; a NATO-országokkal és azokkal, amelyek az ő pórázukon járnak. Mi azonban ebbe nem nyugodhatunk bele. A békés egymás mellett élés legfőbb értelme éppen az, hogy az ideológiai és politikai nézetkülönbségek ellenére is biztosítani kell és lehet az államok békés versenyét és együttműködését. Annak, hogy viszonyunk ezekkel az országokkal még mindig nem nevezhető normálisnak, fő oka az Amerikai Egyesült Államok kormányának agresszív, provokációs, imperialista politikája és az az állandó nyomás, amelyet az amerikai kormány a többi kapitalista államra gyakorol, i Az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikája homlokegyenest ellenkezik a békés egymás mellett élés állítólag általuk is elfogadott elvével. A nemzetközi biztonságot veszélyeztettő provokációk a szocializmus országai ellen, a leszerelési tárgyalások szabotálása, az atomrobbantási kísérletek betiltásának akadályozása, a nyugatnémet militarista revansizmus újjáélesztése, támadó célú hadi támaszpontok fenntartása — mind egy-egy jellemzője az amerikai imperializmus agresszios politikájának. Ez a politika lényegében már csődöt mondott, az Eisenhower-kormány azonban képtelennek bizonyult a nemzetközi helyzet legalapvetőbb realitásainak felismerésére és csökönyösen ragaszkodik ehhez a politikához. Legfrissebb bizonyítéka ennek az Egyesült Államok kormányának napokban tett javaslata az ENSZ 82 tagú leszerelési bizottságának a küszöbön álló közgyűlés előtti időben — e hó 15-re — leendő összehívására. Minthogy a tízhatalmi leszerelési bizottságnak nemrég lefolytatott tárgyalásai mint ismeretes, az Egyesült Államok szabotálása következtében nem jártak eredménnyel, a Szovjetunió javasolta, az általános és teljes leszerelésre tett javaslatának a legszélesebb és legfelelősebb nemzetközi fórumon, az Egyesült Nemzetek közgyűlésén való megvitatását. Ennek következtében a kérdés mint egyik legfontosabb kérdés szerepel a közgyűlésnek már összeállított előzetes napirendjén. Világos mint a nap, hogy az amerikai javaslat nem azt a célt szolgálja, hogy ennek a legfontosabb nemzetközi kérdésnek eredményes megvitatását elősegítse, hanem hogy azt hátráltassa. évi augusztus 4-én, csütörtökön 658 De van ennek a javaslatnak még egy másik célja is. Az Egyesült Államok kormánya amikor ezt a javaslatot tette, tisztában volt azzal, hogy a Szovjetunió és az általános és teljes leszerelést őszintén óhajtó többi szocialista állam kormányai ezt a javaslatot ellenezni fogják. Az Egyesült Államok jelenlegi kormánya számára azonban nem a leszerelés a fontos, nem is a kérdés komoly és megfelelő megvitatása, hanem az, hogy ezt az egész emberiség számára legfontosabb kérdést is a maga választási propaganda céljaira -használja fel. Az amerikai imperializmusnak ez az újabb manővere újabb leleplező példája az egész békeszerető emberiséggel szemben álló háborúra spekuláló amerikai reakciós körök imperialista fondorlatainak. A' Szovjetunió kormánya azzal a javaslatával, hogy az általános és teljes leszerelésnek a közgyűlésen leendő megvitatásában maguk a tagállamok kormányfői vegyenek részt, ismételten megmutatta, hogy mennyire szívén viseli ennek az egész emberiség részére legfontosabb kérdésnek eredményes megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Ugyanez a csődbe -jutott agresszív politika tükröződik a magyar— amerikai viszony alakulásán is. Ez akadályozza a két ország államközi kapcsolatainak normalizálását. Ez egyik fő oka annak is, hogy a többi NATO-országgal — valamint azokkal, amelyek a NATO agresszív politikáját követik — kapcsolataink ugyancsak nem tekinthetők normálisnak, mert segédkezet nyújtanak az Egyesült Allamok ellenünk irányuló akcióihoz. A helyzet azonban mégis jobb, mint az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolataink esetében. Ha lassan is és a meglevő lehetőségeket még távolról sem teljesen kihasználva, ezekkel az országokkal gazdasági és kulturális kapcsolataink mégis fejlődnek^-A magyar kormány a maga részéről mindent megtesz kapcsolataink javítása érdekében a nyugati tőkés országokkal. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy államközi kapcsolataink teljes normalizálása ezekkel az országokkal is csak akkor valósítható meg, ha vagy az Amerikai Egyesült Államokkal normális viszonyunk alakul ki, vagy ezek az országok kiszabadítják magukat az Amerikai Egyesült Államoktól való függő helyzetükből. Tisztelt Országgyűlés! Szilárd szövetség, szoros együttműködés a szocialista országokkal és törekvés normális, jó államközi kapcsolatok kiépítésére, a békés egymás mellett élés biztosítására, minden más társadalmi rendszerű országgal: ez a kettős elv vezet bennünket külpolitikai tevékenységünkben. Ezek az elvek határozzák meg feladatainkat és magatartásunkat a nemzetközi politika legkülönbözőbb fórumain is. Ezek az elvek fognak vezetni bennünket az Egyesült Nemzetek Szervezete küszöbönálló XV. közgyűlésén is. A beszámolóval egyetértek és -azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nógrádi Sándor képviselőtársunk.
