Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

651 Az Országgyűlés 11. ülése 1960 pek végzik egyre nagyobb számban a fejtést és a rakodást. Ezek a példák fejlődésünk irányát jelzik. Ezekben az üzemekben és gépeknél magasabb fokú szaktudásra van szükség. A munkások általános és szakmai műveltségét magasabb fokra kell emelnünk, az élet követeli tőlünk, hogy képesek legyenek a modern technika elsajátítására. Nagyobb a munkások szakmai tudása, törekvése, magasabb műszaki műveltség iránti vágya szélesedik. Az esti iskolákon, a levelező' oktatásban és tanfolyamok széles hálózatán keresztül ezt tapasztaljuk. Kevés azonban kedves képviselő elvtársak, az olyan politechnikai kiadvány, amely a ma még a technika iránt közömbös emberek, s különösen ifjúságunk érdeklődését is felkelti. Műszaki könyvkiadásunk valahogyan lemarad a követelményektől, nem kapcsolódik eléggé népgazdaságunk ' terveihez, az üzemekben a műszaki fejlesztés terveihez, a ma előttünk álló feladatok megoldásához. A munkások között folytatott műszaki propagandát és ismeretterjesztést ötéves tervünk indulásakor a termelési tevékenység szerves részeként kell felfogni. És nagyon jó volna, ha sajtónk is nagyobb figyelmet szentelne a műszaki propagandának. Könyvkiadásunkban több alapés középfokú műszaki könyvre lenne szükségünk. Ezt várják a munkások, és ezt kell nekünk a munkások kezébe adni. Tisztelt Országgyűlés! A falusi népművelésnek, a tömegkulturális tevékenységnek nagyon nagy jelentősége van. A tsz-szervezés új lendületet adott a kultúra fejlődésének, új lehetőségeket is teremtett. Néhány példát engedjenek meg elmondani. Már most van néhány jele annak, hogy az egy-két tanerős pusztai kis iskolák kezdenek sorvadni, mert a szülők azt akarják, hogy gyermekeik műveltebbek legyenek, és elviszik olyan iskolába, ahol több tanár van és készek ezért áldozatot is hozni. Ezt a nagy társadalmi feladatot nem tudjuk egyik évről a másikra megoldani. De nagyon jó dolog, hogy jelentkezik a szülőknek az az áldozatvállalása, hogy segítse népi demokratikus államunkat e feladat fokozatos megoldásában. Kevesebb az iskolai tanulók mulasztása. Ez is a tsz pozitív hatása. A múlt iskolai évben, például a mi megyénkben az átszervezés első évében négy-öt nappal csökkent az egy tanulóra eső mulasztott napok száma. Ez 40 százalékos javulást jelent a régi egyéni paraszti megyével szemben. Megemlítem, mert számunkra jelentős, a közgazdasági technikum kezdeményezését: külön osztályt indít az idén termelőszövetkezeti ösztöndíjasok számára. Szeptemberben 43 termelőszövetkezeti ösztöndíjas tanulója lesz. Ez is új, elvtársak, szocialista falunk képéhez tartozik. A falu új arcához tartozik ma a tanulás. A nagy társadalmi átalakulás kedvező hatása jelentkezik abban is, hogy a mezőgazdasági szakirodalom forgalma a múlt évinek kétszeresére nőtt, ez év első felében. Gyarapodnak falusi könyvtáraink. 1959-ben megyénkben minden falusi könyvtárra mintegy 80 kötettel való évi augusztus 4-én, csütörtökön 652 növekedés jut. Többen is olvasnak falun. Az öszszes olvasók 20 százaléka felnőtt parasztember. Jelentős ez és más megyében is így van. Olyan új jelenségekkel is találkozunk a falvakban, hogy a fajusi állami könyvtárak mellett a házi, egyéni kiskönyvtárak is megjelentek. Megyénkben 1959-ben több mint kétmillió forint értékű könyvet vásároltak falvainkban, s ennek egy része egyéni kiskönyvtárakba került. Igaz, hogy könyvkiadásunk évről évre több könyvet ad ki — mégis kevés ez —, s a mi kérésünk az, hogy lehetőségeinkhez mérten még többet adjon ki. Jó jelenség, hogy ilyen a könyvek iránti igény. Szólni akarok falusi kulturális életünk új színfoltjáról, a művelődési autóról is. Az Alföldön tanyai autónak, nálunk a puszták autójának nevezik. Kevesen veszik észre, pedig nagyon jelentős szerepet tölt be. Megyénkben ebben az évben indult ez az autó a maga nagyszerű útjára. Jelenleg öt könyvkölcsönző állomása van, 236 rendszeres olvasóval. Egy negyedév alatt 1859 kötet könyvet kölcsönzött. Kedves képviselőtársak! Ahova nem tudtunk eljutni a villannyal, nem tudtunk eljutni a könyvtárakkal, oda megy el ez az új színfoltja kulturális életünknek. Persze egy autó a megyében nagyon kevés. Kevés a 20 az országnak. De ez nem volt eddig, s ma már van. Kérjük Kossá elvtársat — nincs itt —, de remélem, hogy eljut hozzá, és az Országos Tervhivatalt, keressék meg a lehetőségeket és kaparjanak még össze valamit, hogy az elkövetkezendő években még több ilyen művelődési autó vigye el a kultúrát a tanyákra és a pusztákra. Messze vagyunk attól, hogy a falu kulturális igényeit teljesen kielégítsük, de az elmondott tények és sók más kulturális munka mutatja azt az utat, amelyen járunk: a falu kulturális élete ielentős lépésekkel közelebb jött a város életéhez. Milyen jó volna, ha a városok kulturális munkásai is csökkentenék a város és a falu közti távolságot, és többször, nagyobb lépésekben közelednének a falu felé. Ez az igény sokszor elhangzott már! És még el fog hangzani. Valahogy úgy kellene ezt csinálni, ahogyan az Állami Déryné Faluszínház. A színházi kultúrát a művészet eszközeivel viszi el a faluba. A mi megyénk példáját veszem, ezt ismerem: nálunk 1959-ben összesen 268 előadást tartott, több mint 70 000 néző tekintette meg, ez a megye lakosságának egyharmadát jelenti. Megyénk falvainak felében rendszeres színházi előadást biztosít. Mikor volt ez a múltban Fejér megyében? A Déryné Faluszínház nagyszerű népnevelő munkát végez. Mi ezt nagyra értékeljük. És értékeli a mi termelőszövetkezeti parasztságunk is. Lehet, hogy a Déryné Színház falut járó tagjainak nem lesz olyan hamar autója, vagy villája, de egy biztos: a nép szereti őket, a falu szívébe fogadta s ez olyan érték, amelyet nem lehet pénzben kifejezni. (Taps.) A tsz-be tömörült parasztság a korszerű állattenyésztéssel, a gépesített növénytermeléssel ismerkedik. Űj technika jelent meg a földeken.