Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

653 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 654 Nagyobb terméseredmények eléréséért harcol a tsz-parasztság, szívesen fogad minden szakmai tanácsot, minden jó könyvet és előadást. Kedves akadémikus elvtársak, egyetemi tanár elvtársak, jöjjenek le a mi községeinkbe, a tsz-parasztságot most lehet tanítani, a költő szavaival: nem középiskolás fokon. Valamikor az írók járták a falvakat. A népi írók sokat írtak a mi megyénkről is, a puszták népéről. Azóta sok év telt el. Népünk nagy történelmet csinált. A falvakban ma nagy forradalmi változás megy végbe. Akkor — régen — a kép így festett: ,.A pusztáról rendes kivezető út csak lefelé nyílott, a cselédek tudták ezt. s ha már menniök kellett, dobogó szívvel készültek az indulásra, érezték, hogy a lejtő vár rájuk, még az eddiginél is nagyobb, és sötétebb mélység, amelynek alját emberi szem fel sem mérheti . ." Ma a pusztáról a rendes út felfelé visz. a parasztság boldogulása felé vezet. Köves utakat, építettünk és építünk, iól megalapoztuk ezeket az utakat, s az út szélén villanyoszlopokon fényt és vele együtt kultúrát vittünk és viszünk a falvakba. Nagyon sok minden megváltozott, nemcsak arra gondolok, hogy bárki, aki megjelenik ma a falun, nyitott szemmel a falu utcáján, az meg tudja állapítani, hogy eltűntek a régi öltözetek, a kalapot is másképp hordja, vagy másképp teszi le a tsz-paraszt, mint régen; arra gondolok, ami a falu életében mélyebben a szívekben, a gondolkozásban végbement és megy végbe nap, mint nap. A puszták népéről a múlt rendszerben helyesen és az igazságnak megfelelően ezt írták: ,,A hatalmas búzamezők közepén a béres lakásokban lakat alatt volt a kenyér. . ." Máshol — ,,Folyton répalélevest ettünk. Azért emlékszem rá — írja az író —, mert az első naptól az utolsóig — noha nem voltam válogatós —. a kanalat mindig enyhe hányingerrel' mártottam meg, s behunyt szemmel emeltem ajkamhoz, más nemigen volt. Ünnepszámba ment, ha Malvin néni főzeléket is főzött, egy kis krumnlit vagy babot." Ma éhes emberek a falun nincsenek. Legfeljebb találkozunk olyan ió étvágyú emberekkel, akik a reggelitől az ebédig megéheznek. De annál löbb a ióllakott. és nem ritka látvány a feketekávét szürcsölgető parasztasszony. A mi társadalmunkban a jóllakástól nem csömör ül az ajkára az embereknek, hanem az életviszcnvok megváltozásával a falun megnőtt a kulturális igény. Tanul, olvas és van is hozzá szabadideje. Igaz. hogy a szabadidő terén még vannak túlzások is, mondjuk olyan esetek, hogy csépléskor matrasan jár a nap és későn kezdenek, vag:/ előfordul, hogy délután 3—4 órakor abbahagyják a munkát. Ezek túlzások. Ezekkel mi nem értünk egyet és meg is fogja változtatni a falu, mert maga a tsz-parasztság öntudatos része sem ért vele egyet. Okos szóval, a szocialista kultúra eszközeivel neveljük a tsz-parasztságot és lehetőséget is teremtünk, hogy a szabadidőt kulturáltan töltse el. Jó volna újból felfedezni ezeket a falukat, a szocializmust építő parasztság életét, írni is kellene erről, az író tollából több kultúrát vinni a faluba, még több szocialista kultúrát adni. Meg kell látni azt a nagyszerű lüktető életet, amely a tsz búzatábláin, a kukoricamezőkön van. Meg kell látni azt az erőt, azt a kultúrszomjat, új életünk pátoszát, ami benne van például a falusi kórusokban, a színjátszó csoportok munkájában, vagy annak a falusi könyvtárosnak az életében, aki szatyorban, kerékpárral viszi a könyveket a házakhoz, a mezőkre, a traktorokhoz, a tsz földjeire. Érdemes volna erről írni, lelkesíteni és tanítani sok-sok embert, egész népünket. Kevesen veszik észre, sajnos sajtónk is figyelmen kívül hagyja azt a sok erőfeszítést, amelyet tömegkulturális munkánkban ezrek és ezrek végeznek szerte az országban, önművelés ez — igazi önművelés. Olyan erő ez, amely mások szórakoztatására, kulturális nevelésére, még anyagi áldozatokra is képes. Arra a sok kultúrmunkásra gondolok, akik aktív részesei népünk kulturális nevelésének. Megengedi a tisztelt Országgyűlés, hogy felszólalásomban köszönetet intézzek hozzájuk. Megérdemlik, mert olyan emberek, akik nem érzik méltatlannak, hogy a népet szolgálják. A nagy társadalmi átalakulással együtt új társadalmi erőforrások is jelentkeznek és ezek kibontakozását elő kell segíteni. Az új anyagi eszközöket, erőinket célszerűbben kell elosztani. Valahogy arra kell törekednünk kulturális építőmunkánkban is, hogy a következő években, ötéves tervünk időszakában elsősorban járási művelődési házaink rendszerét építsük ki. Sok jel mutatja, hogy a termelőszövetkezetek készek társadalmi erőfeszítéseket tenni, saját erőforrásokat mozgósítani. Tantermeket, kulturális házakat, bölcsődéket, napközi otthonokat, orvosi lakásokat építenek saiát erőből. Valahogy olyan rendszert kellene kialakítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel ösztönözzük, bátorítsuk ezt a helyi kezdeményezést, mert nagy erő bontakozik ebben ki. Fel kellene oldani a megkötöttségeket. A kulturális építkezések tervezésében jelentős lépést kellene előre tenni. Szabad teret kellene engedni a helyi erőforrásokból történő építkezéseknek, helyi kezdeményezéseknek megyénkben, falusi tanácsainknál. Ezeket a gondolatokat kívántam elmondani A kormány beszámolójával egyetértek és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Sík Endre külügyminiszter elvtárs kíván szólni. DR. SÍK ENDRE külügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Korunk alapvető kérdése, amely minden becsületes embert foglalkoztat, a tartós béke megteremtése. Az elmúlt néhány esztendő eseményei azt bizonyítják, hogy a nemzetközi erőviszonyok lényegbevágó és végleges eltolódása a szocialista világ javára, az imperialisták hátrányára új, kedvező helyzetet teremtett a világban. Megnyílt a lehetősig arra, hogy a há-