Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

643 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 644 azonban ismét fellendült, amit mutat, hogy a kocaállomány megközelítette az utóbbi évek legmagasabb színvonalát, és az év végére minden bizonnyal meg is haladja azt, ki kell dolgozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a nehézségek ellenére is az aszály által sújtott vidékeken is fennmaradjon a tenyésztői kedv és a lehetőség keretein belül segítséget nyújtsunk a jövedelemkiesés némi ellensúlyozásához. Természetesen az aszály által okozott károk leküzdése érdekében mindenekelőtt ezen vidékek dolgozó parasztságának kell erőfeszítéseket tennie. Azon a leckén is tanulva, amit az idei aszály adott számunkra, intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a szükséges talaj munkákat, a tarlóhántást, a nyári és őszi mélyszántást, a szárazság elleni védekezés és a jó termés biztosításának e fontos munkáit időben és jóminőségben mindenütt elvégezzék. A' gépállomások, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek most üzemeltessék két műszakban a traktorokat és a szükséges fogaterőt is igénybe véve, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy az idei őszön az összes arra alkalmas föld felszántásra kerüljön, és ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a jövő évben az eddiginél is jobban megfeleljen mezőgazdaságunk egész dolgozó népünk várakozásának. A kormány munkájáról szóló beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Hodek József képviselőtársunkat illeti a szó. HODEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Amikor a magyar nép e gyönyörű házában közvetlenül először szólalok meg, őszinte hálámat szeretném kifejezni mindazoknak, akik lehetővé tették 1945-ben, hogy a magyar munkásosztály a hatalmat végérvényesen a kezébe vehette, s a dolgozó nép az ország gazdájává válhatott. E történelmi változás eredményeképpen állok most én is itt, az egykori 13 gyerekes cselédember fia, annak 11. gyerekeként, sok más hasonló sorsú munkatársam közül és között a Magyar Népköztársaság törvényhozó képviselőjeként most itt. felszólalhatok. Tisztelt Országgyűlés! Komárom megye küldötte vagyok. Onnan jöttem, abból a megyéből, amely szocialista hazánknak egy sajátos darabja." Ez a szűkebb hazám, ennek ismerem legjobban életét, földjét, szorgalmas népét, dolgozó munkásait, minden kiváló eredményeivel, a fejlődés sokrétű problémáival, gondjával, örömével együtt. Komárom megye területe változatos, emberi szemet gyönyörködtető vidék, még az utazó ember számára is. Hát még mennyivel inkább nekünk, akik járjuk a Kisalföld dűlőútjait, s amíg egyoldalról ba+almas búzatáblák, szövetkezeti gazdaságok iólművelt kultúrái zöldellnek, a másik oldalon Tatabányát ölelik körül, a Vértes kéklő hegyei. A Bakony erdőségei sötétlenek a megye déli része felé, a Duna mente, sok új gyárkéménye a magyar munkáshatalom, s a szocialista ipar szemmel is látható jelképei. Szén és sok más természeti kincs van a Vértes és Gerecse gyomrában, s e kincsek feltárására megyénk sok üzemmel rendelkezik. Dorog, Tokod, Tatabánya, Oroszlány híres szénbányái ontják a szenet a szocialista ipar számára. A kéklő Dunán terhelt uszályok, hajók szállítják a nyersanyagot és készárut, amit a megye számos üzeme, mint az almásfüzitői timföldgyár, a MOLAJ, a Viszkóza, az üveg, len, cement, és téglagyárak, valamint az ácsi cukorgyár és az ászári keményítőgyár szorgalmas munkásai termelnek. Az ipar és a mezőgazdaság közötti árucsere és anyagforgalmat a megye kereskedelmi hálózata nagy hozzáértés* sel és zökkenőmentesen bonyolítja le. Megyénk nagyfokú ipari jellege mellett mezőgazdasága sem becsülendő le. Hiszen Komárom* megye termelőszövetkezeti megye. A megye» 72 községéből 67 tsz-község, s mind az öt városunk mezőgazdasági lakossága tsz-ekben dolgozik. Megyénk szántóterületének 83,5 százalékán tsz-ek és állami gazdaságok gazdálkodnak. A 90 tsz-nek egyharmada erős, egyharmada közepes, egyharmada pedig a kezdeti problémákkal küszködve, szemüket az élenjáró szövetkezeteken tartva, igyekeznek a nehézségeiket leküzdeni. Termelőszövetkezeteink egy részénél munkaerőhiány mutatkozik. Ezeket a jelenségeket az eddig vázoltak alapján is megérthetjük. A gazdaságok közelében működő bányák, gyárak munkásigénye idézi elő. Az erősen iparosított megyénk és szocialista mezőgazdaságunk egészséges fejlődése érdekében a megye párt- és tanácsszerv.einek fáradhatatlan és sokrétű munkát kell kifejteniük. Hogy ez nem kicsi és nem is könnyű feladat, azt a vázolt sajátos megyei jelleg eléggé bizonyítja. Ennek ellenére megyénk neves ipari üzemei mellett egészen jól működő, országosan is ismert állami és termelőszövetkezei i gazdaságokkal is rendelkezik. Termelőszövetkezeteink mielőbbi megerősítése érdekében államunk és megyénk sokrétű segítséget nyújt. De ez a sokféle és sokrétű segítség csak akkor válhat mielőbb gyümölcsözővé, ha a megye adta lehetőségekkel, adottságokkal összeházasíts juk. s ebbe a házasságba a magunk fizikai és szellemi képességeit is szívvel-lélekkel beadjuk. Mezőgazdaságunk szocialista átalakításánál jelentkeznek bizonyos nehézségek nálunk is. de azt is tudjuk, hogy ezek a nagy társadalmi változás természetes velejárói, és csak a ma jellemzői. Itt magunk, mindnyájan igazolhatjuk, hogy ma jobban élünk, mint tegnap, holnap még kevesebb gonddal élünk, mint ma. Ez nemcsak reményteljes bizakodás, hanem egyre javuló életünk mindenkit meggyőző bizonysága. A 10—12 éve közös gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemeinket, s azok tagjait nyitott szemmel nézegetve, bizonyos mindenki előtt, hogy egészen más öltözetben járnak ma, mint 10—15 évvel ezelőtt. A kultúra, ami azelőtt csak igen kevesek sajátja lehetett — Petőfi szavaival élve —, ahogy ő még csak álmodta, óhajtotta és sürgette, a kultúra és az emberi felemelkedés minden lehetősége ott kopogtat minden becsületes dolgozó magyar ember ablakán. A mi szövetkezetünk a Virágzó termelőszövetkezet 11. évét tölti be ebben az esztendőben. Az első és