Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

o:i«> Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 640 a mezőgazdaság, egész népünk jövője szempont­jából kedvező fejlődése során jelentkeztek. Nem tudtunk minden igényt, ami például anyag szem­pontjából jelentkezett, kielégíteni. Szórványo­san vannak olyan szövetkezetek, ahol a veze­tés még nem szilárdult meg és ezért a közös munka megszervezése terén nehézségek mutat­koznak. A fejlődés azonban általában egészsé­ges és biztató. A régiekkel együtt az utóbbi két esztendő során alakult fiatal termelőszövetkeze­tek is általában jó eredményeket értek el. Óriási változások mennek végbe a mostani időkben a falun és ezeknek a változásoknak nagy ember­formáló ereje is van. Azok a parasztemberek, akik néhány hónappal ezelőtt még egyéni gazda módjára dolgoztak és szinte kizárólag saját gondjaikkal voltak elfoglalva, most mint a ter­melőszövetkezet vezetőségi tagjai, elnökei, bri­gádvezetői, a közösségi ügyek lelkiismeretes in­tézői. Dicséretet érdemel az a szorgalom és aka­rat, amellyel rövid idő alatt elsajátították a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás vezetésével kap­csolatos alapvető ismereteket. Örvendetes jelen­ség, hogy termelőszövetkezeteink túlnyomó ré­szében a kezdeti nehézségek ellenére fegyelme­zett munka folyik, kialakult és megszilárdult a munkaszervezet. Ez év júniusában már több mint 4200 termelőszövetkezetben megalakították a brigádokat és munkacsapatokat. Csaknem há­rom és félezer termelőszövetkezetben rendszere­sen pénzben fizetnek munkaegységelőleget. Bár az időjárás viszontagságai, a fagyok, helyenként a sok eső, másutt az aszály követ­keztében jelentős károk érték a mezőgazdaságot, a termelőszövetkezetek döntő többségében az időszerű mezőgazdasági munkákat megfelelő idő­ben és jó minőségben végezték el. A növények ápoltsága kedvezőbb képet mutat, mint a meg­előző években. Az aratás nehéz munkájában is jól vizsgáztak a termelőszövetkezetek. Mindebben kétségkívül jelentős szerepet ját­szik az a körülmény — amire Münnich elvtárs is rámutatott —, hogy szövetkezeti parasztságunk számtalan formában tapasztalja, érzi egész tár­sadalmunk támogatását, s a korszerű és gazdasá­gos termelés megalapozásához saját erőfeszíté­seik mellett megfelelő központi támogatásban is részesülnek. A kormány ebben az évben is igen jelentős összegeket fordít a termelőszövetkezeti gazdaságok fejlesztésére. Szövetkezeteinkben az idén mintegy tízezer gazdasági épület készül el, zömmel állami támogatásból. Ilyen nagyarányú mezőgazdasági építkezésekre hazánkban még nem is volt példa. Az állami segítség számtalan más formában is megnyilvánul. Kormányunk a közös állattenyésztés erőteljes fejlesztésére eb­ben az évben százezer kocasüldőt és 50 ezer te­nyészszarvasmarhát bocsát a szövetkezetek ren­delkezésére. A mezőgazdaság nagyfokú támoga­tására mutat az a körülmény is, hogy az idén majdnem tízezerrel növekszik a traktorállomány, 1400 kombájnt és sok ezer másfajta gépet kap a mezőgazdaság. Erre a segítségre a mezőgazda-" ságnak a jövőben is szüksége lesz. Nagy gondot kell azonban fordítanunk arra, hogy a mezőgaz­daság fejlesztésére szánt forintokat úgy használ­juk fel, hogy rövid időn belül a legtöbb haszon­nal járjanak. A traktor is pl. akkor a leggazda­ságosabb, ha jól ki van használva. Ennek azon­ban feltétele, hogy a traktorhoz megfelelő számú munkagép — eke, fűkasza, kultivátor stb. — áll­jon rendelkezésre. Mivel ez nálunk még nem egészen így van, nem tudjuk a traktorokat a legmegfelelőbb ha­tásfokkal üzemeltetni. A jövőben tehát a gépi be­ruházásoknál erre figyelemmel kell lennünk. Ez az egy példa is rámutat arra, hogy a központi erőforrásokat az eddigieknél is ésszerűbben és körültekintőbben lehet felhasználni. Ugyanak­kor minden lehetséges tartalékot, amely nem kí­ván külön központi beruházást és saját erőből megvalósítható, a mezőgazdaság szolgálatába kell állítani. Így valósíthatjuk meg legelőbb azt a célt — amelyért az egész átszervezés történik —»-, hogy a lakosságot több, jobb és olcsóbb élelmi­szerrel lássuk el és ezzel egyidőben kielégíthes­sük a külkereskedelem és az ipar egyre fokozódó igényeit is. Tisztelt Országgyűlés! A minisztériumok, fő­hatóságok, tanácsok, vállalatok általában ebben a szellemben végzik munkájukat, sok segítséget nyújtanak a kezdeti nehézségekkel küzdő terme­lőszövetkezetek számára. Ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket az oly sokat bírált Épí­tésügyi Minisztérium, az Erdőgazdaságok Fő­igazgatósága és a vállalatok a szövetkezeti épít­kezések sikere érdekében tettek. A többi minisz­tériumok, tanácsok, a patronáló üzemek állami gazdaságok és más szervek termelőszövetkezete­ket segítő munkájáról is általában elismeréssel lehet szólni. Az eredmények, amelyek végső so­ron dolgozó népünk közös erőfeszítéseiből szü­lettek meg, szépek, de lehetnének jobbak is, ha minden szerv megtette volna a szükséges intéz­kedéseket azért, hogy valóban feltárja mindazt a tartalékot, amely újabb központi beruházások nélkül is a mezőgazdasági termelés jelentős fej­lődését eredményezheti. Ehhez gyakran semmi másra nem volna szükség, csak egy kicsit lelkiismeretesebb és kö­rültekintőbb munkára. A mostaninál lényegesen jobb szakmai propaganda, az új haladó módsze­rek gyorsabb és széleskörű elterjesztése, a ren­delkezésünkre álló gépek jobb kihasználása, a megtermelt áru megóvása, a felvásárlás jobb megszervezése, a gyengébb szövetkezetek segí­tése a jobbak által és még számtalan más lehe­tőség, mind-mind a termelés nagy tartaléka. A legnagyobb tartalék azonban a vezetés minden fokon való további javítása. Ha mindenki, aki a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért felelős — legyen az miniszter, a tanács, vagy a termelő­szövetkezet elnöke, agronómus, traktoros, a nö­vénytermesztő brigád tagja, vagy mezőgazdasági gépgyárban dolgozó — egy kicsit jobban dolgo­zik, egy kicsit lelkiismeretesebben, egész né­pünk ügyéért érzett felelősséggel végzi munká­ját, akkor lényegesen meggyorsulhat fejlődésünk üteme. Még nem mindenki dolgozik ebben a szel­lemben. Ezzel kapcsolatban néhány példát sze­retnék említeni. Ismeretes, hogy a szerfás épít­kezéseknél, mint tetőfedő anyagra, milyen nagy szükség van a nádra. Nádtermelésünk jelenté­keny része azonban az idén is kárba veszett,

Next

/
Thumbnails
Contents