Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-11
637 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 638 Nagyon sok költségmegtakarításra van még lehetőség az anyagszállítások megjavításával. Igen gyakori a figyelmeztetés ellenére még, hogy az anyagokat nagy távolságra, az ország egyik részéből a másikba, keresztbe-kasul szállítják. A kivitelező vállalatok régi panasza az is, hogy gyakran igen sok, kisebb építkezésen dolgoznak egyidőben, ez azt jelenti, hogy sem a munkaerőt, sem a vállalati felszereléseket nem tudják gazdaságosan kihasználni. Igen gyakori, hogy egy-egy megyében, de sokszor egy városon belül is, egy utcában több vállalat végez építési munkát, ami szintén nehezíti, költségessé teszi az építőanyag szállítását, a gépellátást, csökkenti a gépek kihasználását. Ezért csak üdvözölni lehet, hogy a párt június 29-i határozata kötelezi az építőipar vezetőit, hogy az építést kivitelező szerveket, vállalatokat úgy alakítsák ki, hogy egy-egy nagyobb területen lehetőleg csak egy vállalat működjön, amely elvégzi a szakipari és a szerelőipari munkákat is. A termelékenység emelésének fontos feltétele a munka szervezésével összefüggő fegyelmezetlenség megszüntetése. Igen sok építkezésen a dolgozók napi munkaidejüknek, a rossz munkaszervezés következtében csak 80 százalékát tudják kihasználni. Ez amellett, hogy nehezíti a tervek teljesítését, hátrányosan hat a dolgozók keresetére is. Ezért a szakszervezeteknek és a minisztériumi szerveknek határozottabban kell ellenőrizni és segíteni az építőiparban már régebben bevált egyösszegű utalványozás rendszerének alkalmazását, mert ez a módszer több önfegyelmet, több előrelátást követel a műszaki vezetőktől és a munkásoktól egyaránt. Az építőipar anyagellátásáról szólva, a helyzet ma valamivel kedvezőbb, mint pár hónappal ezelőtt. Azonban a legnagyobb takarékosságra van szükség a második félévben is. A szűkös anyagi helyzetet figyelembe véve nagyjelentőségű az építőanyagipari tervek túlteljesítése és éppen ezért itt, az országgyűlés előtt az elismerés hangján kell szólni az építőanyagipari üzemek dolgozóinak első félévi munkájáról. Az Építésügyi Minisztérium építőanyagipara a kormány által jóváhagyott féléves termelési tervét 103,8 százalékra teljesítette. Túlteljesítette termelékenységi tervét is. Az építőanyagiparban dolgozó elvtársaink megértették, hogy az évi építési program teljesítéséhez több anyagra van szükség és ezért az anyaghelyzet javítása érdekében terven felül nagy mennyiségű téglát, cementet, vasbeton födémgerendát, követ és kavicsot, burkoló lapot, parkettát és tetőfedő palát adtak a népgazdaságnak. Tisztelt Országgyűlés! Bár a második ötéves tervünknek még csak az előkészítése folyik, azonban ebből az előkészítő munkából látni lehet az építőipar nagy és szép feladatait. A jelentős ipari építkezések mellett a második ötéves tervben mintegy 250 000 lakást, több mint 4800 általános iskolai tantermet, 9000 óvodai férőhelyet kell megépíteni és egészségügyi intézményeinket 10 000 új gyógyintézeti ágynak megfelelő különféle építményekkel kell bővíteni. Ezek a számok, a negyedmillió új lakás, amely közel egy fél Budapest felépítését, vagy négytagú családokat számítva egymillió ember számára új lakás építését jelenti, nemcsak egyszerűen az állami építőipar feladata, hanem több annál, egész társadalmunk ügye kell, hogy legyen. De társadalmi ügy az új, felépült lakások karbantartása, védelme is. Az új házak lakóinak közösen kell fellépni a lakásokat rongálok ellen, közösen kell dolgozni a ház és környéke szépítése érdekében, mert ezzel is erősítik és védik a nemzeti vagyont, a közösség tulajdonát. A párt Központi Bizottságának az építőipar ötéves feladataira, de különösen a lakásépítés fejlesztésére hozott határozata nagy jelentőséggel bír az építő- és az építőanyagipar további fejlődésének szempontjából. Az építőipari dolgozók örömmel fogadták ezt a határozatot, mert úgy látják, hogy a határozatban a Központi Bizottság összefoglalóan éppen azokban a problémákban jelölte meg a feladatokat, amelyeket a dolgozók nap, mint nap szóvá tesznek a termelési értekezleteken, brigádértekezleteken. Az építőipar minden vezetőjének világosan kell látni, hogy az építőipar szerepe, jelentősége állandóan nő. Nem túlzás azt mondani, hogy a következő években építőiparunk előrehajtója lehet az egész népgazdaság fejlesztésének, ha jól, ütemesen, gazdaságosan teljesíti a terveket. De gátja is lehet a fejlődésnek, ha gyorsan nem leszünk úrrá a meglevő nehézségeken. Tisztelt Országgyűlés! Figyelembe véve az építőipar eddigi nagyarányú fejlődését, meg vagyok arról győződve, hogy az építőipar vezetői, a tervező és kivitelező mérnökök, technikusok, a kutató intézetek dolgozói, az építkezések szakés segédmunkásai minden erejüket latbavetik a meglevő fogyatékosságok kiküszöbölésére és végrehajtják az építőipar nagy feladatait. A kormârTy beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Németh Károly képviselőtársunknak adom meg a szót. NÉMETH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A Münnich elvtárs által megtartott beszámoló mezőgazdasági részéhez kívánok hozzászólni. A beszámoló rámutatott, hogy mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, a termelőszövetkezetek létrehozása és megszilárdítása a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusán megjelölt helyes irányban folyik. Meggyorsult a szocializmus építése falun, dolgozó parasztságunk többsége a szövetkezeti útra lépett. Ennek eredményeképpen a magyar mezőgazdaságban is a szocialista nagyüzemek váltak uralkodóvá. Ebben a fejlődésben kétségkívül kifejezésre jut az, hogy a dolgozó parasztság bizalommal viseltetik a párt "és kormány politikája iránt. Münnich elvtárs hangsúlyozta, hogy az elért eredmények milyen nagy jelentőségűek. Ugyanakkor —i eddigi politikánkhoz híven — rámutatott azokra az átmeneti nehézségekre is, amelyek 29*
