Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-2
59 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 60 zeti, mind az egyéni gazdálkodást folytató dol- I gozó parasztok már most készüljenek fel a tavaszi munkákra, hogy minél jobb termést arathassanak le, takaríthassanak be a nyáron és őszSZeL A termelés növelésért fáradozó dolgozó parasztok biztosan számíthatnak a kormány támogatására, segítségére, a kormány pedig számít a dolgozó parasztok, tsz-tagok és egyéni gazdáik szorgalmas munkájára. A magyar parasztok túlnyomó többsége őszinte híve népi demokratikus rendszerünknek. Ennek tanúbizonyságát adta az 1956. évi őszi ellenforradalom idején és azóta is. A magyar parasztok bíznak a pártban és a kormányban és ez a bizalom a legnagyobb hajtóereje a termelőszövei kezeli mozgalom jelentős fejlődésének. A párt és a kormány iránti bizalom könnyíti meg és teszi gyorsabbá a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését, a mezőgazdaság szocialista átépítését. Jelentősen előreviszi, meggyorsítja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését az is, hogy egyre inkább érzi minden egyes parasztember a felelősséget a mezőgazdasági' termelésünk növeléséért, saját családja és az egész dolgozó nép jövőjéért, és ez a felelősségérzet szintén arra ösztönzi, hogy mielőbb rátérjen a társas, nagyüzemi gazdálkodás útjára. Mindezek alapján a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket reálisnak, megvalósíthatónak tartom. A termelőszövetkezetek gazdasági támogatására fordítandó összegeket pedig nagyon hasznos és a mezőgazdasági termelés növelése útján bőven megtérülő befektetésnek tartom. Bőven visszatérül a termelőszövetkezetek támogatására, beruházásaira fordított minden összeg, mert a termelőszövetkezetek növekedése magával hozza mezőgazdasági termelésünk jelentős emelését. Münnich elvtársnak, a Minisztertanács munkájáról szóló beszámolóját tudomásul veszem, s egyetértek a kormány célkitűzéseivel, mert azok a dolgozó nép békéjét, jólétét szolgálják. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Maros József né képviselőtársunk. MAROS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Münnich elvtárs beszámolója foglalkozott a kormány művelődéspolitikájával, az e téren elért eredményekkel, dolgozó népünk művelődésügyével. Hozzászólásomban e problémakörbe tartozó kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Forradalmi munkás-paraszt kormányunk — híven az 1957 januári nyilatkozatában foglaltakhoz — sokat tett az elmúlt esztendőben a tudomány, a kultúra fejlődése, elősegítése, népünk kulturális felemelkedése érdekében. Lehetne még hosszan felsorolni: számos tényező segítette elő társadalmi életünk e területén az eredményes munkát, de nem kétséges, hogy az összes tényezők között első helyen áll a párt és kormány helyes politikája következtében kialakult és egyre inkább szilárduló bizalom. Ez a bizalom az ellenforradalmat követő években konkrét tettekben öltött testet. Dolgozó népünk szorgalmas munkával segítette az ellenforradalom ütötte sebek gyors gyógyítását, és elmondhatjuk, hogy a magyar értelmiség, a pedagógusok, a kultúra és különféle tudományok művelői egyre inkább sorakoznak fel a helyes politika mögé. Érzik a párt, a kormány feléjük áradó bizalmát és tettekkel igyekeznek viszonozni azt. Az elért eredmények számottevőek. Ezek alapját az elmúlt év folyamán megjelent nagyjelentőségű párthatározatok adják, amelyek a kultúra, az ideológiai élet különféle területeire vonatkoznak. Ezek nélkül előrehaladás lehetetlen lett volna. Ugyanakkor nem feledtethetik el az eredmények kulturális életünk ma is egyik jelentős vonását, azt a tényt, hogy politikai és gazdasági eredményeink mögött lemaradás van a kultúra területén. Miben mutatkozik meg ez a lemaradás? Elsősorban abban, hogy a burzsoá ideológia különböző megnyilatkozásai erősen hatnak, még elevenen élnek. Egyik ellentmondása a mi életünknek, hogy amikor szocialista kultúránk alapja a marxizmus—leninizmus,, ugyanakkor a kulturális alkotásokban, az ifjúság nevelésében, a műveltség terjesztésében nagy szerepet játszó értelmiségnek még csak kisebbik része tette magáévá a marxizmus—leninizmus világnézetét. Igaz, az értelmiség többsége a rendszerrel, a szocializmus ügyével szemben lojális, egyetért a párt, a kormány politikájának alapvető kérdéseivel, akti van részt vesz az építőmunkában, de világnézetileg még nem áll szilárdan a szocializmus talaján. Ez részben persze fékezi képességük teljes kibontakozását a szocialista kultúra építésében, másrészt lehetőséget ad kulturális intézményeinkben a burzsoá nézetek behatolására, illetve konzerválására. E problémák mellett beszélni kell az elért eredményekről is, hiszen ezek egyúttal megmutatják azt is, helyes volt-e az eddig folytatott politika, hogyan kell továbbmenni. Az elmúlt időben számottevő eredményeket értünk el többek között a könyvkiadásban. Olyan kitűnő filmek születtek, mint az Édes Anna, a Tegnap, és sikeres mai témájú drámákat játszanak színházaink. Ezek a tények haladásról tanúskodnak. Érdemes ezt megemlíteni azért is, mert gyakran egy-egy kevésbé sikerült filmről, drámáról valahogy több szó esik, mint a sikerültekről. Értünk el eredményeket az ifjúság nevelésében, amit példáz az is, hogy az egyetemen tanuló fiataloknak kb. negyedrésze tagja a KISZnek, és mondjuk meg őszintén, lehetne több is, ha nem emelnék olyan magasra a követelményeket a belépni akarókkal szemben. Ez egyúttal mutatója az egyetemi ifjúság körében végbement változásnak, fejlődésnek is. Ezek és számos más eredmény bizonyítja, hogy a párt, a kormány politikája helyes volt kulturális téren is. Nem riadt vissza az adminisztratív rendszabályoktól, amikor szükség volt rájuk, de határozataiban mindig leszögezte — és ennek érvényt is szerzett —, hogy a kultúra területén különösen elsőrendű főeszköz az eszmei harc, a meggyőzés módszere. Itt is külön kell választani a súlyos bűnösöket azoktól, akik megtévedtek, de alapjában nem ellenségesek, még akkor sem, ha egyes kérdésekben vétettek
