Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-2
61 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán ü2 is, vagy nem értenek egyet ma még népi demokráciánkkal. A párt, a kormány világosan látta, hogy kulturális téren a konszolidáció és az eredmények a politikai és gazdasági konszolidáció alapján születnek meg. Némi eltolódással ugyan, de a kulturális fejlődés a politikai és gazdasági fejlődést követi. Olyan ütemben születtek és születnek eredményeink kulturális téren, ahogyan helyreáll és erősödik a pártirányítás, ahogyan ttsztul a homály a kultúra mestereinek fejében, erősödik a meggyőződés a marxizmus—leninizmus erejében és igazságában, és amilyen mértékben a kultúra művelése és terjesztése a marxizmus—leninizmus, a párt politikájának alapjaira helyezkedik és a nép felé fordul. Az MSZMP művelődéspolitikájának fél évvel ezelőtt megjelent irányelvei az eddigi helyes politika folytatását, fő céljainak, irányának irásbafoglalását valósították meg. Ezt a politikát nagyobb következetességgel es határozottsággal kell folytatnunk mindannyiunknak, partes állami vonalon egyaránt, és egyben már nagyobb követelményeket Ikell támasztanunk magunkkal, az írókkal, a művészekkel, a pedagógusokkal, az ideológiai terület összes dolgozóival szemben. Tisztelt Országgyűlés ! Ismeretes, hogy a szocializmust építő országok — köztük hazánk is — jelentős áldozatokat hoznak az egyes tudományagak fejlesztése érdekében. A tudományos kutatások anyagi feltételei — amint ezt a kutatóintézetek költségvetése mutatja — több mint hetvenmillió forinttal emelkedett az 1958-as év folyamán. A tudományos kutatóintézetek az elmúlt időszakban fejlődésünket egy sor területen jelentősen segítették, mégis szükségessé vált a munka eredményesebbé tétele, hatékonyságának tokozása és hasznosságának növelése szempontjából a tudományos intézetek munkájának bizonyosfajta összehangolása, koordinálása. A forradalmi munkás-paraszt kormány ez év január 11-én kiadott határozata országos távlati tudományos terv készítéséről intézkedett. 1958. J K anuá J elsején 114 kutatóintézet volt országunkDán. Érdemes itt megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt mindössze 23 működött. E kutatóintézetek egy része — szám szerint 33 — a Magyar t ^[ományos Akadémia irányítása alatt, nagy többsége pedig különböző szaktárcák irányítása alatt működik. •Í-Í miní l az anyagi, mind a szellemi erők szetforgácsolását jelenti. Nemegyszer a kellő összehangoltság hiányában ugyanazon a témán Különböző intézetekben is dolgoznak. Nem volt °j^ a P szerv ez ideig, amely egyeztette volna az + a< lv Tîiai ,éB a minisztériumokhoz tartozó intézetekben végzendő kutatást, a különböző egyetemek tanszékein, valamint az üzemekben folyó tudományos munkákat. Egyre inkább az élet követelményei állítottak előtérbe a tudományos kutatások tervezésének szükségességét, illetőleg gazdaságosságának kérdését is. Jogos az az igény, hogy a tudományos kutatások egyre inkább az előttünk álló társadalmi és gazdasági fejlődés problémáinak megoldását segítsék. Hiszen a szocializmus építése során a nemzeti jövedelemből egyre nagyobb részt áldoz dolgozó népünk a tudományos kutatómunkára, ezért indokolt is, hogy az a kutatómunka kerüljön előtérbe, amely az ország fejlődése érdekeinek és a tudomány belső szükségleteiből fakadó érdekeinek a legjobban megfelel. Ezt a célt szolgálja a kormány határozata, amely távlati kutatási terv elkészítésével bízta meg a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsot. A terv alapjául a népgazdaság fejlesztéséből és a KGST országai közötti munkamegosztásból adódó igényeket jelöli meg, a tudományok fejlődéséből és a kulturális fejlődésből adódó kutatási főfeladatok alapján az arra illetékes szervek, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Tervhivatal közreműködésével az érdekelt szakminiszterek véleményének meghallgatásával. A távlati kutatási terv elkészítésének határideje ez év június 30. Bár ez még kissé távoli időpontnak tűnik, de a feladat nagyságát, komolyságát tekintve nagy erőfeszítést követel a megoldására hivatott állami szervek vezetőitől és dolgozóitól. Javaslom, hogy amikor már az egyes témák kiválasztása, konkretizálása megtörtént, szélesebb térben meg kellene vitatni ezeket, hogy így tömegbázist teremtsünk e jelentős feladat megoldása érdekében. Fel lehet használni ezt az alkalmat arra is, hogy a tudomány művelői közelebb kerüljenek az élethez, a gyakorlathoz és nem utolsó sorban a termelésben dolgozó munkás, műszaki értelmiségi pedig közelebb kerüljön a tudományhoz. Bár a kidolgozott tervek rögzítik a célokat, mégsem árt megemlíteni, hogy számos szervezési problémát kell még megoldani majd a helyes együttműködés kialakításához: a minisztériumokhoz tartozó intézetek és a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutató intézetek kapcsolata, együttműködése, hasonlóképpen a különböző egyetemi tanszékek kutatómunkájának megfelelő hasznosítása — az üzemekben dolgo^ tudományos felkészültségű emberek munkájának koordinálása stb. Már most az eddigi tapasztalatok alapján szükséges felhívni a figyelmet a tárcasovinizmusból eredhető súlyos hibák megelőzésére, hiszen egész népgazdaságunk további fejlesztéséről van szó. Jelentős szerep jut a távlati kutatási terven belül a társadalomtudományoknak is. A párt helyes politikája ezek műveléséhez is megfelelő légkört teremtett, csak bátrabban kell nyúlni az időszerű témákhoz. Szakítani kell a múltba fordulással, mert népünk, munkásosztályunk, szocializmust építő hazánk azt várja a társadalomtudományok művelőitől, hogy nyújtsanak segítséget a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában felvetett számos bonyolult ideológiai és politikai kérdés tudományos elemzéséhez, feldolgozásához. Ennek hiánya hovatovább a továbbfejlődésnek egyik komoly gátja lehet. Ebben a munkában élen kellene járnia a Közgazdaságtudományi Intézetnek, a Filozófiai, Történettudományi és Irodalomtörténeti, valamint Jogtudományi Intézetnek, de nem utolsósorban az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek is.
