Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-11
607 Az Országgyűlés 11. ülése 1960 Tisztelt Országgyűlés! Július közepén az újságok részletesen ismertették a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, amely számadatokkal mutatta be, hogyan fejlődött népgazdaságunk, hogyan javult az ország lakosságának anyagi és kulturális ellátottsága 1960 első félévében. Természetesen nem kívánom az ott ismertetett számadatokat újból felsorolni, szükséges azonban, hogy a jelentés egyik-másik részletére kitérjek. Az állami ipar 1960 első félévében kb. 15 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában, ezzel mintegy négy százalékkal túlteljesítette első félévi termelési tervét. Az elmúlt félév során üzembehelyezett beruházások tovább növelték iparunk termelési kapacitását. Többek között üzembehelyeztük a Pécsi Hőerőmű első 32 megawattos gépegységét, megkezdte működését a Rudabányai Vasércdúsító pörkölő üzeme. Folyik a munka a Fűzfői Papírgyár forgácslemez-üzemében. Megkezdődött a próbaüzem a Dunai Vasmű negyedik martinkemencéjében, termel már a Vasmű kokszolóművének kátrányüzeme és felavattuk a Dunai Vasmű meleghengerművét. Ez az utóbbi nagyjelentőségű esemény egybeesett a Dunai Vasmű és első szocialista városunk, Sztálinváros tízéves jubileumi ünnepségeivel. Méltán emlékeztek meg erről a magyar dolgozók, mert a Dunai Vasmű és Sztálinváros szocializmust építő népünk alkotó erejének jelképe, pártunk és kormányunk következetes politikájának hirdetője, egyben méltó kifejezője és megtestesülése a magyar—szovjet barátságnak. A Dunai Vasmű — teljes befejezése előtt — már eddig több mint egymillió tonna acélt adott; a meleghengermű, üzembehelyezésével a Vasműben megkezdődött a késztermék gyártása, ezáltal lemez-impoitot tudunk csökkenteni. Elmondhatjuk, hogy a Dunai Vasmű már most iparunk erős bázisa lett. A hideghengermű elkészülte után pedig az üzem hengerelt árutermelése több mint hússzorosára emelkedik, s a jól keresett finomlemezből exportálni is tudunk. A Dunai Vasmű ma már törleszt a népgazdaságnak, s termékeivel hozzájárul népünk jólétének megteremtéséhez. Iparunk csaknem minden fontos cikkből többet termelt, mint a tavalyi első félévben. 1960 első félévében a lakosság pénzbevétele 11 —12 százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel előbb, azért is, mert egy. év alatt több mint 70 ezerrel nőtt az állami iparban és 13 ezerrel az építőiparban foglalkoztatott dolgozók száma, s azért is, mert a nyereségrészesedés 350 mill ó forinttal több volt, mint tavaly. Majdnem pontosan 32 milliárd forint volt a kiskereskedelem forgalma, 14 százalékkal nagyobb, mint tavaly az első félévben. Számunkra, a kormány számára — és természetesen önök is valamennyien ugyanígy éreznek — nincs örvendetesebb, mint mikor látjuk, hogy az emberek mennyivel több bútort, mosógépet, televíziót, cipőt, textilt, élelmiszert vásárolnak, mint akárcsak egy fél évvel ezelőtt. Bizonyos értelemben még annak is örülünk, ha olyan panaszokat hallunk, hogy nincs elég bútor, másfajta iparcikk, építőanyag, vagy azt kérdezik a boltokban a vásárlók: jobb, drágább nincs? Annak világos bizonysága ez, hogy évi augusztus 4-én, csütörtökön 608 megnőttek az igények és a dolgozóknak van pénzük is ahhoz, hogy vásároljanak. Ma már sok családban az a gond, hogy jó lenne minél előbb sokszobás, nagyablakos házat építeni, jó lenne új szőnyeg, függöny, szebb bútor. E probléma egyetlen megoldása az, hogy növeljük a termelést, iparban és mezőgazdaságban egyaránt, hogy több fogyasztási cikkel jobban lehessen kielégíteni az igényeket. Teljesen világosan látnia kell mindenkinek; csak akkor lehet többet, jobbat és olcsóbban vásárolni, ha többet és gazdaságosabban termelünk. S ezt még ki kell egészíteni ugyanilyen egyértelmű és világos igazsággal: a magunk munkájával, erőfeszítéseivel kell megteremtenünk, amire szükségünk van; s nem csupán anynyival kell többet termelnünk, amennyivel többet akarunk fogyasztani ma, hanem gondolnunk kell a következő évekre is. Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk további lendületes fejlődését, korszerűsítenünk kell iparunkat, mezőgazdaságunkat, új modern iparágakat kell teremtenünk, millió lakást kell építenünk, tovább kell emelnünk közlekedésünk, művelődésügyünk, egészségügyünk színvonalát. S mindehhez meg is van a lehetőségünk, csak jobban és fegyelmezettebben kell dolgozni. Iparunk irányítói, a gazdasági vezetők, és rajtuk kívül igen sok más dolgozó is szinte szószerint idézni tudja, mit tanított Lenin a munka termelékenységéről. Ütmutatást adott nekünk a proletariátus harcának halhatatlan vezetője, hogy végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a munka termelékenysége a legfontosabb, a legfőbb dolog. Érvényesül-e ez a lenini tanítás már teljes mértékben a mi munkánkban? . Ez év első felében a minisztériumokhoz tartozó iparvállalatoknál a foglalkoztatottak száma 7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az egy munkásra jutó termelés a tavalyi első félévhez képest 8 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésének, illetve a terv túlteljesítésének forrása az állami iparban a félév folyamán 52 százalékban a termelékenység, 48 százalékban viszont a munkások számának növekedése volt. Kétségtelen, hogy a termelékenységnek ez a növekedése igen értékes eredmény, javulást jelent a múlt évihez viszonyítva. Amikor azonban azt mondjuk, hogy még ezzel sem lehetünk megelégedve, erre több okunk is van. Az első és legfontosabb ok az, hogy a termelékenység emelése sem öncélú valami, hanem eszköz, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a dolgozók minél olcsóbb, több, szebb és jobb termékhez juthassanak, gazdagabban és kulturáltabban élhessenek és ezzel együtt biztosítani tudjuk a további előrehaladás szilárd előfeltételeit és alapjait. A másik ok amiért ezt a kérdést ennyire előtérbe állítjuk, az, hogy tapasztalataink szerint üzemeinkben ma niég igen sok nem kellően, vagy egyáltalán nem hasznosított olyan lehetőség, tartalék van, amelyeknek feltárása lehetővé tette volna a termelékenység feltétlenül kívánatos nagyobb arányú emelkedését. Vannak nem kis számban üzemek — nemrégiben a sajtó igen helyesen meg is dicsérte ezeket —, amelyek je-