Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-2
57 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 5 s de nem ártana az sem, ha a minisztériumok, főhatóságok, a jelenleginél többet segítenének a helyszínen, a gyakorlati munkákban is. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy most ürüljenek ki a minisztériumok és menjen mindenki termelőszövetkezetet szervezni, hanem arról, hogy a legilletékesebbek, lehetőleg minél több gyakorlati segítséget adjanak munka közben ott kint, a helyszínen is a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésén dolgozó helyi, járási és megyei szerveknek. Ne csak jelszó legyen az, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom az egész társadalom ügye, hanem gyakorlatilag is segítse azt. mindenki. Münnich elvtárs beszámolójában joggal hivatkozott a 3004-es és a 3004/1-es minisztertanácsi rendeletre. Ezek a rendeletek igen jelentős segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez a termelőszövetkezetek termelési eredményének nagyobbmérvű emelkedéséhez. Nagyon helyes, hogy elsősorban az újonnan alakult, vagy területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetek számára biztosítja a kormány a gazdasági támogatást, mert az első evekben van a leginkább szükség az anyagi segítségre. Nem mindegy azonban, hogy a gazdasági segítés milyen formában történik, milyen formában jut el a termelőszövetkezetekbe, mert az elvtelen pénzosztogatás — mint ezt a múltbeli tapasztalatok is bizonyítják — rossz befektetés. Olyan módon kell anyagi segítségben részesíteni a termelőszövetkezeteket, hogy az ösztönözze ókét a többtermelésre, a korszerű gazdálkodásra. A termelőszövetkezetek vezetésének megjavításához azzal is hozzá kíván a kormány járulni, hogy állami támogatást biztosít ahhoz, hogy többszáz jó szakember kerüljön a termelőszövetkezetekbe. „Olyan emberek — mondotta Münnich elvtárs —, akik ismerik a falu életét és megvan minden képességük ahhoz, hogy nagyüzemben dolgozzanak." Ügy vélem, a hangsúlyt elsősorban a falu életének az ismeretére kell helyezni és mindenekelőtt az érdekelt termelőszövetkezeti tagok véleményének megszívlelésével kell vezetésre, irányításra alkalmas embereket a termelőszövetkezetekbe irányítani. Ilyen értelemben is van már a múltból tapasztalat bőven, .]o is és rossz is. Arra kell törekedni, hogy a jó tapasztalatok alapján kapjanak a most alakuló termelőszövetkezeteink vezetésre alkalmas szakembereket. Az ellenforradalom óta eltelt időkben a legutóbbi hetek kivételével a túlzott óvatosság érvényesült, amikor a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről esett szó. Most, ezekben a napokban alaposan megváltozott a helyzet. Sok-sok ( J ZOr , dolgozó parasztember fogta már eddig is a kezébe a tollat és írta alá meggondoltan belépését a termelőszövetkezetbe. De még sok-sok ezer egyénileg dolgozó paraszt van olyan is, aki m ég töpreng és gondolkozik azon, szakítson-e a regivel, a megszokott gazdálkodási formával, vonzza őket az új, látják, hogy a jövő elkerülhetetlenül a szocialista mezőgazdaságé a mi hazánkban is, de a megszokott életforma, ha egyre gvengülő szálakkal is, még tartja őket. Ezekkel szemben nem volna helyes a kellő türelemről megfeledkezni. Erre utalt Münnich elvtárs is a beszédében, amikor a lenini elvek betartását hangsúlyozta. De éppen ilyen, vagy talán még nagyobb hiba volna, ha felvilágosító, meggyőző szavakkal és érvekkel nem segítenénk a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak abban, hogy minél előbb saját elhatározásukból elvágják azokat a szálakat, amelyek még a régi gazdálkodási formához kötik őket. És itt vár igen jelentős feladat a társadalmi szervekre, nem utolsó sorban a Hazafias Népfront bizottságokra. Abban, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a szocialista mezőgazdaság mielőbbi felépítése, egész társadalmunk elsőrendű ügyévé váljon, igen sokat tud tenni a Hazafias Népfront is. Jelenleg és a közeljövőiben a legfontosabb feladat a termelőszövetkezetek számszerű növelése. Kellő gondot kell fordítani arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb arányú növeléséért nagy lendülettel elindult szervezőmunka ne akadjon el, hanem napról napra eredményesen haladjon előre az egész országban. De ezzel egyidőben egy másik, nem sokkal kisebb feladatot is el kell végezni: az újonnan alakult termelőszövetkezeteket és a nagyobb növekedést elért régieket ápolni, gondozni kell. Azzal, hogy aláírja a belépési nyilatkozatot és megkezdi a munkát a közös gazdaságban, még nem minden esetben válik a volt egyéni gazda szövetkezeti emberré, olyanná, aki minden gondolatával, cselekedetével szövetkezetének, a szocialista mezőgazdaság felépítésének érdekét szolgálja. Azon túl tehát, hogy államunk segítséget ad az új termelőszövetkezeteknek politikai, gazdasági és szervezeti megerősödésükhöz, mindannyiunknak segíteni kell az új termelőszövetkezeti tagoknak abban, hogy mielőbb igazi szövetkezeti emberekké váljanak, szívvel-lélekkel dolgozzanak a többUumelésért, a szocialista mezőgazdaság felvirágozásáért. A most termelőszövetkezeti tagokká vált dolgozó parasztokat akkor követik nagyszámban és hamarosan a még kívül maradt társaik, ha azt látják, hogy a termelőszövetkezeti utat választott társaik megtalálták helyüket, s nemcsak bent vannak a termelőszövetkezetben, hanem jól is érzik ott magukat, jó kedvvel, szorgalmasan és eredményesén munkálkodnak. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolója, véleményem szerint, hű képet adott hazánk mai helyzetéről és jövőbeni kilátásainkról egyaránt, beleértve mindazt amit mezőgazdaságunkról, a szocialista mezőgazdaság felépítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős növelésének lehetőségeiről mondott. Egyik legnagyobb és legjelentősebb feladatnak jelölte meg Münnich elvtárs a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. Aki ismeri a magyar népet, a magyar parasztságot, az tudja, hogy ezt, az egész népünk jövője szempontjából rendkívül nagy feladatot nem egyszerű dolog megvalósítani. Biztos azonban, hogy sok fáradozással, állandó és türelmes munkával sikerülni fog. Tisztelt Országgyűlés! Még fagyos a föld, de i már közeleg a tavasz, hamarosan megindulhat a i munka a határban, s mind a termelőszövetke-
