Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-2
55 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 56 mogatja. Valóban elérkezett az ideje, hogy a német nép visszanyerje szuverenitását és létrejöjjön az egységes, demokratikus, békeszerető Németország. A német kérdés végleges és helyes megoldását valóban a békeszerződés megkötése jelentené. Ez nagy lépéssel vinné előre az egységes, demokratikus Németország megteremtésének ügyét is. A békeszerződés megkötése jó alapot nyújtana — mint azt a Szovjetunió kormánya több esetben kifejezésre juttatta — a berlini kérdés megoldásához, mégpedig a béke és a demokrácia elveinek megfelelően. A német kérdést tárgyalások útján kell megoldani —, ezt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa is világosan kifejezésre juttatta. Tárgyalni kell ezekről a kérdésekről, meg kell találni a megoldás módját. A nyugati hatalmaknak is tudomásul kell venniük azt, hogy mivel két szuverén német állam létezik és egyiket sem lehet megszüntetni a. háború kirobbantása nélkül, ezért Németország egyesítése csakis a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások útján valósítható meg. A Németországgal kapcsolatos kérdést maguknak a németeknek kell eldönteniük és ez csak a két német állam megállapodása útján lehetséges. A dolgozó embereknek az a véleményük: ha a nyugati hatalmak annyi jóindulatot tanúsítanának a német kérdés megoldásában, ha olyan konstruktív javaslatokat terjesztenének elő, mint a Szovjetunió kormánya, ha a nyugatnémet kormány nem zárkózna el gőgösen a Német Demokratikus Köztársaság javaslataitól, ha csak fele annyi erőfeszítést tenne, mint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népe, akkor a német kérdés rövid időn belül megoldható lenne. Ez javára válna az egész világnak, a német népnek s nem utolsó sorban a mi hazánknak is, amely a német uralkodó osztályok terjeszkedő nolitikájától, a Drang nach Ostentől olyan sokat szenvedett. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnöki beszámolóban adott tájékoztatóval, az abban megjelölt célkitűzésekkel a magam és a Csongrád megyei képviselők nevében egyetértek és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nánási László képviselőtársunk. NÁ NÁ SI LASZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke beszámolójának a mezőgazdaságról szóló részében a legbővebben a termol őszövetkezeti mozgalom fejlesztésével foglalkozott. Teljes joggal állapította meg beszámolójában Münnich elvtárs, hogy „a párt és a kormány politikája a termelőszövetkezeti mozgalomban is helyesnek bizonyult", mert a párt és a kormány helyes politikája teremtette meg az ellenforradalom óta eltelt időben a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a jelenben és a közeljövőben nagyot léphessen előre hazánkban a termelőszövetkezeti mozgalom. Az ellenforradalom leverése után a megfelelő rendelkezések segítették a termelőszövetkezeteket politikailag, szervezetileg és gazdaságilag megszilárdítani, termelésünk növelését biztosítani. A helyes intézkedések eredményeként termelőszövetkezeteink nagy többségében emelkedtek a termésátlagok, fejlődött az állattenyésztés, javult a munkafegyelem, gyarapodott a termelőszövetkezetek vagyona, s az összes főbb növényekből magasabb átlagtermést értek el, mint az egyénileg gazdálkodók. A jól gazdálkodó, tagjaiknak tisztességes megélhetést biztosító termelőszövetkezetek természetesen jelentős vonzást gyakoroltak az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztokra. Ennek ellenére ez év elejéig a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődése, növekedése csak szórványos volt, mert mint a kormánybeszámolóból is hallottuk, nem folyt elég céltudatos munka annak érdekében, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése az egész társadalom ügyévé váljon. De ebben az évben, különösen a legutóbbi napokban, aztán nagyot léptünk előre. Győr, Veszprém, Szolnok és más megyékben a már kialakult és kialakulóban levő termelőszövetkezeti községek egész sora bizonyítja, hogy az aktív szervezőmunka már a legtöbb helyen megkezdődött és egyes vidékeken igen szép eredményeket ért el. Mint Szolnok megye egyik országgyűlési képviselője, örömmel közölhetem képviselőtársaimmal, hogy Szolnok megyében a négy termelőszövetkezeti városon, Túrkevén, Karcagon, Kisújszálláson és Mezőtúron kívül jelenleg már húsz termelőszövetkezeti nagyközség van, s ez évben a megyében 11 000, eddig egyénileg dolgozó paraszt lépett be termelőszövetkezetbe, 61 000 katasztrális holddal. Az öszszes termelőszövetkezeti terület Szolnok megyében ma már 310 000 katasztrális hold harminchétezer taggal. Lehet, hogy ez már ennél valamivel magasabb, mert ezek tegnapi adatok, s hogy holnap még több lesz, az biztos. (Derültség, taps.) Még több lesz, mert az aktív szervezőmunka az egész megyében tovább folyik. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság szocialista átépítése az egész magyar társadalom ügyévé kell, hogy váljon. Az aktív szervezőmunka fokozása, javítása terén is van még tennivaló, de még inkább van bőven feladat annak érdekében, hogy minden társadalmi réteget meggyőzzünk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének fontosságáról. Nemcsak a dolgozó parasztokat, hanem az ipari munkásokat, értelmiségi pályákon dolgozókat is meg kell győzni arról, hogy a szocialista mezőgazdaság mielőbbi felépítése, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem egyszerűen csak „paraszti ügy", hanem az egész magyar társadalom egyik legfontosabb ügye. „Nincs dolgozó társadalmunknak olyan rétege — állapította meg beszámolóiában Münnich elvtárs —, amelynek ne lenne legközvetlenebb érdeke a mezőgazdaság szocialista átalakítása." S mivel ez így van, természetesen részt is kell vennie az egész magyar társadalomnak a szocialista mezőgazdaság kialakításában, abban a munkában, amely a termelőszövetkezeti mozgalom tovább fejlesztéséért folyik. A gyakorlati szervezőmunkák elvégzése természetesen elsősorban a helyi szervekre vár,
