Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

565 Az Országgyűlés 10. ülése I960 népek leigázása, és kifosztása. Ez a nyers valóság bárhogyan is igyekezzenek kegyes szólamokkal elkendőzni ezt a valóságot, melynek zordon tényei napról-napra idézik fel a népek szenvedélyes felháborodását.. De ma már hiába számítanak a népek feledékenységére és hiszek enységére. Napjainkban a népek nemcsak a szabadság, a nemzeti önállóság és a béke fogalmait tanulták meg, hanem megtanultak emlékezni is és soha többé nem felejtik el, hogy a civilizációról, a keresztény kultúráról és a népek szabadságáról szónokló imperialisták milyen megvetendő módon, milyen szörnyűséges erőszakkal igázták le a gyarmati népeket és milyen lelkiismeretlenül aknázták ki ezeknek a népeknek munkaerejét és földjüknek ásvány kincseit. A népek öntudatra ébredtek. Nem lehet többé elhitetni velük, hogy a szocializmus, a kommunizmus világveszedelem és az imperialisták a béke és a szabadság földre szállt angyalai. Megváltozott a szelek járása. S most hogy recsegnek-ropognak a gyarmati birodalmak, az imperialisták még dühödtebben ragaszkodnak a régi gyarmati rendszer fenntartásához: mentsük ami menthető! De azt, ami megérett a pusztulásra, meg nem menthető többé. Meddő az a nem egyszer véres (kísérlet is, hogy a gyarmati sorsból felszabadult nemzeteket újra bankárok, olajmágnások, fegyvergyárosok igájába görnyesszék. Nem, ez nem sikerülhet nekik! Tekintetünk ezekben a napokban Algéria felé fordul, ahol drámai eseményeket indítottak el a militarista fasiszta lázadók. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata ezzel kapcsolatban világosan kifejti: ismét bebizonyosodott, hogy az algériai háború a leggonoszabb veszélyekkel fenyegeti Franciaországot és népének szabadságát. Valamennyi francia azt kérdezi, miikor vetnek már véget a háborúnak? Ezt azonban nemcsak a franciák kérdezik. A nyilatkozat azt is megállapítja, hogy az algériai lázadás a legreakciósabb és a legvadabb gyarmatosítóknak azt az akaratát tükrözi, hogy semmit sem engedjenek a középkori kiváltságaikból. Nekünk a nyilatkozat ténymegállapításához nem kell hozzátennünk semmit, de abban bizonyosak vagyunk, s ezt kifejezésre is juttatjuk, hogy a bátor és hősies algériai nép végül is kivívja a szabadságát és ebben segít a Francia Kommunista Párt egyre szélesebben kibontakozó akció-egység mozgalma és az arab népek —i de minden nép — szolidaritása és támogatása. Az elnyomott népek szabadságküzdelmét, ezt a viharerejű áramlatot semmiféle eszközzel nem lehet többé feltartóztatni. Olyan forradalma folyamat ez, amely egész világrészeket áraszt el és a szocialista világrendszer hatalmas és egyre gyarapodó erőivel együtt feltétlenül és bizonyosan visszaszorítja és megadásra kényszeríti az erőpolitikát, a gyarmati rendszert és a konfliktusok fegyveres megoldásának véres módszereit. A népek, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei mindennek ellenére mégis megszerzik szabadságukat, önrendelkezési jogukat, biztonságúkat és boldogulásuk feltételeit. Ennek kétségtelen és egyre gyarapodó bizonyítékai tárulnak napról-napra a szemünk elé. Belga-Kongó nem az utolsó afrikai föld, amelynek népe visszaszerzi szabadságát. Üdvözletünket évi január 30-án, szombaton 566 küldjük neki. A népek mind határozottabban a béke ügye mellé állnak, mert felismerték, hogy a háború semmit meg nem old és minden háború új háborúknak a szülője. A népeknek ez a felismerése, amely a Szovjetunió következetes és álhatatos külpolitikáját kíséri, és az ennek nyomán kibontakozó küzdelem olyan erőt kölcsönöz a béke eszméjének, hogy a tőkés imperialista hatalmak áHamférfiai nem képesek többé a hatása alól kivonni magukat. El kellett fogadniuk a nemzeitközi problémák békés tárgyalások útján való megoldásának gondolatát. Májusban létrejön a csúcstalálkozó. A népek nagy reménységgel tekintenek a csúcstaiálkozó elé, iame4y megnyithatja az utat az általános és teljes leszerelés felé, a német kérdés, a berlini kérdés megoldásához. A népek reménysége indokolt, hiszen mindig új .bizonyságát kapják a Szovjetunió szilárd békeafcaratának és mint most is történt, tettekkel megerősített békepolitikájának. A Szovjetunió őszinteségében nem is kételkednek a népek, de nem minden aggodalom nélkül figyelik azokat a manővereket, amelyeket az erőpolitika elvakult hívei, a háborús szellem megszállottjai folytatnak sötét céljaik érdekében, hogy megzavarják a béke megoltalmazásáért fáradozó munkát és megmérgezzék az enyhülésre hajló tisztultabb nemzetközi atmoszférát. Ezekkel a manőverekkel azonban semmit nem érhetnek el, nem állhatják útját a béke eszméjének, még akkor sem, ha megduplázzák katonai kiadásaikat, ha még oly buzgalommal fegyverzik is fel Nyugat-Németországot, ha még oly. hangosan hirdetik is — mint tette volt minap Hamlett vezérőrnagy, az amerikai hadsereg helyettes vezérkari főnöke, aki kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak a háború küszöbén kell élnie, hogy így megnyerje a Berlinért folytató hidegháborút". Ez az amerikai Hamlett íme nem töpreng a „lenni, vagy nem lenni" nagy kérdése fölött, hanem ő az élet és arhalál mezsgyéjén akar élni. De a népek nem akarnak így élni ; az élet útján akarnak előre haladni és éppen ezért az általános és teljes leszerelés szellemében azért kelnek harcra, hogy Nyugat-Németország ne legyen a NATOhatalmak arzenálja, a béke veszedelme, 'Európa tűzfészke. Világosan látják, hogy Nyugat-Németország újra felfegyverzése, egyre nyilvánvalóbb revanspoliitakája és fasizálódása egyike a világ békéjét fenyegető legnagyobb veszedelmeknek. A világ jóakaratú, békére szomjúhozó népei nem akarnak bizonytalanságban és félelemiben élni, és nem akarják eltűrni, hogy Nyugat-Németországot rakétatámaszpontok szeljék keresztülkasul, sem azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén, Nyug'at-Berlinben a NATOhatalmak kémközpontja ós diverzáns osztagai tevékenykedjenek. A Szovjetunió újra és újra olyan javaslatokkal lépett fel az égető nemzetközi problémák, ezek között a német kérdés és Berlin kérdésének - - békés, tárgyalások útján lehetséges megoldása érdekében, amelyek mélyen megragadták a népek figyelmét. Ezeknek a javaslatoknak nemcsak a béke állhatatos szolgálata adott súlyt, és el nem vitatható jelentőséget, hanem az is, hogy teljesen mentesek voltak minden utópisztikus 27*