Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

541 Az Országgyűlés 9. ülése 1960 lalatök, amelyek egyébként több megyére kiterjedő hatáskörrel működnek, nincsenek közvetlenül érdekelve abban, hogy minden egyes kéve nádat learassanak és termelőszövetkezeti, meg egyéb építkezésekre használjanak fel. Tudomásom szerint a gazdasági bizottság legközelebbi ülésének napirendjén fog szerepelni ez a kérdés. Volna egy tiszteletteljes javaslatom, mégpedig az, határozzon úgy a gazdasági bizottság, hogy minden megyében a tanácsi területeken levő nád hasznosítása a tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata, amelyek teljes felelősséggel gondoskodnak a learatásról és minden egyes kéve felhasználásáról, rögtön hozzátéve, hogy ez semmiképpen nem érintheti az exportkötelezettség teljesítésének kötelezettségét, ellenkezőleg, az exportot maradéktalanul teljesíteni jcell. Tisztelt Országgyűlés! A Szolnok megyei képviselők nevében az előterjesztett 1960. évi költségvetési javaslatot elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖ.K: Szólásra következik Vida Miklós képviselőtársunk. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1960. évi költségvetés tárgyalása alkalmából a nehézipari tárcához hozzászólva, hazánk energiahelyzetének néhány kérdésévél kívánok foglalkozni. Az energiával való ellátottság és energiagazdálkodás szerepe és jelentősége szocialista iparosodásunk, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a lakosság életszínvonalának emelése terén ma már közismerten fontos és nélkülözhetetlen. Ezt tükrözi az 1960. évi költségvetés is, amikor a beruházásokra fordított összegeknek több mint 20 százalékát energetikai jellegű beruházásokra irányozza elő. A Nehézipari Minisztérium költségvetésében a szénbányászat 1,7, a villamosenergia 2,3, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság félmilliárd forinttal szerepel a költségvetés beruházási keretében, és természetesen egyes szaktárcák és tanácsi költségvetések is tartalmaznak energetikai célokra fordítandó összegeket. Ezen jelentős összegek késztetnek arra, hogy külön foglalkozzam energiahelyzetünkkel és az abból adódó feladatokkal. Egyre nagyobb ütemben fejlődő népgazdaságunkban az energiagazdálkodás olyan fázisba érkezett, amelyben gyökeres változások következnek be. Ma úgy kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló energiahordozókkal, hogy azok szűkössége sohasem válhasson a népgazdaság egészséges fejlődésének kerékkötőjévé. Az energiahordozók fogyasztása az utolsó negyedszázadban hazánkban évenként átlag 4,4 százalékkal, Európában 5,1 százalókkal, a Szovjetunióban pedig 8 százalékkal növekedett. Ha például 1870-ig, tehát egy hosszabb időre viszszamenőleg vizsgáljuk hazai energiahordozó fogyasztásunkat, akkor az évenkénti átlagos gyarapodás csak 3,6 százalékos, az 1956-os évet megelőző tíz esztendőre vonatkoztatva viszont 13 százalékot mutat. Gazdasági fejlődésünk ütemére jellemző energiahordozó fogyasztásunk tehát ugrásszeORSZAGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ évi január 29-én, pénteken 542 rűen növekedett. Ezekből a számadatokból is látható* azonban, hogy szerény energiakészletünk felélését nem szabad ilyen ütemben folytatni, illetve az energiaimport lehetőségét nagyobb mértékben kell igénybe venni. Az 1960-as év, éppen úgy, mint a népgazdaság minden más ágában, az energiaellátásban is a második ötéves terv alapos előkészítésének időszakát jelenti. Éppen ezért fontos az, hogy energiaellátásunk főbb irányvonalait már most kimunkáljuk és az ez évben szükségessé váló kezdeti intézkedéseket megtegyük. Szem előtt kell tartanunk azt, hogy importenergia szükségletünk öt év alatt kb. ötszörösére emelkedik, s ez főleg a villamosenergia fogyasztással van összefüggésben. Helyzetünk illusztrálására még csak egy adatot kívánok közölni: természetes energiakészletünk csupán 15 százaléka az európai, illetve világátlagnak. A feladat tehát az, hogv egyrészt gondoskodnunk kell hazai energiaforrásaink megfelelő ütemben való gazdaságos feltárásáról és a lehető leggazdaságosabb felhasználásáról, másrészt biztos fedezetet kell keresnünk az egyre növekvő hiányok állandó, folyamatos pótlására. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elmondottakból az látható és következtethető, hogy az energiatermelés — szolgáltatás terén a kormányzat és az illetékes minisztériumok, valamint az energiaipar dolgozói eredményes jó munkát, végeztek, mert a fennálló nehézségek ellenére is a népgazdaság és a lakosság energiaszükségletének kielégítése az utóbbi években. gyakorlatilag zavartalanul folyik és ez egyben biztató a jövőre nézve is. A villamosítás terén a lakosság ellátása során a faluvillamosítás, a fővárosban pedig a ma már túlterhelt hálózat bővítése jelent az idén és még a közeljövőben is komoly feladatot. Ezekről nem kívánok most bővebben beszélni, mert egyetértek Berki képviselőtársamnak róluk tett tegnapi megállapításaival. A Központi Bizottság irányelvei alapján a párt VII. kongresszusa lerögzítette, hogy a termelőeszközöket és fogyasztási cikkeket gyártó iparágak fejlesztéséhez energiabázisunk bővítésével keD szilárd alapot teremteni. Az 1960. évi tervelőirányzat megfelelő mértékben vette figyelembe ezt a határozatot a beruházások előirányzatában. A víHamosenergiaigények jelentős helyet kapnak, amennyiben ez az összes ipari beruházásoknak több mint 16 százalékát teszi ki. A már említett energiahiány a villamosság terén részben erőműveink hiányára, részben a nem kielégítő tüzelőanyagbázisra vezethető vissza. Ennek következtében az általános villamosenergia 8,4 százalékos fejlődésén belül az import-villamosenergia közel 33 százalékra növekszik az előző évvel szemben. A lakosság igénye az egyre növekvő reálkeresetek eredményeként az elmúlt évben több mint 10 százalékos növekedést mutatott, míg a nagyipar növekedése az előirányzatnak megfelelően kb. 7 százalékos emelkedést jelentett. Az energiaigénynek teljesítményben történő kielégítése növekvő mértékben szükségessé teszi új erőművek építését. A folyó 24