Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
543 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 544 évben tovább folyik a pécsá erőmű építése és üzembe kerül a kibővített ajkai erőmű 32 megawattos gépe. Ezenkívül számításba vették az egyes ipari erőműveknek is kisebb gépegységekkel történő indulását. 1960-ban kell az építések előkészítésével olyan mórtékben előrejutnunk, hogy a korábbi években előirányzott erőművek meghatározott időpontban üzembe kerülhessenek. Ezek közül elsősorban az Oroszlányi Erőművet kell megemlítenem, amelynek első gépe 1961-ben kerülne üzembe. Továbbá a Dunamenti Erőművet, amely az ország legnagyobb erőműve lesz hosszú időre. Nem egészen megnyugtató jelenség az, hogy ennek építkezését az iparág 1960-ban csupán máshonnan elvont eszközökkel tudja megindítani. Mindenesetre már most és főleg a második ötéves tervben szem előtt kell tartanunk azt, hogy villamosenergiabázisunk erőműveit és hálózatát tekintve a létesítés idejének mindig meg kell előznie az igények növekedését. Indoklásul elegendő itt megemlítenem 1954 j ben bekövetkezett emlékezetes energiazavart, amely az annakidején alkalmazott szűkkeblű erőműberuházási politika következményeként jelentkezett és ezt a lemaradást mind a mai napig nem sikerült lényegében bepótolni. Az 1960. évi költségvetés a villamosenergia beruházásaira a fellépő igények kielégítésére elegendő beruházási fedezetet biztosít. A műszaki fejlettségi színvonal jelenlegi állása azonban nem ad megnyugtató választ arra vonatkozóan, hogy ezek az összegek minden esetben gazdaságosan lesznek-e felhasználva. 1960-ban is 4160 kai/kW óra fajlagos hő felhasználására kell számítani, pedig a nagy és korszerű gépegységek felhasználása ezeknek fokozott gazdaságossága, többszörösen biztosította volna a fejlesztési munkákhoz szükséges anyagi fedezetet. Feltótlenül szükségesnek tartom, hogy a villamosenergia iparág fejlesztésének igényeit a Kohó- és Gépipari Minisztériuim az eddiginél sokkal nagyobb mértékben segítse elő. Az eddiginél behatóbban kell megvizsgálni a beruházások végrehajtásának módját is. Az építkezések előkészülete, lebonyolítása, gépesítése olyan hiányosságokat mutatnak, amelyek az építkezések időtartamát meg nem engedhető módon több mint hat évre tolják ki. A Szovjetunióban a hasonló építkezések két és fél év alatt fejeződnek be. A villamosenergiaellátás terén levő feladatok megoldása az elmondottak alapján tehát nemcsak kizárólag a villamosenergia iparra vár, hanem ugyanígy az építőiparra és a gépgyártó iparra is. Remélhetőleg ők is megteszik a maguk erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az 1960-as terv és a következő ötéves terv előirányzatai e téren is maradéktalanul teljesülhessenek. Másik fontos alapenergiahordozónk a szén. Ipari üzemeink kazánjainál és a lakosság tüzelőanyagellátásában ma még döntő szerepe van. Szénbányászatunk biztosítja is kellő mennyiségben a szükségletek reáeső részét fedező menynyiséget, csupán a szén minősége és a nemesített formában — mint például koksz, brikett — való alkalmazhatóság köre szűk még. E>téren is elgondolkoztató az, hogy az ország szénkészletének csökkenése mintegy hatszorosa az európai, és mintegy tizenhatszorosa a Szovjetunióval együttes európai átlagnak. Energiahiányunk jelentős része egyelőre •szénimporttal fedezhető, ami a korábbi elgondolások szerint, -mintegy 30 százalékig terjedhet. Itt elsősorban a gáz- és kokszgyártásra, valamint a háztartási célokra alkalmas, jóminőségű külföldi szenek és az erőművekben felhasználható magas fűtőértékű antracitpor jöhet számításba. Meg kell említenem, hogy tüzelőanyagellátásunk szempontjából új lehetőségeknek nyitott utat a KGST 1958. évi tárgyalásai alkalmával a Szovjetuniónak az a bejelentése, hogy nyersolajtermelési programjának nagyarányú bővítése folytán nagymennyiségű nyersolajat tud biztosítani számunkra. E lehetőség kihasználásával energiahiányunk jelentős része fedezetet nyer. Tüzelőanyagban való szegénységünk természetszerűleg ösztönöz a szintén szűkös, de még ki nem használt vízenergia forrásaink kiépítésére. Meglévő vízierőműveink részaránya jelenleg csak 1,5 százaléka a rendszer teljesítőképességének. E téren is előrehaladás várható az elkövetkezendő időben, főleg a Csehszlovákiával megvalósuló kooperáció révén. Tisztelt Országgyűlés! A városi gáz, földgáz, propán-bután' gáz, generátor- és biogáz felhasználás összmennyisége 128 billió kalória, s ez azt jelenti, ,hogy ma már Magyarországon a gázenergia jelentősége megnőtt. Ezt tükrözi az MSZMP VII. kongresszusán elfogadott azon irányelv is, amely szerint a második ötéves terv időszakában fütőanyagszükségletünk több mint 30 százalékkal növekedik és ugyanakkor a fűtőanyagmérlegünkben jelentősen növelni kell az olaj és földgáz arányát. Földgáz termelésünket 1965-ig az 1958. évinek háromszorosára kell emelni és örömünkre a* legújabb kutatások erre lehetőséget is adnak. Ma már kitermelhető földgázkészletünk mintegy 15 milliárd köbméterre becsülhető. Ez a mennyiség az egy évvel ezelőtt ismert készletnek mintegy háromszorosa. Ez a körülmény szükségessé teszi azt, hogy a felhasználás mielőbbi nagyarányú növelése érdekében az előkészítő munkákat már 1960-ban megkezdjük. Az energiagazdálkodás irányvonala világszerte a strukturális változás állapotában van. Valószínűleg az elkövetkezendő évtizedekben az atomenergia még nem kerül széles körben villamos és hőtermelés céljából felhasználásra, viszont a szénhidrogének nyomulnak majd inkább előtérbe, főleg azért, mert az olaj és földgáz kitermelése lényegesen kisebb ráfordítást igényel, a felhasználás során pedig kedvezőbben hasznosítható, mint a szén. A földgáz szerepe főleg három területen mutatkozik jelentősnek: a lakosság hőenergia szükségletének biztosításában, a vegyiparban, mint a műtrágyagyártás és a műanyaggyártás nyersanyaga, végül pedig a kohászat, gépipar, üveg- és kerámiaipar hőigényes technológiáinál, ahol kénmentes energiahordozóra van szükség. Ez utóbbi tényező a földgáznak szinte nagyobb jelentőséget ad, mint termelésének viszonylagos
