Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

51 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 52 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést felfüggesztem. Tanácskozásainkat 14 órakor folytatjuk. (Szünet 12,30—14,03) RÓNAI SÁNDOR elnök: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a Minisztertanács beszámolója felett nyitott vitát. Szólásra következik Németh Károly képviselőtársunk. NÉMETH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanácsi beszámolóból érzékelhettük, hogy az ország belső fejlődése biztató, dolgozó népünk — pártunk és kormányunk helyes politikája nyomán — nagyon szép eredményeket ért el az elmúlt évben. Ebben a fejlődésben meggyőzően tükröződik, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956. november 4-e óta folytatott politikája iránt a dolgozó nép bizalma egyre fokozódik, mert ez a politika — amely mindenben megfelel dolgozó népünk érdekeinek — nagyon jól szolgálja a szocializmus építésének ügyét. Ezen az alapon fejlődött és erősödött a dolgozó tömegek bizalma a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája iránt. Erről a politikáról azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmust építő munka nagyon bőven buzogó forrásává vált. Hozzászólásomban a külpolitika néhány vonatkozását kívánom érinteni. Csongrád megyében az a tapasztalatunk, hogy a városokban és a falvakban egyaránt nagy érdeklődéssel kíséri a lakosság a nemzetközi élet megnyilatkozásait, nagyon élénk érdeklődést tanúsít kormányunk külpolitikai tevékenysége iránt. A beszámolóból kitűnik, hogy a külpolitikánk alapját jelentő testvéri együttműködés, őszinte barátság a Szovjetunióval és minden szocializmust építő országgal, a megbonthatatlan egység jegyében erősödött tovább. Ez a külpolitika nem irányul senki ellen sem, nem akar előnyökhöz jutni más népek rovására; tiszteletben tartja más népek függetlenségét, nem avatkozik azok belügyeibe. Ennek a külpolitikának alapvető eleme a békés egymás mellett élés elve alapján a béke és nem a pusztítás. Csak helyeselni lehet, hogy kormányunk az elmúlt hónapokban ezeknek az elveknek megfelelően — ahogy Münnich elvtárs beszámolójából is hallottuk — sikeres erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy államközi kapcsolataink az élet számos területén tovább javuljanak, szélesedjenek a más társadalmi berendezkedésű országokkal is. Ezt a jövőben is folytatni kell. Ugyanakkor a jövőben sem szabad eltűrnünk, hogy egyes kapitalista országok az államközi kapcsolatok alapvető szabályait megsértve — mint azt az Amerikai Egyesült Államok tette — megkíséreljenek beavatkozni országunk belügyeibe, különböző nemzetközi fórumokon ellenséges kampányt vezessenek ellenünk, rágalmakat terjesztenek rólunk és kémtevékenységet folytassanak ellenünk. Helyesen tette kormányunk, hogy ezeket a visszásságokat nem hagyta szó nélkül és határozottan felhívta ezekre az Amerikai Egyesült Államok kormányának figyelmét. Kapcsolataink megromlásáért egyedül az Amerikai Egyesült Államokat terheli a felelősség, mégis — mint ahogy azt már megszoktuk — saját közvéleményük elé ismét minket állítottak bűnbaknak. A New York Times február 8-i számában „Kelet-Európa ellenséges az amerikai diplomatákkal szemben" címmel közölt cikkben, többek között arról ír, hogy az ! amerikaiak előtt érthetetlen a magyar kormány nyilatkozata, mivel az amerikai diplomaták csak ritkán mennek vidékre kirándulásokra autóval,, nincs kapcsolatuk csak olyan magyar állampolgárokkal, akiket a követségen, vagy háztartásukban alkalmaznak. A követség tevékenysége arra korlátozódik, hogy a magyar lapokat olvassák és a külügyminisztériumba látogassanak a jegyzékek átvételére. Az az igazság természetesen egészen más s éppen ez a más indokolja, hogy nagylétszámú követségük dolgozzék Budapesten. Világosan meg kell mondani, hogy bár az Amerikai Egyesült Államok nagyhatalom, ez nem jogosítja fel arra, hogy népköztársaságunkkal szemben ilyen ellenséges magatartást tanúsítson. Már szinte az egész világ közvéleménye előtt ismeretessé vált, hogy az ENSZ legutóbbi közgyűlésén a magyar ügyet ismét népköztársaságunk befeketítése céljából amerikai ösztönzésre ráncigálták elő. Ezt az ügyet felhasználták arra, hogy megoldásra már régen megérett nemzetközi problémákat elodázzanak és elleplezzék a más népek ellen irányuló ellenséges tevékenységet. A mesterségesen kreált magyar ügy beleillik abba a hidegháborús politikai vonalba, amelyet az Amerikai Egyesült Államok monopolista körei folytatnak. Ideje lenne felhagyni a hidegháborúval és elfogadni azt, amit a Szovjetunió és az egész békeszerető emberiség támogat, azt, amit Mikojan elvtárs amerikai útja során is kifejtett, hogy a hidegháborút váltsa fel a meleg béke, a fegyverkezési hajszát pedig váltsa fel a gazdasági élet területén folyó békés versengés. Most, amikor a Szovjetunió sok kezdeményezése olvadást eredményezett a hidegháború jegében, az egész világ reménykedik abban, hogy javaslataik megértésre találnak. Egyre több a józan hang nyugaton is. Ezzel szemben azonban felelős posztokon levő emberek szájából mégis a hidegháborút szolgáló harcias nyilatkozatok hangzanak el. Dulles, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, az amerikai szenátus külügyi bizottságának ülésén — a Reuter washingtoni tudósítójának február 9-i közlése szerint — kijelentette: „tovább folytatjuk majd a hidegháborút egészen addig, amíg úgy látjuk, hogy idegeink bírják." Az ilyen nyilatkozatok természetesen rájuk ütnek vissza és megmutatják az Amerikai Egyesült Államok igazi célját. Az emberiség nagy szerencséjére az erőviszonyok már a szocializmus javára billentek, s ezzel a béke kilátásai tovább javultak. A szocialista országok — mindenekelőtt a Szovjetunió — tudományos és technikai haladása, a szputnyikok és az űrrakéta megmutatta az egész világ számára, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési versenyben, amit rákényszerítettek, megelőzte f