Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

531 Az Országgyűlés 9. ülése 1960 DR. ÁBRÁNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az 1960-ias évi állami költségvetésihez a Heves megyei képviselőcsoport nevében kívánok hozzászólni. Foglalkozni szeretnék általában a költségvetéssel, valamint azokkal a problémákkal, amelyek a mezőgazdaság szocialista átszervezése során megyénkben, de országosan is egészségügyi, szociális és kulturális vonalon jelentkeznek. A szocialista, illetve a szocializmust építő országok költségvetéseire általában jellemző, hogy azok évről évre jelentősen növekednek. Az egyre növekedő bevételi előirányzatok döntően a szocialista ipar nyereségnövekedéseiből származnak. A nyereségnövekedés alapja a termelés és a termelékenység- növekedése. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből tudjuk, hogy hazánkban a szocialista ipar termelése 1959-ben 11 százalékkal, ezen belül az állami ipar termelése csaknem 12 százalékkal növekedett, a tervezett 8 százalékkal szemben. A termelékenység növekedése pedig, ha általában nem is kielégítő, egyes területeken jónak mondható; például a nehéziparban 7—8 százalékkal, ezen belül az építőiparban 11 százalékkal emelkedett. Általánosan ismert, hogy a kapitalista államok, ha költségvetésükben bevételi többlethez kívánnak jutni, azt, elsősorban a dolgozókat sújtó adók emelésével szokták előteremteni. Nálunk az adóbevételek csökkenő tendenciát mutatnak. Az állami költségvetés kiadási előirányzataira jellemző, hogy a legfontosabb népgazdasági ágak. az ipar és a mezőgazdaság kiadásai mellett a legnagyobb összeget, költségvetésünknek csaknem 30 át egészségügyi, szociális és kulturális célokra fordítjuk. Ezzel szemben katonai kra költségvetésünknek csak egészen kis százalékát használjuk fel. Az állami költségvetés ilyen jellegű felépítésével maradéktalanul egyetértünk, mert úgy látjuk, hogy a legteljesebb mértékben szolgál- . ják azt a célt, mely szerint népünknek a legközelebbi években be kell fejeznie a szocialista társadalom alapjainak lerakását, meg kell gyorsítania a szocialista társadalom felépítését. Az 1960-as évi állami költségvetés teljesíti azt a közvetlen feladatot is, hogy végrehajtásával a 3 éves tervet túlteljesítjük s magasabb szintű kiindulási alapot teremtsünk az új ötéves tervnek. Ismét idézem a Központi Statisztikai Hivatal 1959-re vonatkozó jelentését: „A legfontosabb gazdasági mutatókban elértük a hároméves tervben 1960-ra előirányzott színvonalat." Napjaink döntő feladata politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A mezőgazdaság szocialista átszervezése politikai vonatkozásban új szocialista parasztság kialakulásához vezet, ami rendkívül erősíti és örökre megbonthatatlanná teszi a munkás-paraszt szövetséget. Ugyanennek társadalmi következménye a parasztságon belül a rétegződés eltűnése, egész társadalmunkra vonatkozóan pedig a kisárutermelés, mint kapitalista maradvány pszichológiai és erkölcsi téren való hatásának megszűnése. Gazdasági vonatkozásban talán semmi sem igazolja jobban a szoévi január 29-én, pénteken 532 cialista átszervezés időszerűségét, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés szükségességét, mint az a tény, hogy 1949-től napjainkig az ipari termelés 3,5-szeresére emelkedett, viszont ugyanezen idő alatt a mezőgazdasági termelés csak 15 százalékkal nőtt. Nem is olyan régen idézte Ré^ vai elvtárs elkeseredve Adyt — a termelőszövetkezeti mozgalomra értve: „Siessünk nagyon a magyarral, megkéstünk kissé, el ne késsünk!" — és ma a termelőszövetkezeti mozgalom hihetetlen gyors fejlődésnek indult. Dolgozó parasztságunk * földindulásszerűén lépett a nagyüzemi termelés útjára. így megyénkben az elmúlt hetekben a szántóterület 87 százaléka vált szocialista szektorrá. Ezt a folyaa parasztság gondolkozásmódjának átalakulása előzte meg. A parasztság, mint a munkásosztály szövetségese részesévé vált az államhatalomnak. A falun kulturális forradalom folyt le. S ki tagadhatná a régebben létesült s jól működő, kellően gépesített nagyüzemi gazdaságok vonzó hatását. A mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása nagyarányú szervezési feladatokat vet fel: új épületek ezreit kell létrehozni, traktorok és mezőgazdasági gépek tízezreit kell legyártani, s hatalmas mértékben kell vegyiparunkat felfejleszteni, hogy a műtrágyaellátást megjavítsuk. De nem jelentéktelenek azok a feladatok sem, amelyek egészségügyi, szociális és kulturális téren jelentkeznek. Mint orvos, elsősorban a mezőgazdaság átszervezése nyomán jelentkező egészségügyi igényekkel foglalkozom. Az ezen területen jelentkező nehézségeket két tényező okozza. Az egyik tényező, hogy a biztosítottak számának hirtelen megnövekedése mellett, az újonnan biztosítottak igénye is nagyon nagy. Ez alapjában véve helyes, egészségügyi kultúráltságunkat emeli, csak éppen az azonnali kielégítése komoly nehézségekbe ütközik. Országosan a biztosítottak száma valamivel 70 százalék fölé emelkedett, Heves megyében körülbelül 100 000 új biztosítottal 85 százalék fölé. A másik tényező, hogy a Horthy-korszak egészségügyi téren olyan örökséget hagyott reánk, amelynek maradéktalan felszámolása az új ötéves tervben is csak hozzávetőlegesen történhet meg. . . Hatalmasan megnövekedett iparunk alkalmas a mezőgazdaság fokozott igényeinek kielégítésére, egészségügyünk csak fokozatosan kerül abba a helyzetbe. Hol jelentkeznek nehézségek? Heves megyében például összesen 1802 kórházi ágy van, amiből körülbelül 900 elmeágy. \alamikcr tudniillik jó üzlet volt a kórházakat fenntartó magánszervezeteknek elmeágyakat üzemeltetni, s ezért ezeket fejlesztették. A maradék 900 ágy azt jelenti, hogyha a kórházi ágy ellátottság nem egészen 3/1000, az országos 7/1000 és a kívánatos 10/1000-rel szemben. Megyei víiszonylatban nyugodtan 900 ágyról beszélhetünk, mert az elmeágyak országos feladatokat lát rak el túlnyomó részben. Az 1960. évi gvetés lehetővé teszi Egerben 120 szomatikus ágy szervezését elmeágyak helyett, amenynyiben a belügyi szervek valóban átadják a számukra felesleges kaszárnyát, ahol a kórházból