Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
519 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 520 teszi lehetővé. Ezen túlmenően véleményünk szerint az igazság érdetkében emelünk szót, amikor elmarasztaljuk, vagy legalábbis kifogásoljuk azt, a nem a mai időkhöz való állapotot, hogy a Salgótarján—Budapest közti 130 kilométeren döcögő vonatok 5—6 órás menetidővel közlekedjenek. A harmadik dolog, ami a gépkihasználásnál felmerült, hogy jobban kell támaszkodni az anyagi érdekeltségre. Míg a szénbányászok, a szénfejtők teljesítménybérben végzik munkájukat és valóban elismerésre méltó munkát végeznek, addig a kiszolgáló személyzet többsége időbérben dolgozik. Ebből előbb vagy utóbb nyilván olyan feszültség következik, amely a termelés rovására megy. Azt szokták mondani, és* valóban nagyon sok vonatkozásban áll is, hogy a bányász sok mindenhez ért, ha kell, ács, ha kell, lakatos, ha kell, szerelő. Ez sokszor meg is felel a valóságnak. De az is igaz. hogy a mai időkben, amikor komplikált bányagépek, kombájnok és rakodók vannak, ezekhez már' kevés a bányász sok év alatt szerzett tapasztalata. Éppen ezért kellene az iparosok, a szállítószemélyzet munkajára kiterjeszteni az időbérezési rendszer helyett a teljesítménybérezést. Több üzemünkben volt és van kísérlet és példa arra, hogy ahol a bányabeli iparosok fizetése a szénfejtő csapatok bérezéséhez kapcsolódik, ott mindig eleget tudnak tenni a követelményeknek, a gépek rendszerint működnek és a gépkihasználás is megfelelő. Ugyanígy a vontatás dolgozóinál vagy tonna-kilométer utáni, vagy más telilénybérezést kellene alkalmazni. Végül meg szeretném említeni ennél a témánál, hogy a szakismeret fokozása akár a bányászoknál, akár az iparosoknál, elmaradhatatlan követelmény. Tisztelt Országgyűlés! Szólni szeretnék még a lehetőségek közt a beruházásokról. Azzal tejjesen egyetértünk, hogy a beruházásokat gazdaságosan, optimális idő alatt valósítsuk meg. Ez az országban lassan gyakorlattá lesz. El kell mondanom az Országgyűlés előtt, hogy arra törekszünk és azon dolgozunk, hogy az 1960. évi beruházások időben, határidőre lépjenek be. Ügy látjuk, hogy a zagyvapálfalvai üveggyár második gyáregysége a tervezett 1960. április 4-i határidőre termelésbe lép. A salgótarjáni üveggyár rekonstrukciója éppen az összefogás következtében, reméljük, határidőre megvalósul. A további célunk az lesz, hogy ezt ne csak ennél a kél üzemnél, ennél a két beruházásnál valósítsuk meg, hanem minél több, a megyében végrehajtandó beruházásnál is. A beruházásoknál kell megemlítenem a bányafúrások elégtelenségét. Amíg 1958-ban a medencében 10 000 méter volt a lemélyített fúrólyukak hossza, addig 1959-ben már csak 9300 méter, és 1960-ban a tervezet szerint csak 2900 er. Ezt nem szabad elfogadnunk, nem szabad erre az útra lépnünk, mert ez oda vezet megint, ahol 1956 előtt voltunk, amikor egy fúrólyukra telepítettünk aknát, bányát, ami sokkal költségesebb' a népgazdaságnak, mint egy 200— 500, vagy ha kell 1000 méteres fúrólyuk lemélyítése. Nem lehet mégegyszer ezt az utat járni, mert még csak most jelentkezik ilyen nagy mértékben a fúrólyukak csökkenése, de már három rossz példánk van erre vonatkozólag. Nem szabad elfogadnunk és változtatni kell azon, hogy a művelhető területek kutatottsági foka 41 százalékos, a szabad területek kutatottsági fóka csak 1,8 százalékos maradjon. A beruházásoknál említem meg a szociális és az egészségügyi beruházásokat is. Előrebocsátom, nem olyan szempontból, mint több előttem szóló képviselőtársam. Nem kérni és újra kérni akarok, nem vezet bennünket lokálpatriotizmus. Feltétlenül szóvá kell azonban tennünk azt, hogy a már elfogadott, jóváhagyott és tervbe vetít beruházásoklat hajtsuk végre. A bányarendészet szempontjából feltétlenül kívánatos és termelékenységi szempontból is kívánatos a korszerű biztosítás elterjesztése, a balesetvédelemre fordítandó összegek megvalósítása. Kívánatos az is, hogy az Országgyűlés által elfogadott és a népgazdasági tervben is szereplő salgótarjáni megyei kórház építése folytatódjék. Hallottuk, hogy egyszer már meg akarták torpedózni a kórház építését. Most pedig az Országos Tervhivatal, az Építésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium között lassan egy éve folyó vitának az a következménye, hogy nem, vagy igen lassan halad ez az építkezés. Ez azt fpgja jelenteni, hogy az 1963-ra tervezett átadás helyett 1965-ben vagy 1966-ban készül el a beruházás, ami a költségeket növeli. Szólni kell arról is, hogy több üzemnél az egészségügyi vagy a balesetvédelmi beruházásokat mindig egyik évről a .másikra tolják át. A Magyar Vasötvözetgyárban megvizsgáltak 250 embert, s közülük 71 szilikózisos volt. Ennek ellenére a Kohó- és Gépipari Minisztérium immár a második évben halasztja a szükséges beruházást, pedig éppen elég súlyos a helyzet. Nincsenek megvalósítva azok a járulékos beruházások, üzletek, orvoslakások, vendéglők stb., amelyek a bányászlakásépítési programban szerepeltek sajnos a kilátások sem olyanok, hogy elkészülnek, mert ebben az évben éppen a bányászati ágazatnak ez az összege csökken. Tisztelt Országgyűlés! A Nógrád megyei képviselőcsoport legutóbbi ülésén megtárgyalta az 1960-as megyei költségvetési tervet és ezzel összefüggésben az 1960-ás állami költségvetést. A képviselőcsoport egyhangúlag megállapította, hogy az 1960-as költségvetés összességében és részleteiben is jó. Ennek megfelelően ezeknek az elfogadott elveknek alapján készült el a Nógrád megyei tanács költségvetése is. A költségvetésből kitűnt, hogy 1960-ban a Nógrád megyei fanács 42 millió forinttal kap többet, mint 1959ben, külön örvendetes, hogy Salgótarján, ez a nagy munkásváros három és félmillió forinttal többet kap, mint tavaly. Azonban amikor megállapították ezt az örvendetes tényt, egy kérés is felvetődött a pénzügyminiszter elvtárshoz. A kérés a következő: Több oldali vizsgálódás után megállapítottuk, hogy a megyei költségvetés előtervezóse — szaknyelven az úgynevezett szintre-emelés — nem jó. Tíz évvel ezelőtt, amikor a tervgazdálkodást bevezettük, eddig érthetetlen okokból nem jól állapítottak meg különböző számokat és emiatt több községi költségvetési szervnél fej*
